Miért van az, hogy mindenki pénzt akar csinálni és nem értéket teremteni?

"Figyeled a szintet, ahova le akar rángatni? Most elővette a veszteséges, 0 vásárlóval bíró vállalkozásokat."

Nyilván van annyi vita kultúrám, hogy provokációnak nem fogok felülni és személyeskedést s várj a részemről.

Aki rokoni, vagy üzleti kapcsolatban áll velem, tudja mire számíthat tőlem. Nem elméleti vizionált megoldásokra, hanem realitásra, aminek kimutatható eredményei vannak.

Ennyivel a személyeskedő részt lezárnám.

A veszteséges és áron aluli értékesítés kapcsán had ajánljam figyelmedbe a korábban már említett SZEK.org konferenciáján is felszólaló Kis Ervin Egont és korábbi publikációját.

2006-ban amikor már mi is működtünk e területen, könnyítettek a webárház nyitási feltételeken, aminek hangot is adtunk egyfelől üdvözölve, de tartva attól, hogy nem lesz a e félő, a sok kókler megjelenése a piacon?

A válasz abban rejlett akkor, hogy a fogyasztó fogja úgyis meghatározni ki marad és ki kerül a süllyesztőbe.

Azóta született még újabb érdekes cikk tőle, és ajánlom a kommenteket is elolvasni.

[link]

Jól tükrözi a hazai helyzetet e-kereskedelem terén, és megint csak annak a fontosságát, hogy nem a termék eladás (klasszikus kereskedelem) az ami meghatározza az értéket egy webáruházban, hanem a szolgáltatások minősége.

Ugyanakkor hogyan is lehetne megfelelő szintű szolgáltatást adni, ha sok az olyan kamikaze vállalkozás, aki csak az árversenybe lép be piaci kihívóként, mert nem tud felmutatni semmilyen pluszt(értéket) a vásárlóknak?

Az árérzékenység is lehet értékteremtő, de nem fenntartható (tartósan ár latt értékesíteni lehet a vásárlóknak, aki ettől értékesnek fogja tartani az üzletet, mert olcsón be lehet szerezni mindent, de a tulajdonos rövid időn belül csődbe is megy, vagy kiszáll, mert nem térül meg a beruházása és drága hobby finanszírozni a költségeket. a tulajdonosi érték és vele együtt a cégérték, 0, vagy inkább mínuszos értéket vesz fel ebbe az esetben)és ugye a hozzáadott érték a fenntarthatóságot is magában hordozná, ha lenne.

Egy pár hónapig veszteségesen működő, majd megszűnő webáruház, -lehet hogy te vitatod, mert csak haszonnal tudsz elképzelni működni kereskedelmi vállalkozást- továbbra sem tudom milyen értéket tud képviselni, a két dimenzióban (tulajdonosi és fogyasztói), amiről korábban kijelentetted, határozottan, hogy értéket képvisel, teremt a fentiek alapján.

Igazad van, elírtam a zárójelet. Senki sem tévedhetetlen.

Ettől függetlenül, a lényeget még mindig nem akarod észrevenni, és az általad felvetett kérdésedben észrevenni, helyette a lezárásra törekszel elbagatelizálva az eredeti felvetésedre adott gyakorlati és tapasztalati cáfolatot, - ahogy a társad is- ,a konkrét kérdések megválaszolás helyett, amivel fény derülne a szubjektivitás és változók szerepére, ha már nem tudjátok (vagy inkább akarjátok értelmezni) a gyakorlati példák kapcsán, nehogy cáfolatra kerüljön az állításotok.

Sokat elárul a vitakultúráról és jellemről.

ahogy több publikcióval is be lett mutatva egy webshop esetében nem minden fehér és fekete.

Visszatérve, ha ilyen jelegű mentalitással akarna nálunk vállalkozni valaki, előbb kerülne lebeszélésre, minthogy becsapja önmagát és mínuszt okozzon magának, még ha nem is tetszik neki.

Ezt nevezik "idealizált pályaképnek",

Részlet az egyik saját projektem esettanulmányából:

"A jelentkezők zömében nincs reális rálátása a vendéglátóipari szakmunkákra, ebből adódóan idealizált szakmai képpel rendelkeznek, melyet tovább fokoz a médiában megjelenő főzőshow-k és az internetes sztárszakácsok, valóságtól eltérő munkakörülményei mely a jelentkezők számára, az etalont jelenti.

