A kutyatenyésztők úgy szidják azokat az embereket, akik saját kutyáikat pároztatják, mintha az életük múlna rajta. Haljon meg a kutyám ahhoz, hogy ne tituláljanak bunkónak?

én 10.29

Én a tenyésztőkről tudok neked beszélni, akiktől az én kutyáimat vettem.

Mániákusan szeretik a fajtát. Nagy ritkán jönnek ki nullszaldósra egy kutya tenyészideje (6-7 éves kor) végére, de utána még évekig tartják a kutyát. Mert szeretik a fajtát, mert tenni akarnak érte. Egyikük sem ebből él (ismerek ajtuk kívül is pár tenyésztőt, mindegyiknek van állása amivel pénzt keres, amit a kutyákra költ), ez a hobbijuk, ami minden embernél pénzbe kerül. Még évek múlva is tartjuk a kapcsolatot, minden almukról tudják, hogy hol vannak a kiskutyák (akik külföldön vannak azokat is) és figyelemmel kísérik őket.

Hetente kapom az fotókat a kutyáim testvéreiről, a szülőkről.

Van aki teniszezni jár és azért fizet, van aki síel és van aki kutyát tenyészt.

A kérdésre már válaszoltam hamarabb, most kis vélaménykifejtés inkább:

én úgy vagyok vele, hogy vigye kiállításra a méregdrága törzskönyvezett, nyertes szülőktől származó kutyáját az újgazdag időmilliomos és a tenyésztő, én nem kérek a törzskönyvezésből, a fajtatiszta kutyák amúgy is sok betegséget hordoznak, mert akárhogy is vigyáznak a normális tenyésztők, valamennyire(kisebb-nagyobb mértékben) beltenyésztett az összes vérvonal

Én inkább, amikor már lesz rá pénzem(oltások kaja stb) és helyem, menhelyről hozok inkább el 1-2 kutyát...

A kutyát nem a törzskönyv teszi kutyává, egészséges kutya lehet úgy is, ha különböző fajtájúak a szülők, nagyobb a genetikai rekombinácó lehetősége új tulajdonságot kialakítani, és legjobb tudomásom szerint az keverékek egészségesebbek is

Mellesleg mi 11 éve egy tipikus "ismerős ismerősétől" vettünk sziámi cicát, az alom amiből hoztuk véletlenül született( mindkét szülő tradícionális sziámi volt azok szülei meg törzskönyvesek is)nem ivrtalanították időben a szőlöket, 2500 ft volt a cicc, azóta semmi baja nem volt, szép, nagy kandúr lett belőle

Szóval törzsköny és tenyésztő nélkül is lehet egy állat egészséges még ha nem keverék, akkor is, csak tudom, kevés rá az esély...

Azt hittük,levonod a következtetést az eddigiekből.

És ha veszteséges a tenyésztés,nem is érdekel,mi baja lesz az "állatorvosotok"szerint állítólagosan a kutyádnak,ha nem szül?

Ha ráfizetsz,már nem is érdekel a szukád "egészsége"?

Akkor én is mesélek. Nem mondom meg, mit csinálj, mert én is voltam már hasonló helyzetben, noha én nem állatorvosra hallgattam. Sajna még ma is sok van, aki hangoztatja azt, hogy a szukának egyszer szülnie kell.

Szóval, az első colliemat lassan húsz éve vettük, kiállításon. Elvileg tenyésztőtől, tk-ve is volt, de gyanítom ez az illető is a tenyésztő álnevű szaporítók táborába tartozott. Ezt nyugodtan mondhatom, mert ennyi év távolából szerzett tapasztalatok során mára már elég jól átlátom a collie tenyésztést régen és most.

Na, mindegy. Mentségemre legyen szólva, tinilány voltam, és tiszta szentimentális okokból akartam a kutyámtól kölyköt: mert meg akartam tartani egyet. Ilyenkor az ember persze azt gondolja, hogy a többinek is fog tudni jó helyet találni, de ez enyhén szólva naivitás. Tk-ves volt, voltunk kiállításon, szerzet a tenyésztéshez megfelelő minősítést, és tenyésztő segítségével kiválasztottunk hozzá egy szuper kant.

No a fedeztetés volt az első, amikor naiv illúzióim kezdtek romba dőlni. Mondom, tinilány voltam! Esemény után jót bőgtem, hogy minek kellett ezt végigcsináltatnom a kutyámmal.

Utána jött még csak a java. A kutya ugyanis gennyes méhgyulladást kapott, a fertőződés nyilván a fedeztetés során történt meg. Egyébként egyéb betegségeket is elkaphat a szuka a kan révén, ennek is jó lenne utánanézned.

Én változatlanul szerettem volna almot a szukámtól, úgyhogy a méhgyulladás gyógyszeres kezelése mellett döntöttünk. Vagyis hát megpróbáltuk, hogy sikerül-e. Hosszas kezelés után úgy tűnt, sikerrel jártunk. Csakhogy a következő tüzelés során a méhgyulladás kiújult, és ekkor már nem hatott a korábbi gyógyszer. Próbálkoztunk újjal, arra allergiás volt a kutya, eszeveszetten kelett megkapnia az ellenszurit, mert 10 perc alatt olyan vörös lett, mint a főtt rák és a viszketéstől menni se tudott. Minthogy a gyógyszer nem használt, műteni kellett, de ekkor már nagyon rossz állapotban volt szegény, hihetetlen hamar leromlott és csontra-bőrre fogyott.

A műtét után jöt a lábadozás, jó hideg novemberben fagyoskodott szegény, mert a műtét előt kicsit túlzásba vitték a hasszőreltávolítást. És az sem volt szép látvány, ahogy megpróbált a hasában a varratokkal lemászni a csigalépcsőnkön, legszívesebben oldalazott volna.

