Miért rossz ember az aki erősebben gyakorolja a kutyájára vonatkozó tulajdonjogát?
Tehát ő akarja eldönteni mikor és ki érhet a kutyájához (persze ez inkább idegenekre vonatkozik), hogy adhatnak-e neki enni, és főleg hogy parancsolhat-e neki más stb. Miért rossz, irigy, antiszociális ember (és persze a kutyája biztos harapós vadállat) az aki nem hagyja minden szembejövő embernek hogy simogassa, etesse, dolgoztassa a kutyáját? Hiszen ő ismeri, neveli a kutyáját, tudja mi a jó neki és különben is joga van hozzá, nem? Amíg a kutyának nem okoz kárt addig azt tesz vele amit akar, nem? Az hogy nem engedi az idegeneknek nem azt jelenti hogy a kutya be van zárva a hátsókertbe és nincs szocializálva.
Én úgy gondolom alapvető illembe tartozik (és az egyik legnagyobb bunkóság megszegni és pl kérdés nélkül szólni egy idegen kutyának hogy hé gyere ide vagy adj egy pacsit) hogy idegenek állatát nem fogjuk meg kérdés nélkül és főleg nem etetjük illetve parancsolgatunk neki. Akkor mégis mit nem értenek ezen a többi emberek, akik a lentebbi kérdésben értetlenkednek? Aki akarja engedje meg, de miért nem lehet a többieket megérteni?
A nejem vak és négylábú szeme van: egy golden retriever szuka. Sajnos nagyon sok tuskó van, aki szó nélkül megeteti buszon, metrón, villamoson, mert a kutya "kinézi a szájából, biztos nagyon éhes." HA rászól a nejem vagy én, akkor meg van sértődve, de a primitív baromnak az a tény már fel sem tűnik, hogy elvileg nem zabálhatna a járművön. NA az ilyen tirpákoknak nem kell megpróbálni magyarázni, mert úgy se fognák fel.El kell küldeni a f.sz-ba. Azt azonban megjegyezném, hogy ha megkérdezik, szabad-e simogatni, azt (majdnem) mindenkinek megengedjük, ettől még a kutya nem lesz rosszabb.
Feltűnő továbbá, hogy amikor a (kertben szabadon tartott és a házba is szabad bejárású, családomhoz rendkívül jól szocializált és nagyon jó házőrző) 61 kg súlyú,70 cm-es kaukázusi szukámmal sétálok, valahogy senki nem szeretné megsimogatni. (Pedig annak a 3-4 embernek, akinek eszébe jutott, simán hagyta magát)
Úgyhogy, bár a te döntésed, hogyan neveled a kutyádat -és csak az a fontos, hogy mindig következetesen tedd ezt-, ha csak tényleg nem ember elleni küzdelemre neveled kutyádat, (neaggyisten ténylegolyanmegsimogatnivalóokosbuksijavan,) a normális humanoid létformákat szerintem ne zárd ki teljesen az életéből. Az már más, hogy vezényszót és kaját senki ne adjon neki.
Nekem a társam a kutyám de ettől még ha a száraz tényeket nézzük akkor igenis a tulajdonom. Neki attól nem lesz rossz ha én azt mondom a tulajdonom. Én nevelem, velem él, kutyaiskolázunk, bemutatózunk, már hogyne tudnám milyen? Direkt olyan kutyét vettem aki egygazdás és barátságtalan mert az illik hozzám. Nem tudom miért kell velem úgy beszélni mint egy hülye kezdővel? Alap dolog hogy a kutya a társam meg minden, nem kell ennyire lenézni hogy még az alap dolgokkal sem lennék tisztában.
És ha nem olvastad volna el: velem ez ritkán esik meg mert nagy ívben kikerülök mindenkit és nincs nagy forgalom, nem városban lakom. Épp ezért nem a saját életem ihlette a kérdést.