A szakács szakképzésben, egy osztály 30 fővel indul, amelyből közel 30%-uk morzsolódik le, így a sikeresen végzők száma 20 fő, melyből összesen a fele az aki alkalmas is, vagy feltételesen alkalmas az elméleti anyag gyakorlati alkalmazására. 5 fő képes az önálló munkavégzésre, további 5 fő irányítás és felügyelet mellett képes ellátni a feladatokat. A motiváltságot tekintve a tanulók zömében alul motiváltak, melynek oka, többek között, a korábban említett idealizált szakmaképből történő kiábrándultság, a szakmai gyakorlatokon megtapasztalt negatív sikerélmények. Ebből adódóan a pályaelhagyók viszonylag magas aránya jellemző ezen a szakterületen. A végzett tanulók 30%-a mondható a szakmai munkára alkalmasnak, azonban a szakma iránti motiváció nem feltétlen az ő esetükben mutatható ki.

Ez kísértetiesen összecseng a Magyar Gasztronómiai Egyesület cikkével, melyben az alábbi hazai szakképzésben tapasztalható tendenciákat, a „Mai magyar szakácsképzés” c. cikkben foglalja össze: „Nincs felvételi, a későbbiek során sincs semmilyen "szűrés". A szakiskolák fejpénzből élnek, lasszóval fogják a diákokat, soha nem buktatnak. A szakképzés mennyiségben érdekelt üzleti vállalkozás lett, a minőség igénye legfeljebb egyes oktatóknál jelenik meg. Aránytalanul sok a motiválatlan, minimális teljesítményt nyújtó tanuló. Ők kifejezetten akadályozzák motivált és teljesítőképes társaikat. A vizsgán való átjutáshoz elég a 20-25%-os tudásküszöböt elérni: az iskola érdeke a tanuló megtartása, a tanuló érdeke gyakran a családi pótlék megszerzése, a munkába állás elodázása.

A végzősök igen nagy arányban (80%) hagyják el a pályát, számolatlanul képződnek "álképzett" vendéglátóipari menedzserek is. Ugyanakkor rendkívüli a hiány jól képzett szakácsban, cukrászban. Furcsa igazságtalansága még a rendszernek, hogy a néhány hónapos OKJ képzés (= felnőtt gyorstalpaló képzés/átképzés) a hároméves "normál" alapképzéssel egyenrangú (!) szakmai bizonyítványt ad, a valóságban azonban csupán egyfajta "főzőlegényt" (betanított munkást) állít elő. Ez még jobban leépíti a szakácsszakma tekintélyét.”

teljesen ugyanazt érzem most veled kapcsolatban is. elméletben akarsz vállalkozni, de nincs rálátásod a való életben egy kereskedelmi vállalkozás működésére, majd ha oda kerülnél kiábrándulnál, mert amikor belevágtál egy idealizált kép volt előtted amiben értéket teremtesz és nem számolsz a változókkal és szubjektivitással.

Azért is írtam még az elején, hogy sokszor irreális feltételek mentén akarnak vállalkozni, de belőlük nem lesz hosszú életű vállalkozás.

Majd visszakérdeztem, hogy egy webshop az állításod alapján, jó árakkal milyen hozzáadott értéket tud képviselni? a kaminoson kívül érdemleges olyan szolgáltatás, amit akár a phd disszertáció, akár a Kis Ervin Egon féle jelentés, akár a vállalati teljesítmény és érték kapcsolatát bemutató publikáció alátámaszt és kiemeli azok fontosságát. Érdekes módon egyik sem azt erősíti, hogy egy webshop önmagában értékteremtő, hanem hogy csak akkor tud életképes maradni, ha olyan szolgáltatásokat nyújt, ami a vevők számára értékkel bír, de nem veszélyezteti a működést, vagy okoz veszteséget, azaz tartósan is eléri a fedezeti pontot és növelni tudja a bevételét.