No mindegy, pár nap múlva enni kezdett, felgyógyult. Ezek után a következő tavasszal észrevettem, hogy megint folyik ám genny a hüvelyéből. Az állatorvos közölte, hogy igen, 25%-ban az ivarszervek bennmaradó része újra begyullad. Hát mi beletartoztunk :( És újra műteni kellett, kivenni a bennmaradt méhszájat, mert az állandó gyulladás átterjedhetett volna a bélrendszerre és a májra, amibe belehalhatott volna. (És később találkoztam olyannal, akinek az állatával ez megtörtént, mondjuk az nem kutya volt.)

Szóval, újabb műtét, ezúttal jóval több vérrel, viszont gyorsabb felgyógyulással, hiszen most jó erőben volt.

Nos, soha nem szűntem meg a saját szememre hányni, hogy mindez nem történt volna meg, ha nem akarok annyira egy utódot tőle.

A kuttyom 14,5 évig volt velünk, utána már jól ismert (mármint általam is jól ismert) tenyésztőtől választottunk kiskutyát. Az ára tízszerese volt a korábbi kuttyoménak, persze azóta infláció is volt, és még így sem az extrém árkategória volt, ha figyelembe vesszük, milyen szuper szülőktől volt. Ő most 4,5 éves lesz, és az első két év vacillálása után úgy döntöttem, nem vállalom vele a fedeztetéssel és kölykezéssel járó kockázatot és hercehurcát. Pedig sokal több nyomósabb indokom, jobb hátterem és támogatásom lett volna mindehhez, például a tenyésztője. DE egyszer már megégettem magam, és nem, nem akarom, hogy baja legyen. Plusz azóta jó sok tenyésztőt ismerek életközelből, és láttam, mivel is jár egy alom vállalása, felnevelése.

Az állatorvosom azt tanácsolta, hogy ivartalaníttassam. Én is idegenkedem a műtéttől, de nem kell azonnal döntenem.

És még egy tanulság arról, hogy mire jó a tk. Arra, hogy az ember pontosan ismerje a rokonokat. És ha a rokonságban gond van, akkor azt is megtudja. Én például megtudtam, hogy a rokonságban kicsit több volt a vesebetegség, mintsem azt én a véletlen művének tulajdonítanám. Ennek következtében szűrettem a kutyám veséjét, és ugyan egyelőre nincs baj, de lehetett volna, mert nem mindegy, hogy mit eszik. A mostanában divatos "természetes összetételű" vagyis magas hústartalmú tápok huzamosabb etetése például gondot okozhatott volna, mert mikor az első vizsgálatnál ilyet evett, kicsit rosszabbak voltak a laborértékei.

Szóval a törzskönyv, a rokonság ismerete igenis roppant hasznos, és ha végül mégis a fedeztetés mellett döntesz, ajánlom, hogy nézz utána jó alaposan a kan és a szukád rokonainak, mert nyilván egészséges kölyköket akarsz.

Mellesleg, nem tudom, hol laksz és milyen lehetőségek vannak ott, de én is ajánlom, hogy nézz körül, hátha találsz egy jobb állatorvost.

Kezdő kutyásként lett egy lány labradorom, mert a családban már volt fiú és ugy gondoltuk milyen jó lenne majd ha a 2 tündéri kutyának gyermekei lennének. A kan piacon vett, gyönyörü állat volt törzskönyv nélkül... az én szukám ajándékba kapott gyönyörüség szintén papirok nélkül.

Szerencsére a szuka még fiatal volt, nem akartuk még pároztatni öket ...a 2. tüzelésénel beszökött egy koborkutya ... mentünk hormoninjekcióra hogy ne legyenek kölykök ... az injekciótól méhgyulladást kapott .. heteken keresztül hordtam kezelésre, amitől egyfolytában hányt, szinte teljesen elfogyott. A következő tüzelésnél egy katasztrófa volt .. folyamatosan örjáratoztam nehogy bejöjjön megint egy kankutya - a vége az lett hogy az ivartalanitás mellett döntöttem , bárhogy is ozkodtam töle.

A kan kutyát 5 éves korában elvitte az epilepszia, a szuka kutya 4 éves korára teljesen csípő dp-s lett. Csak megköszöni tudom a sorsnak hogy nem lettek kölykeik ...

Azóta nagyon sokat tanultam, eszembe se jutna ilyesmi ... kutyákat akarok tenyészteni, nevelgetem az első tenyésszukám ... aki jó családból származik, törzskönyves .. és tanulok .. sokat, hogy minél többet tudjak a választott fajtáról ..

Gondolkodj egy picit az én esetemen .. én megértettem hogy az a legjobb a kutyámnak ha ivartalanitva lesz neked is ezt kell tenned.

Állatorvos vagyok, néha válaszolok egy-egy kérdésre itt is.

Nos.

Sajnos akadnak olyan kollégák, akik számára egy alomnyi köülyök elletése, olttatása, stb... Remek üzlet. Sokszor azok a dezinformációk, miszerint elletni kell egy kutyát (bármi miatt) tőlük származnak.

Én úgy látom, Te azért hiszel ennek az egy állatorvosnak, mert azt mondta, amit hallani akartál... Más kérdés, hogy miért, orvosi szempontból igaztalan, etikátlan dolgokat mondott neked, magyarul hazudott. Pont.

A kutyádat ivartalanítani kellene, de mielőbb, ha volt a felmenői között hajlam daganatos betegségekre. Elletni pedig nem kellene.

Szívesen segítek abban, hogy ellátogass egykét menhelyre, HA SZERETED az állatokat (és nem a magad örömét keresed a kutyák kárára) akkor ez segíteni fog.

Ennyi, részemről lezártam a témát.