Hogyan szedjem rendbe anyámat?

Első kérdésem:

Mindezt, amit itt leírtál leültél vele megbeszélni?

Közömbös, lényegre törő határozott hangnemben, ahol az érzelmek helyett a tények hangzanak el. (Az érzéseidet is elmomdhatod tényként. Pl hiszti, hangemelés helyett.)

Nem tudom, hogy hány éves s te magad mennyi vagy.

Az biztos, hogy időmenedzselésén nem árt javítani.

Érdemes letisztázni dolgokat, szabályokat lefektetni.

Pl este x óra után ne is zargasson, tartsa tiszteletben a magán dolgaidat, idődet, alvási idődet.

Az,hogy őneki a saját világában spontán munkaidő van este az az ő dolga.

Sajátját úgy alakítja ahogy akarja. Ez pedig rád is igaz.

Jómagam éjjel 1-2-ig az asztal felett vagyok, mégse zargatok senkit este "hé, figyi! Kattog az agyam egy új terméken, termékfotózáson..."

Nem! Megvan mindennek a helye és ideje!

Az más, ha az ember saját vállalkozásán dolgozik pluszba stb. Az az ő dolga, célja, munkája s ideje.

Határozz meg időpontot megegyezés alapján, hogy mettől meddig dolgozol az adott nap neki, MINT SEGÍTSÉG és ezzel ne éljen vissza, mert biza az ember szívesen segít, amíg vissza nem élnek vele!

Amennyiben visszaél valaki, nos, itt jön képbe az, hogy igenis nemet kell mondani, hogy érezzék: átléptek egy határt.

Mindegy, hogy kinek van több ideje!

Azzal mindenki saját maga rendelkezik, s engedtessék már meg, hogy az felett ő rendelkezzen.

Nekünk is van kertünk (nem kicsi) és biza nem kevés meló van vele, ám annak is megvan az ideje.

Főzés, ház körüli dolgok itt is vannak, sőt mindenkinél.

Kivéve, akik helyett megcsinálja anyuci-apuci vagy a beosztott.

A ház és annak fenntartása, karbantartása, takarítása az illető felelőssége akié vagy/és aki lakik ott.

A vállalkozás kifejezetten saját felelősség, ha sajátja.

Mindegyik fontos, ám prioritásban van a vállalkozás, hiszen abból tartja fenn magát, lakhatás, étel-ital stb.

Pl nem kell mindennap takarítani mindent, helyette a vállalkozásra figyeljen.

Aki pl többet keres óránként, mint egy takarító, hát fizessen takarítónőre.

Stb.

Sikeres vállalkozás megtartásához alap a fejlődés, fejlesztés.

A digitális dolgok is ide tartoznak.

Még a szakmabeliek is folyamat tanulnak, hiszen fejlődik a világ és elengedhetetlen.

Ne rád sózza, mert neked megy és van több időd, hanem helyette tessék leülni a fiatalabb mellé és szépen megtanulni!

Az ő vállalkozása, első sorban ő érdeke és alapon pedig az ő felelőssége is.

Nem tolhatja át akárkire a dolgokat, kinek épp ideje van. Ezesetben te.

A folyamatos tanulás és informálódás is a vállalkozói lét fontos része.

Persze, kényelmes a gyerekre vagy jó ismerősre tolni...

Basszus... Ha vesz annyira komolyan s emberszámba, hogy rád tolja ezen dolgokat, akkor vegyen annyira komolyan és emberszámba, ha az életről, emberi kapcsolatokról, saját idődről van szó. Tartson egy alap tiszteletet be, ami minden embernek jár.

Nem leszel ott mimdig, lesz külön életed s ki tudja nem-e x kilóméterekre vagy másik országba költözöl. Meg ha tervezel családot stb.

Sok szülő fölérendelt szerep nyeregben ül a magas lovon és elfelejtik, hogy nekik is két lábuk van... a gyerekük is egy ember, nem pedig egy dróton rángatott báb.

Sikeres vállalkozását nem akarja leáldozó helyzetben látni?

Tegyen érte, ahogy eddig is tette! Hiszen mondtad: egy sikeres vállalkozást felépített.

Tanulja meg idejét logikusabban és előnyösebben beosztani, igenis nyisson az elektronikai dolgok megtanulása felé, mert a jelen és jövő szerves része.

Ha nem akar, vegyen fel erre szakembert.

Ne spúroskodjon. (gondolom szivesség nem pénz alapú, amit csinálsz, ha igen akkor is jelképes)

A vállalkozás sose arról szólt, hogy 8-kor start, 4-kor meg mindent letesz és mehetnek a hétköznapi dolgok. Nem alkalmazott! Hanem vállalkozó!

Szüleim pár éve startoltak. Abban a hitben voltam, hogy lelkesek, mindent beleadnak.

Idővel nem igen emelkedett a bevétel, stagnált, a főbérlőjük az üzlethelyiséget visszavette, stb. Itt vannak költözés, újrastartolás előtt és segítségemet kérték szintén.

