Van itt olyan, aki felnőttként a családi vállalkozásban dolgozik? Mik a tapasztalataitok? Mik az előnyök/hátrányok?

Nem olvastam a válaszokat, szeretném Veled megosztani a saját történetemet. Először tisztázzuk, hogy én soha nem aszerint gondolkodtam, hogy mások mit mondanak, vagy, hogy mi a közfelfogás, hanem igyekeztem a saját egzisztenciális dolgaimat pragmatikusan kezelni.

Volt munkahelyem, voltam beosztott és az én természetemmel elviselhetetlennek tűnt. Időre menni, ha késel baj, el kell számolni az időddel, mindenbe beleugatnak, idegen emberektől függsz, mindezt fix havi pénzért, ami nem is volt sok és még bosszantott is, hogy hiába dolgoznék többet, attól nem lenne több a pénzem. Innen származik az az effektus, hogy az alkalmazottak lusták és gondatlanok :))

A rendszerváltáskor apám mondta, hogy szálljak be a családi bizniszbe. Egy olyan területet kaptam meg, ahonnan épp kilépett a kolléganő, más meg nem értett a dologhoz. Ez jó is volt, meg rossz is. Jó volt, mert nem kellett senkivel sem szájkaratézni, még apámmal, a tulajjal sem, mert elfogadta a kompetenciámat, viszont hátrány volt, hogy magamra voltam hagyva, nem volt egy tím, hogy megbeszéljük, ha nehézség van, hanem nekem kellett sokszor a semmiből megoldani a problémákat. Itt is volt egy havi fixem, de azon felül korlátlanul tankolhattam a sportkocsimat. Olyan kocsim volt, hogy iszonyatosan sokan irigyeltek, inkább nem írom le, milyen, mert tényleg komoly. Ennek a költségeit, bizti, üzemanyag, szervíz, adók stb mind cégautósan intéztük. Ez volt a mániám, a cégből többszöröse ment a kocsimra szinte, mint a fizum, de én boldog voltam. Én mindig fejlődtem, fejlesztettem a cégben a technológiákat. Munka volt dögivel, sokszor sokallottam is, mert inkább szabadidőztem volna :)

Nagyon ment a szekér. Voltak konfliktusok apámmal, nyűgös volt, hogy együtt lakunk, egy autóval megyünk be együtt dolgozni és együtt is jövünk haza oda, ahol együtt is lakunk. De viszont nem volt gond, ha este még visszamentem a nagyvárosba az agglomerációból, éjjeli szórakozás, mozi, biliárd, csajozás, disco stb stb. Hétvégén is mindkét nap bementem autóval a városba plázázni, mozizni, éttermezni. Igaz, a hétköznapközbéim együtt teltek apámmal, sokszor volt feszkó és vita, de mindig azt mondtam magamnak, hogy egy idegen scheggfejtől nehezebben tűrném, de az is tagadhatatlan, hogy az idegen scheggfejet le lehet szarni, ha eljön az ember, a családi konfliktet hazaviszi az ember.

Végszó, kiértékelés: ha anyagilag megéri, akkor érdemes belevágni, ha csak ugyanannyit hoz, mint a kinti "nagybetűs", akkor meggolndolandó, ha kevesebbet, akkor meg pláne nem érdemes. Hozzáteszem, hogy ahogy fentebb írom, én pont leszartam, hogy pánpéteres, felnőni nem akaró hülyegyerkenek néztek sokan azok a fasszagyerekek, akik albérletben, panellakásban, BKV bérlettel a zsebükben, voltan a nagy önálló felnőttes élettel, hühaa, én szívesen intettem "pá-pát" nekik a nagy és jól felszerelt családi házunk, vagy a sportkocsim ablakán át.

Aztán ahogy az aranykor letűnt, ha már anyagi téren nem gondtalan az élet, akkor nagyon meg tudja mérgezni a családtagok viszonyát és a lelkünket a közösködés, összezártság. De amikor jól ment, nem cseréltem volna senkivel. Ezt írod: "Gondolkodom rajta, hogy feladom a saját egzisztenciám és karrierem és hazaköltözöm vidékre a családi bizniszben segíteni, de már most nehezen viselem, hogy mindenbe beleszólnak a szüleim." - hát van az a pénz, amiért el lehet viselni :)))

mekkora luxus, hogy valakik azért néznek le embereket, mert családi vállalkozásban dolgoznak.

és te meg mi vagy, egy alkalmazott. idegen hatalmak kiszolgálója.

egy családi vállalkozás mennyivel nagyszerűbb, együtt felépíteni valamit.

mindig azt gondoltam, bárcsak lenne lehetőségem ilyesmire. hogy ne egy idegen főnöknek kelljen megfelelni, ne az ő szabályaikat kelljen betartanom, hanem egyetértés alapján alakítsuk ki együtt a szabályokat.