Egyetértesz azzal, hogy kutyát csak az tartson aki a gyógykezelésére akármekkora összeget képes rá szánni?

Egy tíz éves kutyának ha pacemaker kell, ami egymillió forint, az orvos is altatást javasolna. Sikeres műtét esetén is, még élne maximum 2 évet. Azért a kutya nem ember.

Kell félretenni pénzt az esetleges betegségek miatt. Persze, az előfordulhat, hogy időközben az embernek anyagilag rosszabbra fordul a sora, de alapból az elején szerintem csak úgy szabadna állatot venni, ha van félretett pénzed (szóval nem 10 ezer forint, hanem egy jelentősebb összeg), amit a kutyára tudsz szánni. Ha sajnálod a kutyára a pénzt, ne tarts kutyát. Nem tudnám elképzelni, hogy baja legyen a kutyámnak, és ne segítsek rajta. Ha túl sok pénzbe kerülne, amennyim akkor épp nincs, akkor is, eladnám érte a holmijaimat, stb, szóval valahogy mindenképp megoldanám. De a lényeg, hogy olyan alapból ne akarjon kutyát venni, aki nem akar rá áldozni, vagy pedig akinek nincs semennyi spórolt pénze rá.

Ha valaki jobb körülményeket tud biztosítani, mint egy menhely, akkor már van értelme kutyát örökbe fogadnia.

Itt szerintem nem arról van szó, hogy bármekkora, akár milliós összeget zsebből le tudjon rakni valaki, amikor beteg a kutya, hanem arról, hogy legyen egy B terve annak, aki kutyát tart és ne hagyja szenvedni szegényt, ha beteg lesz. Ezt megteheti úgy, hogy havonta X összeget elkülönít a kutyára vagy kisállat biztosítást köt. Én sem tudok milliókat kirántani a mellényzsebből, de van biztosításom és van félretett pénzem arra az esetre, ha a kutyám beteg lenne. A baj az, hogy nagyon sokan úgy is tartanak kutyát, hogy a minimális orvosi ellátásra, sőt a megfelelő élősködők elleni védelemere vagy a minőségi etetésre sem rendelkeznek megfelelő anyagi fedezettel és egy pár 10 ezer forintos plussz költséget sem tudnak kifizetni.

Talán nem az az egy-két villás nyelvű fotelállatvédő a mérvadó, akik szerint végtelen büdzsé kell legyen, mert jaj, mi lesz, ha. A legtöbben megtanultuk az utóbbi években, hogy ha beüt a gané, akkor nem aprózza, legalább nyakig elönt. És még hol a vége ugye. Számtalan olyan élethelyzet van, ahol az az egyetlen választásod, hogy elgyászolod ártatlan barátodat, és együtt élsz a bűntudattal, hiába tudja az eszed, hogy nem döntés kérdése volt. És erre lökik rá ezek a végtelenül humánus jótét lelkek, hogy felelőtlen senkiházi, hát miért nem vagy kőgazdag, hogy van képed állatok életével játszani. Persze embert nem hallottam még, aki felvállalta volna szemtől szembe ezt, legalább udvariaskodva, óvatosan kérdezgetve. Még csak nem is mesélt senki ilyesmiről, pedig itt tolom én is jó negyven éve. Gondolom a szájbavágás kockázatát már nem akaródzik nekik elvállalni az állatok védelmében. Ez ilyen gyakoris vadhajtása a bentlakásos pszichiátriáért ordító gyengeelméjűségnek. Nincs igazi dolgunk vele, engedjük el! Lehet, hogy rájuk se volt elég pénz, amikor elejét lehetett volna venni ennek az ámokfutásnak.

Hát aki egymillió forintot költ egy beteg, öreg kutya kínzására, ahelyett, hogy elaltattatná, és a pénzből megmentene három fiatal kutyát, az maga is megérett az elaltatásra.

Akko tyukot is csak az tartson aki hajlando megmuttetni ha valami baja van

Létezik már kisállat biztositás is, nem olyan nagy összeg havonta, pont az ilyen helyzetekre.