Alapvetően nem azzal van nekem sem a bajom, hogy megsimogatják idegenek. Hanem legfőként azzal, hogy nem kérdeznek meg. Ez olyan alapvető illemszabály szerintem, hogy nem is értem, mások ezt miért nem értik. Attól, mert nem akarom, hogy minden jött-ment idegen simogassa a kutyámat, sem a kutyám, sem én nem leszünk antiszociálisak. Igazából megengedném én, de legalább kérdezzen már meg! Függetlenül a tulajdnontól meg a kutya természetétől meg mindentől, ez egyszerűen emberileg kéne hogy alap dolog legyen. De persze mit is akarunk a mai világban? Hát igen. Szánalmas.
Sebaj, én értem mit akar a kérdező, a 100 %-nál is jobban ugyanebben a cipőben járok és egyetértek, megértelek. Lehet együtt kéne elmennünk sétálni. :D
Gondolom akkor erre emlékszel...
http://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__kutyak__1040304-miert..
Ott is egyetértettünk. :)
Sajnálom, hogy nem értettük meg egymást, de úgy gondolom, az, hogy konkrét példáimat leírtam, egyértelművé teszi számodra (és mások számára is), hogy alapban igazat adok neked. Az, hogy kicsit a "kezdők nyelvén" írtam az üzenetet, abból fakad, hogy:
1; a kérdésedből nem derül ki, milyen régóta és milyen elmélyülten kutyázol,
2; "régi" kutyások sem feltétlenül látják jó szemszögből a dolgokat,(27 éve vannak kutyáim; 16 éve csak kaukázusiaim és még így is rengeteg új és hasznos dologra tudják felhívni a figyelmemet)
3; az, hogy egyes szám harmadik személyben teszed fel a kérdést, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem magadra vonatkoztatsz.
Ezek tükrében így fogalmaznám át a válaszomat: a kutyának nem feltétlenül jó, ha elszigeteli a gazdája más emberektől. Az viszont valóban fontos, hogy a kutyához csak az nyúlhat, akinek a gazda megengedi, és a kutyának is szimpatikus az illető. Senkinek nincs joga azonban egy esetleges nemleges választ megkérdőjelezni, azonban ha egy ilyen "önérzetében mélyen megbántott" ember világgá kürtöli, milyen antiszociális, agresszív kutyatulajdonossal került össze, akkor az értelmesebb emberek le fogják vonni a MEGFELELŐ következtetést, a hülyébbek pedig azonnal heves bólogatásba kezdenek.
A kérdésedre:
"Miért rossz ember az aki erősebben gyakorolja a kutyájára vonatkozó tulajdonjogát?"
tehát szerintem ez a válasz
Na ez így érthető végre viszont azt sehol sem írtam hogy elszigetelik a kutyát a világtól.
Meg ha nem írom oda mióta kutyázok akkor arról nem kell beszélni nehogy butaságot mondjál.
Senki, de senki más ne akarja egrecírozni az én kutyámat!
Nem akarom és úgy is nevelem a kutyámat, hogy senki másnak ne engedelmeskedjen, csak nekem, és senki mástól ne fogadjon el ételt. Ez teljesen alapvető elvárás.
Ha bárki kérdik, IGEN, a kutya nem csak nagy, de harap is, és köszönjük, de bármilyen éhesnek is tűnik, már kapott enni, és este újra fog, szóval nem éhezik. Nem, a maradékot a kukába tessék dobni, vagy a moslékosba, nem eheti meg a kutya. Aki pedig odarúgja a labdát, az számítson rá, hogy a kutya ki fogja lyukasztani. Aki oda akar menni, a kutya oltva van, szóval harapás esetén van oltási könyve, és nem, a kutya nem hülye, csak egyedül nekem engedelmeskedik.
Ó, és: igen, a kutya megjegyzi, ha egyszer megdobtad távolról, amikor le volt kötve, úgyhogy többet ne gyere az udvarba, ha szabadon van, mert nem garantálom, hogy a gatyád egy darabban marad.
Én neveltem, hogy ilyen legyen. Az én érzéseimre, szimpátiámra vagy unszimpátiámra reagál azzal, hogy kit szeret vagy kit nem, és csak akkor engedi ki vagy be szabadon a vendégeket, ha én is úgy tennék.
Megvéd, mert ez a feladata. Így tanulta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!