Az embereknek már tényleg csak az irodai munka felel meg?

Mert nem azért szereztünk diplomát, hogy utána nyócosztályos feladatot végezzünk. Igényesebb embernek szüksége van a szellemi kihívásra.

Én amúgy sem bírnám a fizikai munkát, nem vagyok rá alkalmas. Egész nap állni, na nee.

Ha nekem mondjuk lenne egy egyébként ócska bölcsészdiplomám (nem az van), viszont a magamhoz való eszem is, akkor alapból úgy gondolkoznék, hogy az adminisztrátori munkát később bármikor beírhatom az önéletrajzba, nameg valamennyire szakmailag releváns tapasztalatot is szerzek, amelyet később bármilyen irodai környezetben felhasználhatok. Mindenhol tudnom kell azt, hogy hogyan működik az iktatás folyamata, hogy mit csinálnak a bejövő postával, hogy hogyan kell kinéznie egy hivatalos levél fejlécének, akkor is, ha már rég nem én csinálom ezeket a folyamatokat nap mint nap, mert mondjuk már nem titkárnő vagyok, hanem HR igazgató. Szóval az itt szerzett tapasztalat nem "szégyen" és akárhány év múlva be is lehet írni szakmai tapasztalatok közé.

Míg, ha én egy raktárban lébecoltam akár 2x annyi pénzért, de hát tudom, hogy ez csak egy átmeneti állapot volt, mert én nem azért tanultam 5 évig Kolumbusz tojásáról ( :P ), hogy egész életemet egy tré műhelyben éltem le, akkor máris problémába ütközöm, hogy hogyan tovább? Mondjuk a műhelyben eltöltött x év után szeretnék pályázni egy junior HR pozícióra. Hogy írjam be az eddigieket a CV-be, hm? Hát ha azt meglátja valaki, az lesz az első gondolata, hogy mit keres itt ez a szarf.aszú közmunkás, aki lehet hogy még egy mondatot se tud leírni. Szóval inkább letagadom, amivel megint csak hátrányba kerülök, mert akkor meg azt gondolják, hogy addig otthon ültem és nem csináltam semmit.

Arról nem is beszélve, amit már mások is írtak, hogy szellemileg leépít, nyomorba dönt az a közeg, ami a fizikai munkások között van.

Nem csak annyi karrierlehetőség van az életben, amit egy raktárban látsz, hogy amíg utolsó senki melós vagy, addig veled ordibálnak, ha meg esetleg egyszer kisfőnök leszel, akkor te ordibálhatsz másokkal.

Egyszerű oka van.

Az ember alapvetően a szellemi munkát preferálja, nevezhetjük úgy is, hogy "white collar jobs" vagy fehérgalléros munkakörök.

Általában ezekben a munkakörökben, emberi a munkaidő, nem reggel 6-ra kell menni, nem műszakos a munkabeosztás.

A jobb pozíciókban rugalmas a munkaidő, a magasabbakban pedig kötetlen.

Továbbá, télen hűtött, nyáron fűtött környezetben dolgozol, a kezed, ruhád, tiszta marad.

Ennek köszönhetően, az ember hozz-viszi a gyereket, nem kell megszakadni a korán keléstől.

Továbbá, az sem mindegy, hogy munka után használható-e az ember.

Szellemi munka után az agyad zokni,viszont tudsz utána sportolni.A fizikainál meg semmi kedved a sporthoz munka után, csak ülsz a TV vagy a gép előtt, mint egy zombi.

Recepciós egy fokkal jobb.

Azért, mert bár nem szellemi munkakör, de ott számít a megjelenés, öltözködés, kiállás, illetve emberekkel is kell kommunikálni. Ami szintén fontos egy irodai környezetben.

Nem arra asszociál valaki, ha ilyen tapasztalatot meglát, hogy na, biztos egy vodkától bűzlő leépült ember egy kinyúlt mackónadrádban.