Anyám párja csodásan kihátrált ott ahol csak tudott a munkából.

Utolsó napon pedig egyedül pakoltam tele a nagy autót aranyérrel, rossz kézzel (volt egy komoly problémám kezeimmel, hosszú terápiás több éves gyógyulással)...

Ezalatt a nagy szájával nagyképűsködött 2 helyi embernek, mintha olyan nagy és ügyes vállalkozó lenne.

A nap végén még rám akarta sózni a maradék felpakolni valót is.

Nemet mondtam.

"Ha már ott van a kezedben és magyarázod, közben csinálhatod is nyugodtan."

Finoman utalva a dolgokra.

Hazafelé meg sóhajtozott, de elfáradt... Reakcióm:

Nekem ne is mondd, egyedül csináltam mindent.

Csend lett.

Este közöltem velük, hogy ilyeneknek nem fogok segíteni. Még pénzért sem!

Ne csak nadzoljunk, hogy vállalkozók vagyunk, hanem tessék dolgozni!

A nyitáshoz marketing tippeket felvázoltam, egyiket még megígértem úgyhogy azt megcsinálom, ám utána felejtsenek el.

(Bementem hozzájuk egy tele vázolt oldallal, mert kattog az agyam olyan marketingen is, ami nem saját.

Tudod mi volt a reakciójuk?

Egyszer felemelték a fejüket a kockulásból,elkezdtem mondani a vázlatom tartalmát, majd pár mondat után: "ok, majd máskor"

Kimentem, de felcseszett, hogy leszarva kockultak 50+osan, úgy hogy tök bizonytalan lábakon áll a vállalkozásuk.

Mély levegő, újra benyitottam kopogást követően:

Nagyon faszák vagytok! Nekem meg szarul esik, hogy bejövök az oldalnyi vázlatommal és a TI vállalkozásotokon gondolkodtam!

Egy ölelés, bocsánat kérés - ezzel nincs megoldva, s egy újabb pont volt, hogy nemet mondjak a továbbiakra.

Meghallgattak, de erre se nagyon szántak időt.)

Azt pedig tudják, hogy ha nemet mondok az úgy is van/lesz.

Szabj határokat, szabályokat és merj nemet mondani. Különben érzik, látják, hogy egyre többet és többet megengedhetnek maguknak.

Neked is és nekik is jobb az egészséges határok betartása.

Legyél határozott és adott helyzetekkel éreztesd, hogy halál komolyan momdod azt amit.

Pl letettem azt a szabályt, hogy ha valami nincs időben közölve én azt nem létezőnek kezelem. Főleg, ha utolsó pár órában, percben van bevakkantva.

Pl események, vacsora, ballagás stb.

Simán nemet mondok.

Vagy az, hogy: nem, nem játszunk váratlan vendégesdit.

Aki spontán itt terem kiköszönök és rácsukom az ajtót. "Szia! Nem beszéltünk találkozót! Megyek vissza az asztal fölé a dolgomat csinálni."

Nem fogok megtervezett, leszervezett napot felburítani, csakmert dumálhatnékja van valakinek.

Mindegy, hogy munka időről vagy lazulásról van szó.

Tali akkor, amikor mindegyik félnek megfelel s van igénye rá.

Komoly SOS helyzeteket kivéve pl balesetet szenvedett vagy rohama van a másiknak stb.

Rám éjjel 2-kor is lehet számítani, pl tesóm pánikrohamot kapott. Nem érdekelt a kijárási tilalom sem.

Ahhoz, hogy ott legyek, amikor tényleg kell,szükséges egy letisztult alap rendszer.

(Mert ha baj van s rendszertelenül hülyeségekkel zargatnának, akkor lehet elmulasztok egy komoly esetet/helyzetet. Lelkiismeretemmel nem tudnék elszámolni.)

Az internet korában pedig egyre kevesebb a személyek idejének tisztelete.

Harcold ki, hogy legyen megbecsülve a segítséged, jelenléted, emberséged.

Ültesd le és beszéljetek át mindent.

A sikeres tárgyaláshoz pedig legyél kimért, határozott és tarts egy alap hangvételt, amiben jelen van a tisztelet.

Ha hangot emel a másik fél, nyomd el a reflex visszakiabálást és normál, de határozott hangnemben szólítsd fel, hogy viselkedjen és beszélgessetek rendesen tovább.

Mutass példát, hogy fiatalabb létedre komolyabban kezeled a helyzetet, mint az, aki elveszti eszét indulatból.

A pillanatnyi szégyenérzet normál esetben dolgozik az emberekben és visszavesznek az arcukból.

Ez is egy egészséges manipuláció.

Édesanyámon is használtam.pl:

A kaffogásából pár perc alatt az lett, hogy a vállamon sírva kért bocsánatot.

Sok sikert és türelmet!