A vállalkozási ismeretekbe inkább nem is mennék bele, miszerint, ha van egy vállalkozás kereskedelmi tevékenységi körrel,működési engedéllyel (avagy webshop esetén megfelel a jogi környezetnek), de nem ad el semmit, csak van egy webáruháza, az nem számít kereskedőnek... Az már nyitott kérdés marad, hogy akkor pl. a járulékait mi alapján fizeti hónapról hónapra, ha nem kereskedő szerinted?

Míg a barátod szerint a vámkezelés során azért számítják bele a szállítási értéket az Áfa fizetésbem, mert az áru többet ér itthon, mint a tengerentúlon.

Ehhez képest eu-n belül nincs Áfa fizetés, így nem is számítják bele a szállítási díjat. a formális logikád alapján, amit próbáltál már a végén erőltetni, feleslegesen, a Németországban, vagy Franciaországban lévő áru nem ér többet itthon, mint ott. Holott épp linkeltem egyazon termékről is két különböző ország eltérő árait. :-))

Na hát ezért is nem mindegy, hogy vannak-e szubjektív és változók egy tevékenységben vagy nincsenek. Leeht a matematikáéban kevesebb van, de itt nem matematikáról kérdeztél, hanem egy webshop értékteremtéséről és nem is csak kérdeztél mint utóbb kiderült, hanem próbálod a teóriádat védeni ennek kapcsán, még ha azon a szakterületen ahova tartozik, egyértelműen definiálva van a szubjektivitás szerepe, amire konkrét tapasztalati példákat is hoztam.

A matematikában vannak változók is :-))

"Az ismeretlen egyenletekben olyan számot jelöl, mely bár igazából nem változik, értéke adott, de nem ismerjük."

[link]

Ha nem lenne változó érték, nem lenne értelme a deriválásnak és a konvergenciának sem, ahogy az integrálszámításnak sem, hiába hogy az alkalmazott matematika jó megoldás lehet a döntési folyamatokban egy üzletben. :-)

Azokat én is tanultam, lehet ezek az ismereteim homályosabbak és könnyebben vétek bennük zárójel, vagy definíciós hibát, mint a való életben a reális üzleti folyamatokban, ahol ezeket alkalmazni kellene, de nem minden az elmélet, mert a változók sokszor befolyásolják azt, pozitív, vagy épp negatív irányba, amire tudni kell reagálni a felszínen maradáshoz.

Attól, hogy rossz helyre tettem a zárójelet, a lényeg még érzékelhető volt, hogy mit akart takarni a dolog, ahogy a téglalap és paralelogramma esetében is. Érdekes azt nem vitattad :-))

Ahogy láthatod is, a külön kiírt válaszokból, van aki meg is jegyzete, - hiába hogy nem kérdezted -, ha az összeadásnál van a zárójel, már más az eredmény. És ő is valóban meg tudja látnia lényeget és a különbséget a zárójelben.

"igaz. a 2-höz kell adni a 3*4-et.

ekkor kellene a zárójel:

(2+3)*4"

:-))

A definíciók kapcsán lényeg, hogy a fogyasztói érték nem lett definiálva és nem szerepel benne a szubjektivitás :-)) amire te azt mondod a matematikában nincs szubjektív tényező. Nem mintha a kérdésednek, (vagy az állításodnak) ez lett volna a lényege 07-21-én 19:06-kor :-))

Továbbra is a lényeg elbagatelizálásával és a matematikai mellébeszéléssel próbálod védeni az állításodat, ami a való életben nem állja meg a helyét, de én meghagylak a hitedben. sokszor a saját kárán tanul az ember... (ha így akarsz vállalkozásba fogni)

Matematikailag lehet, hogy egy eladásra kerülő termék ára összeadódik az Elábé + árrés + áfa-ból, de ha az eladási árad alacsonyabb , mint az Elábéd, az értékcsökkenés és járulékos költségek következtében, akkor abból milyen tulajdonosi értékteremtés következik?

Matematikailag rendbe van a dolog, de az értékteremtéshez nem sok köze van.

