Összeköltözés anyóséknál. Nektek milyen tapasztalataitok vannak?

ez halál lesz :D borzalmas,

elég lenne csak a párodhoz alkalmazkodni megtanulni, nem rögtön még plusz két emberhez. ez nehéz lesz,és rámehet a kapcsolat is

Szerintem fontos, hogy ő is beleegyezzen a költözésbe. A párod ne tényként közölje, hogy holnap oda költözöl, hanem kérdezze meg mit szólnának hozzá. A rezsi rátok eső részét időben fizessétek,és néha segíts be a háztartási munkába.

Eddig nem volt vita, akkor nem hiszem, hogy ha lesz azt ne tudnátok megbeszélni.

No, én egy könyvet tudnék erről a témáról írni...

Az esküvő előtt nekem is álomba illő volt a kapcsolatom anyósomékkal, mi is csak addig akartunk ott lakni, míg felépül a saját lakásunk a házuk emeletén...

Aztán már pár hét múlva pokollá vált az életem :

- természetesen mindig mindenkinek akkor kellett bemenni a fürdőszobába, amikor én fürödtem vagy mostam volna...

- anyósom 2 naponta átrendezte a szekrényünket (ahogy én tettem be a ruhákat, az úgy nem jó)...

- anyósom utánam mosta a heti mosásomat, mikor munkában voltunk...

- ha elmostam a mosogatónál a tejesbögrémet, abba is belekötöttek, miért kell ahhoz mosogatószer...

- ha időnként rászántam magam, hogy főzzek valamit külön a férjemnek, akkor kiültek a konyhába (anyósom és az anyja) és végig kritizálták, mit csinálok...

- amit kivittem a kukába kidobni, azt anyós gondosan átnézte és átválogatta (bizonyítandó, milyen pocsékolós rossz háziasszony vagyok én)...

- a leveleinket anyósnak gondosan át kellett vizsgálnia, mintha felügyelet alatt állnék...

- ha HOZZÁNK jött vendég, azt beültette magához és kifaggatta, miért jött, teljesen beteg lett, ha nem hozzá jött vendég, hanem hozzánk...

Nem is folytatom, az a 1,5 év míg muszáj volt ott laknunk, az maga volt a pokol és sajnos akkor sem lett sokkal jobb, mikor megépült az emeleten a saját lakásunk és azt gondoltuk, hogy külön majd nyugodtan élhetünk...

20 évet éltem ebben a pokolban, mire végre sikerült elköltöznünk és inkább ott hagytuk üresen a saját lakásunkat!

Ha újra kezdhetném az életem, SOHA nem költöznék össze az anyósomékkal (szüleimmel sem), jobb külön!

Érdekes, hogy amikor elköltöztünk, akkor normalizálódott a kapcsolatunk, évente 2x elmentünk hozzájuk vendégségbe, semmit nem tudtak rólunk, így jó volt!

Hidd el, egészen más valakivel együtt lakni egy fedél alatt, főleg kiszolgáltatva "idegenként"...

Ha rám hallgatsz, JÓ MESSZE költöztök anyóstól, szülőktől, ha 2 havonta félórára meglátogatjátok őket, akkor nem fog elromlani a jó kapcsolatotok!

nálunk úgy volt, amikor anyósékkal(jelölttel) éltünk, hogy mindent úgy kellett csinálnom ahogy anyós mondja. abba a lábasban főzni, amit ő mond, úgy teregetni ahogy ő mondja, nem mindegy melyik ruhát milyen hosszan lógatom le.., a mosogató szélének mosogatás során is cseppmentesnek kellett maradnia, ordibálva kiborult, amikor a macska bepisilt az előszobába, hogy miért nem takarítottam fel (csupán mert én nem is tudtam róla...)

de ami pozitív volt: mindig olyan jó kedélyűen mesélt a munkájáról, az életéről, a kapcsolatairól, a páromban erősítette, hogy látja rajtam, hogy tényleg szeretem őt, támogatta a kapcsolatunkat.

Akkor megnyugtatásként!

Mi anyóssal jó viszonyt ápoltunk az esküvő elött is. Apóssal úgyszintén. Még az esküvő elött összeköltöztünk párommal, itt a szüleivel egy lakásba,jó voltak fennakadások,de mikor nincs? De csak annyi mintha a szüleiddel élnél. Ez teljesen normális, de én is pozítívan álltam hozzá, nem úgy h na a hülye anyós, és mindent megtudtunk beszélni. Az esküvő előtt nemsokkal ők kiköltöztek a mi kedvünkért egy melléképületbe, egy egyszoba konyhába, és még soha nem vágták a fejünkhöz. Egy udvarban lakunk, de így is jól megvagyunk és nem megyünk egymás idegeire, segítünk egymásnak ahogy tudunk. Ha nekem elfogyott a tejem, csak átszaladok és kérek egy dobozzal, ha náluk a cukor akkor én viszek egy zacskóval.És ebből sincsenek elszámolgatások. Csak hozzáállás kérdése. Jó voltak viták, pl az esküvőkor, de akkor is csak a feszültség miatt. De megbocsájtottunk és azóta jót mosolygunk rajta :) Légy vele pozítív, próbálj alkalmazkodni, és hidd el nem lesz baj, ha eddig is jó viszonyban voltatok.

Szeretnélek megnyugtatni, hogy a sok negatív mellett azért vannak pozitív példák is. Mi évekig laktunk a párommal az ő szüleinél az esküvő előtt és soha semmi probléma nem volt. Megvolt a saját szobánk, amit tiszteletben tartottak és kopogás nélkül soha nem léptek volna be. Amikor besegítettem a házimunkában (mosás, mosogatás) azt szívesen vették de nem várták el. Az egyetlen amiben nem tudtam kiélni magam, a főzés volt. Anyósom is főzött és a párom közelben lakó nagymamája is hordta át a maga kis ételeit (ők ketten a főzés témában ma is gyakran piszkálódnak, így inkább nem folytam bele és kerültem a konyhát).

Tehát: fel a fejjel, lehet hogy tök jól ki fogtok jönni egymással, csak hozzáállás és tolerancia kérdése! :-)