Akinek van kisgyereke hogy tart mellette kutyát is?

Volt egyszerre kutyánk és kisgyerekünk. De ez szerintem is vagy úgy megy, hogy mire a gyerek megszüketik, addigra a kutya egy megnevelt felnőtt kutya.

Vagy akkor legyen kutya, ha a gyerek már nagyobb. Megérti a kutyával kapcsolatos szabályokat és neked is kicsit több időd van.

2 eves gyerek 2 kutyaval neha nagyon pusztito tud lenni, egy logisztikai horror. Nalunk a kutyak mar megvoltak, mikor jott a baba nem volt valasztasunk. Nekunk is lakasban voltak a kutyak, de kesobb is gond lesz, pl. "kinozza" a kutyat, mert nem erti, hogy nem utogetjuk stb.

Eleg kihivas ele nezel szerintem (tudom benne vagyok) egyenlore engedd el a kutyat.

Szia! Ez hosszú lesz.:D

Öt éves múlt a gyerek, amikor elkezdtem gondolkozni, hogy jó lenne egy kutya. A gyerek közelében már születése óta van kutya a család másik részéről, így nagyjából tudtam hogy bánik egy kutyussal, ő is már önállóbb azért, segítséget igényel néhány dologhoz, de már közel sem úgy kell körbeugrálni mint akár egy háromévest.

Meglett a kutyus, aki nem is volt olyan extrém kicsi a maga 16 hetével (persze kölyök volt, de nem egy épp nyolchetes), a 0. perctől imádtàk egymást, DE: én az első hetekben nemegyszer úgy éreztem, hogy most fogok összeesni és meghalni (persze ehhez hozzájárult az is, hogy az első két hetet az új kutyával úgy toltam végig, hogy benyaltam valami jó kis ovis nyavalyát, de ugye ez bármikor benne van a pakliban.)

Nem tudom mennyire vagy tapasztalt kutyás, de őszintén én az első pár hetet senkinek nem kívánom. Nem vagyok finnyás, de ahol gyerek van ott jó esetben az ember extrán figyel a higiéniára, ez egy nem szobatiszta kutya mellett kb. lehetetlen. Az én gyerekem már nem kúszik-mászik, de így is igyekeztem minden baleset után takarítani egyből, 4 nap után kb. sírva mostam kezet úgy sz@rrá volt menve, alig volt bőr a kezemen annyit sikáltam, fertőtlenítettem.

Mi is panelban lakunk, gyakran vagyok kettesben a gyerekkel. Egy kölyökkutya kb annyi ideig tudja tartani a dolgokat, ahány hónapos, legalábbis nálunk ez bejött. Magyarul ha két hónaposan hozod el és szeretnéd, hogy hamar szobatiszta legyen kétóránként leviszed. Mi olyan 3-4 óráról indultunk. Na igen, csak itt jött, hogy a gyereknek pont alvásideje lenne pl…akkor már reggel elkezdődött a számolás, hogy hogy jön ki a lépés, a kutya is lemenjen időben, de a gyerek ne aludjon. Közben az ember főzne, takarítana, ügyet intézne, dolgozna. Ha ez az időzítés összejött jött a következő: gyerek nyafog, “nincs kedvem lemenni, engedjük le az ablakon kötélen a kutyát”. Nyilván egy kisgyereket nem hagyhatsz fent felügyelet nélkül, a kutyát meg nem engeded le kötélen, jött a hegyibeszéd, hogy márpedig le kell menni. “De esik”, akkor is le kell menni, ha piros hó esik, stb. Gyakori gondunk volt (szerintem nem csak nekünk), hogy a kutya hiába ismerte a füvet és csinálta oda a dolgát ott, ahonnan jött, nálunk nem volt hajlandó. Úgyhogy az elején nemegyszer volt, hogy 2+ órát lent keringtünk, mire hajlandó volt leguggolni pisilni. Nyilván ez nagy élmény úgy, hogy a gyerek lemenni sem akart, és te beígérted neki, hogy ez hamar meglesz…🙄

A kisgyerekek ha lemennek az utcára imádnak futkosni, mászókázni, bogarászni, biciklizni, stb., tehát kb mindent, az egy helyben álláson/tyúklépésben közlekedésen kívül. Na most nekünk pl. ahhoz, hogy pisiljen/kakiljon a kutya az utcán sokszor az kellett, hogy hagyom egy bizonyos területen szaglászni, vekengeni, hogy melyik fűcsomóra csináljon rá végre. Ilyenkor jött az, hogy vagy megint összevitáztam a gyerekkel, hogy álljon már meg legyen kedves egy helyben és várjunk, malmozzunk, vagy engedtem elmenni valameddig és kiabálva egyezkedtem vele, hogy jöjjön vissza lassan, meg nyilván fél szemmel őt figyeltem, közben meg a másikkal a kutyát, hogy a nagy szaglászásban ne zabáljon fel semmit.