Igazából csak azt nem értem, hogy mielőtt összemossátok a közgazdaságtani fogalmakat ( fogyasztói értéket és annak elemeit, a költség/haszon elemzést, vagy épp a tulajdonosi értéket, vagy haszon fogalmát ), miért nem az "elméleti matematikai" topikba tetted fel az A, b és c kérdésed, ahelyett hogy itt az üzlet és pénzügyekben kérdezel teljesen egészen mást, majd erre mutogatva próbálod bizonyítani az állításod, hol formális logika, hol más alapjn?

(Majd hivatkozol arra, hogy nem egy nyelvet beszél veled az aki a még mindig kiírt kérdésedre válaszol sokadjára)

Mint mondtam kopottak már az alkalmazott matematikai tudásaim, és nem wikipédiából szereztem azokat, így nem is vitáznék matematikussal. De egy szakterületemről alkotott irreális tévhittel talán már jobban, ahogy tettem most is az elmúlt napokban.

Amennyiben Te matematikai alapon kívánsz kereskedni és értéket teremteni, akkor elég távol jársz az valóságtól, pláne ha az sem tud meggyőzni, hogy egy veszteséges webshop nem feltétlen termel tulajdonosi értéket, annak ellenére, hogy állításod szerint minden kereskedelmi tevékenység értéket teremt, mert szolgáltatás.

Mivel ez egy sok tényezős és sok változós szakterület (amikor a kereskedelem definícióját feszegetve mgint csak állításoddal ellentétben nem kiragadtam, hogy tercier szektor, hanem linkeltem egy kétoldalas definíciót, mert téged állítólag csak a definíciók győznek meg...), tényleg ajánlott lehet a mellékelt tanulmányokat elolvasni ahogy írtam is teljes egészében és nem kiragadva az általatok beidézett definíciókat, hogy legalább képet kapj a kérdésed (és mint utóbb kiderült, egyben határozott állításod )cáfolatára.

Matematikailag, ha van egy biztosnak hitt állításom, akkor azt miért teszi fel valaki kérdésnek? Milyen logika alapján? Megerősítést vár, vagy csak provokációnak, trollkodásnak, esetleg

"Az emberek totál értéktelen hülyeségekért is képesek fizetni néha. Többek között ezért is telibe b*aszoott f*asztág az egész kérdés koncepció."

ahogy írták itt korábban?

Azért a szállítás teremt értéket, hiszen nem kevés adót fizetnek, plusz az üzemanyag adójából rengeteg dolgot finanszíroznak.

Szóval értéket teremt, és hozzá ad valamit az árúhoz.

"2A) Nem minden [paralelogramma] [téglalap].

Mi a 2B) állítás a vitánk környezetében?

2B) Nem minden [kereskedelmi tevékenység] [webshop].

Ami természetesen igaz, mert a webshop-on kívül létezik pl. Tesco is. "

Látod erről beszélek... Saját magadnak próbálsz definíciókat megfogalmazni, ami nincs köszönő viszonyba a valósággal. (ugyanez történt az értékteremtés kapcsán is, mivel nem minden kereskedelmi tevékenység értékteremtő. Pláne attól nem lesz az, hogy továbbértékesít valaki valamit, változatlan formában egy webshop felületen)

A Tesco miért nem webshop?

[link]

[link]

A múlt héten mind a két különböző üzleten kívüli értékesítési szolgáltatását használtam.

Hasonlóképp vásároltam náluk egy plazaban is, és rendeltem olyan tejkészítményt tőlük a vendéglátó egységünk számára, ami specifikus, mindezt nem háztartási mennyiségben.

Megdőlt a logikád, mert van egy több változós környezet, ahol a Tesco már valójában belépett az online piacra is és többfrontos értékesítést végez?

( webáruház,+ katalógus értékesítés és hagyományos bolti kiskereskedelem ( + nagykereskedelmi is) )

Valóban minden csak konstans lehet a kereskedelemben és leírható matematikai logikával és összefüggésekkel, a változók figyelmen kívül hagyásával, mint amilyen a szubjektív tulajdonsággal bíró fogyasztói érték is?

Vagy esetleg csak pillanatnyi értékekről beszélsz, amik a változó környezetben újabb és újabb értéket vehetnek fel, ami alapján el lehetünk itt még jó pá évig, anélkül hogy közös véleményen lennénk ezzel kapcsolatban?