Mit tegyek ha nem akarja elfogadni a párom, hogy a kutyám hozzám tartozik? Többi lent.

"....azt kell eldonteni, kit szeretsz JOBBAN!

Az csak nem baj, ha valaki oszinte..."

Aki igazán szeret és elfogad, az nem állít ilyen döntés elé.

Az nem baj h őszinte - hisz akkor ez nem derült volna ki.

Ha a srác igazán szeretne téged, nem kérne arra, hogy mondj le bármiről is, ami neked fontos...

Vagy a szeretete feltételekhez kötött? Érdekes...

Most rúgd ki az ilyen önző alakot. Ez a tipikus érzelmi zsarolás, jobban szereted a kutyát mint engem? Aztán meg majd jönnek a hasonló ostoba érvelések... Egoista primitív hozzáállás az ilyen. Meg is fordítható: képes lennél egy kutya miatt elhagyni? Neked fontosabb, hogy kutyátlan lakásban élj mint hogy velem légy? Stb...

A kutya legalább melletted lesz még 9-10 évig, ez nem mondható el a pasasról, ha ilyen.

Megmondom hogy reagálna egy férfi aki szeret téged önmagában arra, hogy zavarja egy kutya jelenléte, esetleg mittudomén allergiás a kutyaszőrre.

Eszébe se jutna ilyen baromság, hogy menhelyre a kutyával. Annyit mondana, hogy nézd, megértem hogy ő igen fontos neked, elfogadom, de engem ez és ez zavar benne (pl rámugrál, elrágja a cipőm), ez ellen valami szabályrendszert találjunk ki (pl van olyan szoba ahová nem megy a kutya, meg van nevelve hogy mit szabad neki mit nem), és azt mondaná, hogy mindent megtesz mint férfi azért, hogy mielőbb akkora lakásotok legyen, ahol ez nem jelent problémát!

26F

Igazából a válasz egyértelmű: Kutya.

Ha most költöztök össze, akkor gondolom még nem vagy 80 éves. Elég kicsi az esélye, hogy mondjuk ez a férfi legyen életed párja, pláne ha már rögtön ezzel kezdi.

Én csak azt szeretném kérdezni, hogy mit mond, miért nem akarja a kutyát? Valamit csak mondott.

Másrészt és ezt ne vedd magadra, egy nagyon jó barátom hagyta ott ezért a barátnőjét. Mondjuk az elég szélsőséges eset volt, ugyanis a lány nem ment el sehová a kutya nélkül,nem volt hétvégi buli, mert a kutya nem maradhat otthon egyedül. A kutya csak ágyban aludhatott ésatöbbi.

Ahogy beszélt a kutyával attól, meg egész egyszerűen hánytam. Bármikor bárhol: "ingyulibingyuli mama icipici kislánykája, hááááát szabad rápisilni a szőőnyegre? Hát szabaaad kincsem? Jaj drágám, ne nézz rám így, gyere ide megsimogatom a buksid, nincs semmi baj."

Ettől minden épeszű férfi menekül. Ne értsd félre, nem állítom, hogy te ilyen vagy, de ilyen esetben érthető lenne a dolog.

Szerintem itt nem konkrétan a kutyáról van, ez elvi kérdés.

Feltételek szab neki rögtön az elején. Persze hogy a kutyák rövidebb ideig élnek, de az a pasi aki nem tudja elfogadni egy részedet azzal később is csak konfliktusok lesznek és a kapcsolat halálra van ítélve.

Mi az ok? Miért nem jöhet a kutya?

Én ezt őszintén nem is nagyon értem, a te kutyád, te foglalkozol vele, te fizeted az ellátását, mit zavarja őt egy ilyen kis picurka a lakásba.

Nem értem hogy gondolkozhattál el egyáltalán ezen, én abban a másodpercben hogy valaki azt mondja no kutya, már lépek is le. Tiszteletben tartom hogy nem mindenki ilyen kutya őrült mint, de más is tartsa tiszteletben hogy én meg az vagyok.

A pasinak mond meg hogy vagy jön a kutya is, vagy törölheti is a tel.számodat.

Nehogy elkezdj alkudozni, állítsd a tények elé, ő meg eldönti mennyire vagy fontos neki.

Bár én tuti szóba sem állnék többet olyan emberrel aki azt kéri adjam menhelyre a kutyámat.

Amúgy ebben tényleg az a szar, hogy a "kutyás" az egy fajta ember. Mármint nagyon ritka, akinek egyszer volt kutyája életében, aki kutyázik, annak mindig volt és mindig lesz kutyája, hacsaknem valami olyan probléma üt be, ami miatt lehetetlen megoldani.

Ha nem lett volna kutyád, és most akarnál egyet, és ő azt mondaná, hogy azt már nem, vagy hazaállítanál egy kutyával, és azt mondaná, hogy nem maradhat, az még érthető lenne.

De ő egy kutyás lányba szeretett bele (állítólag) aki kutya nélkül eleve nem ugyanaz az ember lenne.

Mi lenne, ha a parodat nagyon szeretned, szereti is az allatokat, de a kutyad 'nem tudna megszokni'? Pl. mindig ugatna ra, mintha idegen lenne, stb.

Akkor mit tennel?...