Szóval: a gyerekem nagyon szépen bánik az állatokkal, nem kell már neki tanítani, hogy ne tépje le a kutya fülét, de még neki is nehéz volt alkalmazkodni ahhoz, hogy változott az életünk és már neki is kell valakihez alkalmazkodni, mert öt évig erre nem volt példa, legalábbis nem napi szinten/naponta többször.

Most van nálunk ötödik hónapja a kutya, most érzem azt, hogy kicsit könnyebb, élhetőbb lett a helyzet, mert már a lányom is megszokta, hogyha lemegyünk sétálni hárman akkor nem lehet úgy csinàlni, mint mikor kettesben vagyunk, mostanra kialakultak olyan közös kinti tevékenységek is, amiket mindenki élvez és jobban eltelik a séta, nyilván a kutya is érettebb lett (nálunk pl nagyon hamar teljesen szobatiszta lett), ő is elhagyott jópár kezdeti hülyeséget, kicsit le is csillapodott a kezdeti énjéhez képest.

Ezek alapján én azt mondom, hogy kisebb gyerekkel ezer százalék, hogy nem vágnék bele a kutyázásba még felnőtt kutyával sem.

Ja és amit kihagytam: egy kölyökkutyára pláne, de szerintem egy kevésbé nevelt, mondjuk menhelyi felnőtt kutyára is nagy veszélyt jelentenek az itt-ott elhagyott gyerekjátékok. Az én lányommal már meg tudtam beszélni, hogy hova nem vihet játékot a kutya miatt, meg hogy ne dugjon a kutya szájába semmit, de ez egy kisebb gyerkőcnél problémás lehet. A kutyával meg mindennapos tevékenység, hogy beülteted a mütyűrökkel telepakolt gyerekszoba közepére és tiltod, tiltod, tiltod, hogy itt bizony nem zabálhat fel semmit, majd dicséred mint állat, ha tényleg nem evett meg egyetlen Kinder figurát sem (nálunk plüssöket még mindig lopkod ennek ellenére is).

Nálunk pl. szeparációs szorongása van a kutyának, így hosszabb időre az ő és a szomszédok idegrendszere miatt nem hagyom otthon, ahogy valaki írta ez is egy külön logisztika (nagyon jó volt elmenni a gyereknek fürdőruhát próbálni és venni a hónom alatt a kutyával…😅), de közben tréningezni kell, hogy szokja, ha mégis egyedül van. Ilyenkor szokott bejönni az, hogy közben a gyerek beteg lesz és megint jól otthon maradunk 1+ hétre, mikor tényleg nem nagyon mozdul ki senki a lakásból, így mikor végre megint közösségbe járhat a nulláról kell kezdeni a szepás tréningezést is.

Nekem 1,5 és 5 évesek voltak a gyerekek, mikor örökbe fogadtuk a majdnem 6 hónapos kutyát. Nem volt olyan nehéz, de igazság szerint ez egyrészt azon múlt, hogy tapasztalt kutyás vagyok,másrészt, a kutya is egy nagyon megfelelni akaró, nyugodt természet. Úgy oldottam meg amúgy, hogy bent volt a kutya velünk, így nagyon gyorsan (napok alatt!) megtanulta, hogyan viselkedjen a gyerekekkel (nyilván a szemem le nem vettem róluk), összeszokott a macskával és megtanultam, mit rághat. Sétálni úgy mentünk, hogy az 5 éves lányom futóbiciklivel, a 1,5 éves fiam nagyrészt a hátamon csatos hordozóban, nagy távokat még nem ment magától. Szobatisztasággal fura módon nem volt problémánk, egyetlen egyszer sem pisilt be, pedig menhelyről jött, ez mázli.

Ennek ellenére szerintem várj, míg legalább egy picit nagyobb lesz a gyerek, mert lutri, kikaphatsz egy nehezebb természetű kutyát is. Ha pedig nem volt még kutyád, akkor pláne várj, mert tapasztalat nélkül nem valószínű, hogy könnyen meg fogod oldani a helyzetet.