Kisgyerekes, kutyát tartó szülők! Hogyan tartjátok lakásban a kutyát kisgyerek (ek) mellett?

Jól képzett német-juhászom van, nem ugat a lakásban, nincsenek hülyeségei, a nappaliban van a kosara, amiben alszik, s amióta elköltöztünk a jelenlegi, több szintes házunkba, azóta a földszinten tartózkodik csak (nappali, ebédlő, konyha, stb). Amíg egyszintesben éltünk, bárhová bemehetett kezdetektől, a gyerekek szobájába is.

A kutya nagyon jól viseli a gyerekeket, nulla napos koruktól odaengedtem hozzájuk, szereti, védi őket. Amikor picik voltak, ha a teraszon babakocsiban aludtak, a kutya el sem mozdult mellőlük, aztán bejött szólni nekem, ha felébredtek. Ugyanez van fordítva is: ha a gyerekek a lakásban vannak, nekem me ki kell szaladnom az udvarra, a kutya a bébiszitter. Abszolút működik. :-)

Kutyaszőr ellen egyetlen orvosság van: naponta porszívózok, bár szerencsére rövidszőrű kutya, nincsenek komoly szőrgondok, de azért így érzem jól magam.

Olyan szinten bármit elvisel a kutya a gyerekeknek, hogy állandóan a hátán lovagolnak, a nagyobbom járni is a kutyába kapaszkodva tanult meg, de azt el kell mondjam, hogy évekig spec. mentő kiképzést kapott a kutya, bevetésekre is jártam vele, szóval tényleg okos, képzett ebről van szó.

Bocsi az off-ért, de így olvasva úgy irigyellek titeket, hogy kutyával nőhetnek fel a babáitok, gyerekeitek!

Gyerekkoromban nekünk is mindig volt kutyánk, akivel együtt aludtunk, a legjobb barátunk volt.

Most egy családi házban élünk a párommal és ő nagyon ellenzi a háziállat lakásban tartását. Én meg tudom, hogy az azért nem ugyanaz, amikor egy állat non-stop kint van és ki van zárva a családi életből, így sosem lehet vele olyan közeli a kapcsolatunk, mintha velünk élne.

Ez olyan nagy szívfájdalmam, hogy nem igaz!

Még1x bocsi az off miatt!

Kislányunk lassan 3 éves, kis angol cocker spanink meg 2 hónapos, lakásban vagyunk, igaz, teraszunk is van, szerencsére, anélkül azt hiszem nem vállaltam volna be a kutyust.

A kutyusnak a teraszon van a szigetelt háza, ott szokott aludni és ott van akkor is, ha mi nem vagyunk otthon. Felügyelet nélkül nem jöhet be, aztán majd látjuk. Ha otthon vagyunk, a kutyus is bent van. Igyekszem nagyon odafigyelni a nevelésre, mindkettőnél, máshogy szerintem nem is menne, sokszor így is küzdök rendesen.

A kutya nem mehet be a hálókba, rászólok, ha ugat, ha felugrál, ha kapar, ha nem neki való dolgot rágcsál, helyette persze többféle játéka van. A gyerek nem bánthatja a kutyát, nem sikongathat, nem hadonászhat. Ez most a legaktuálisabb nálunk, de ahogy nő és okosodik mindkettő, úgy fogják egyre jobban betartani a játékszabályokat. Szobatisztaság mindkettőnek egyre jobban megy, kislány szól, ha menni kell, kiskutya a teraszajtó elé ül, ha menni kell vécézni, de persze még nem minden egyes alkalommal. Teraszt naponta többször felmosom, 1-2 naponta felsöprök a lakásban, kutyaséta után a kutyus lábait megtörlöm, mielőtt bejönne a lakásba és már többször volt fürdetve is, utána persze domestossal mosom ki a kádat.

Asztalnál nem adunk a kutyának kóstolót, a helyére van küldve, ha meg nem bír magával, mehet kifelé arra az időre. Így hirtelen ennyi. :-)

Szerintem ha vannak szabályok, következetesség, elég türelem, akkor olyan nagy baj nem lehet!

Kutyaszőr ellen takarítás minnél többször, porszívózás, söprögetés, felmosás. Más praktikát nem tudok. :-)

Szerencsére nem olyan nagyon ugatós a mi kis spanink, de ha mégis, rászólunk minden esetben, hogy nem szabad. Persze, ha nem vagyunk otthon, ezt elég nehéz megtenni.

Gyerek-kutya kapcsolat. Most ott tartunk, hogy a gyerek imádja a kutyát, együtt futkosnak, dobálja neki a játékokat, eteti, simogatja. De az én kislányom nem annyira szófogadó, mint a kutyuskánk. A kutyus jobban vigyáz rá, mint a kislány a kutyusra, az biztos, dehát még mindketten gyerekek, így szeleburdik, néha durvák, szófogadtlanok és bepisilnek. :-) Ez idővel javul majd és akkor már sokkal könnyebb lesz ez az egész.