Nem bírom a kutyával az életet ,mi legyen?

Hát, én tudnék mesélni a beteg kutyámról...

Nem túltenyésztett kis szobapincsi volt, ahogy itt többen is megnyilvánultak, hanem egy mentett 40+ kilós bull típusú keverék. Jobban szerettem talán mint bármit életemben, de iszonyú lelki teher, ha beteges. Neki 2 éves korától 6,5 éves korig a betegségekről, műtétekről, orvosi kezelésekről szólt az élete, majd egy gyógyíthatatlan daganatos betegséggel zárult. Nem tudom mennyibe került mindez, milliós összegbe, az biztos. De nem is a ráköltött pénz volt a legrosszabb, hanem az állandó aggódás. Rengeteget éjszakáztam én is miatta, de sosem csinálnám vissza, és bárcsak még élne. Nehéz volt, viszont könnyített a helyzeten, amikor orvost váltottunk, és egy állatkórházba kezdtünk a bajaival járni.

Kérdező, nem olvastam el minden kommentet (mert csak felb.sszák az agyam), de nekem úgy tűnik, hogy igazán még nincs meg a problémáknak a pontos diagnózisa, és az oka. Javaslom, hogy keríts egy nagyon jól felszerelt orvosi rendelőt, ahol tényleg van szakértelem, és meg tudják állapítani, mi itt a baj, és megfelelő kezelést, esetleg gyógyszert tudnak adni, amivel a kutya normális minőségben tudja élni az életét, és nektek sem lesz rémálom vele együtt élni. Mindenképpen így indulnék el, aztán a többi a felállítot diagnózis függvénye.

ui.: remélem nem francia bulldog, mert akkor a probléma csak egyre több lesz. Cukin tudnak kinézni, de úgy ahogy van, betiltanám a fajta tenyésztését.

Pedig egy ilyen súlyosan beteg kutya esetén reális lenne az elaltatásban gondolkozni.

Az epilepsziába úgy is tönkre megy szegény.

Sajnos, amikor egy állat miatt már az ember saját egészségi állapota és a családi élete szenved károkat, nincs más megoldás, mint megválni az állattól.

Ha nem így teszel, minden csak rosszabb lesz...

Én is imádom az állatokat, de olykor van az a pont, amikor el kell gondolkodni! Egy állat soha nem lehet fontosabb, mint a saját egészségünk, a saját életünk!

Persze, most a beteges állatvédők melegebb éghajlatra küldenek mindenkit, aki nem úgy gondolkodik, mint ők, mert nekünk van életünk a kutyán kívül is...

Azt hiszem, az lesz volna az utolsó csepp, hogy az ágyba hányt a kutya!

Add be egy menhelyre vagy egy alapítványhoz! Te mindent megtettél érte! Ez lesz a legjobb döntés, hidd el! A gyerekeid és a saját életed a legfontosabb!

Látszik, hogy a gyerekeid is nagyon jól neveltek, jó szívüek, mert megértik a problémádat!

Őszintén: Szerinted ki fog bevállalni egy ilyen kutyát? Ajándék? Kinek a nyakába sóznál egy ekkora felelősséget?

Ha 3 naponta rohama van, nincs jól beállítva a gyógyszer. Vannak epilepszia spec. állatorvosok, de ugye ez is pénz. A hányás megfelelő kivizsgálása szintén pénz.

Megint oda lyukadunk ki, hogy mi a francnak veszünk szaporítótól "fajtatiszta" kutyát, ha rohadtul nem lesz arra, időnk/pénzünk/kedvünk, hogy foglalkozzunk vele.

Éltem együtt epis kutyával. Amig be nem álltak a gyógyszerek, maga volt a pokol. Nem aludtam, nem mertem elmenni otthonról, állandóan ideges voltam miatta, DE én hoztam ki a menhelyről, én vállaltam érte a felelősséget, én szerettem, én költöttem rá nagyon sokat,és azzal is tisztában voltam, hogy neki is csak ez az egy élete van.