Miért rossz ember az aki erősebben gyakorolja a kutyájára vonatkozó tulajdonjogát?

Én is ismerek néhány embert, akinek a kutyázás abból áll, hogy "keményen nevelik a kutyájukat".

Egyik ha eljön hozzánk, akkor a kutyája nem ihat egy tálból az enyémekkel, mert nevelve van, hogy semmit ne fogadjon el sehol. Ez szánalmas. Ahhoz tudnám hasonlítani mint mikor a szülők 2 évesen már olvasni tanítják a gyereket és egész élete során csak tanulnia kell, játszani nem is szabad, hogy aztán jó pénzért mutogassák, hogy milyen csodagyerekük van.

Én személy szerint az embereket is szeretem, nem csak a kutyákat, és nem csak a saját kutyámat. Számomra a kutyatartás nem egyenlő azzal, hogy automatikusan kizártam magam a társadalomból. Sőt! Nem óhajtom folyamatosan a tulajdonjogomat gyakorolni a kutyámon sem, a házamban is szívesen látok vendégeket, de még az autómba is fel szoktam venni ismerősöket. Az sem zavar, ha egy kis koszt csinálnak. Az én életem így kerek. És ebbe beletartozik, hogy a kutyáim azon túl, hogy alapvető engedelmességet tudniuk kell, barátságosak másokkal is. Tőlem nyugodtan odajöhet bárki megsimogatni, garantálom hogy a kutyám nem fogja megtámadni, és nem is kap el semmit az illetőtől.

Persze mindenkinek más az értékrendje.

Egy biztos! Akit ez zavar, annak a kutyáját tuti nem fogom megsimogatni!

Nem értem, miért fáj az másoknak, hogy nem akarom megengedni a kutyám simogatását egy olyan vadidegen embernek, aki számomra nem szimpatikus? Örülnék, ha valaki elmagyarázná, ez miért olyan eget rengető bűn!

Vagy ha elmagyaráznátok, hogy miért baj az, hogy a menhelyi kutyát nem engedem simogatni, akivel még ott tartok, hogy rájöjjön az állat, hogy az emberek nem rosszak? Ugyanis ennek a kutyának nem arra van szüksége, hogy boldog boldogtalan simogassa, miközben ő próbál tőlük elhúzódni, mert bizonytalan, hanem pontosan arra, hogy hagyják békén és majd maga vehesse föl az emberekkel a kapcsolatot, mikor ő, a kutya úgy érzi, készen áll erre! Nem csak vérengző agresszív kutyák vannak és nem csak "irigy" vagy zárkózott gazdák, erre nem gondoltok? És ugyan had ne kelljen már a kutyám homlokára írnom, hogy "menhelyi kutya vagyok, kérlek ne simogass mert még bizonytalan vagyok"?! Ez is benne van a pakliban és ez adott kutyáknál hónapokba is telhet, mire magától odamegy, mert bízni kezd. Míg ha tolakodóak vele, lehet sosem fogja elhinni az emberekről, hogy nem csak rosszat akarhatnak tenni! Pártfogásomban van egy ilyen kutya, soha nem harapna, nem agresszív, de borzasztóan félénk, fél év kellett neki ahhoz, hogy egyáltalán nekem örüljön, mikor hazamegyek. És ő ennek iskolapéldája, érdekes, azok az emberek, aki türelmesek vele, sokadik találkozás után odamerészkedik hozzájuk megszagolni, majd elmegy, simogatni nem hagyja magát. És mikor egy ilyen kutyával tolakodóak, akkor nagyon sok kemény munkát tipornak szét egyetlen illetlen húzással. Pedig ez a szerencsétlen kutya csak egyet ártott az életnek, mégpedig azt, hogy megszületett, egy menhelyen élt három éves koráig, ahol emberrel semmilyen kapcsolata nem volt, egyetlen embert látott, azt is csak messziről, mikor a kaját odaborították nekik.

Erre is gondolhatnának azok, akiknek az életük egyetlen boldogsága az, hogy idegen kutyákhoz kérdés nélkül nyúlkálnak az utcán. Míg nekik ez egy pillanatnyi öröm és többé lehet soha nem látják a kutyát, addig más rengeteg munkát fektet bele, hogy megmutassa neki a világ szép oldalát, amit egyetlen ilyen húzással úgy el lehet rontani, hogy aztán kezdheti az ember majdnem elölről a küszködést...!

egy kutya nem jatekszer es nem is gyerek...

mindenkinek vannak elvarasai a sajat kutyaja fele, ami nagyon valtozo, orvendetes ha van egyaltalan.

az alapveto emberi kommunikacio hianyzik sajnos a kerdezes.

mert mindjart ertheto valaszokat lehet adni.pl: sajnos nem lehet megsimogatni mert kikepzes alatt van...stb.

ebben kulonbozunk az allatoktol hogy a beszed lehetosegevel elhetunk.