Miért nem kell egyeseknek dolgozniuk?

2 szülő cigizik, alaphangon 1 ezres naponta.

1 évben 365 ezer Ft.

Ennyiért pónit vehetnek neked akár sakkozhatsz is vele.

Én vagyok a 12:36-os. Azért én valamennyire megértem hogy mi idegesíti.

Egyszer a buszon belecsöppentem egy beszélgetésbe.

A következőt hallottam két lány párbeszédéről.

Jó jó tudom, hogy most válság van, de mondtam apának, hogy egyszer ballag a lányod. Remélem megkapom azt az autót a ballagásra.

Én már a gondolatába is beleborzongtam, hogy milyen lehet az ő élete. Természetesnek veszi, hogy egy autót kapjon ballagására. Milyen lesz majd felnőtt korába?

De én ilyenkor inkább sajnálni szoktam ezeket az embereket.

Egyrészt biztos nem tudnak őszintén örülni az élet apró örömeinek.

Lehet, hogy kevesebb idejük van egymásra, és a szeretetből is kevesebb juthat nekik.

És nem esznek fáról friss gyümölcsöket.

Nem tudják azt, hogy milyen érzés örülni mondjuk egy kiskecske születésének.

És nem tudják, hogy milyen jó örülni a munka gyümölcsének.

Bár azért néha idegesít, hogy milyen lesz így a világ.

Mert ők azt hiszem nemigen bírnák, ki az átlagember életszínvonalát.

És szerintem igenis adhatnának belőle a szegényebbeknek.

Mert nem mindenki önhibáján lett szegény.

A minap találkoztam egy koldussal. Ez volt kiírva a táblájára.

SOS Leégett a házunk, hajléktalanok lettünk. Két éhes gyerekem van. Bár nekik az árvízhelyzethez hasonló lehet az életük, csak nekik senki nem segít, mert mert ez nem tömeges katasztrófa, hanem csak eggy emberé, amit nem mutatnak a hírek.

Bárki kerülhet hátrányos helyzetbe.

Kedves kérdező, hadd kérdezzek én is!

A szituáció: a mostani munkádból szerzett kereseted annyira jól forgatod, hogy 30 éves korodra már van egy kisebb étteremláncod mondjuk 4 étteremmel. Dolgozol, hogy ezeket fenntartsd és fejleszd. 50 éves korodra már baromira unod a dolgot, mellesleg ott van a huszonéves gyereked.

Mit csinálsz?

Eladod az éttermeket és elszórod az árát?

Eladod az éttermeket és a gyerekednek adod a pénz egy részét?

Megtartod az éttermeket és dolgozol tovább, pedig már belefáradtál?

Megtartod az éttermeket és felveszel egy igazgatót, aki jó esetben nem ver át?

Odaadod az éttermeket a gyerekednek?

Odaadod az éttermeket egy hajléktalannak?

TE mit tennél ebben a helyzetben?

Utolsó.

Biztos, hogy én a gyerekemre fordítanám. Vagy ő vihetné tovább, vagy ha nem akarja eladnám, és abból a pénzből belekezdhetne abba amibe akar.

De ennek ellenére megtanítanám arra, hogy ne várja el az élettől a luxust, és hogy amije van azt becsülje meg. Megtanítanám a munka becsületére is.

Nem kéne neki nyáron dolgoznia, de ha úgy adódik megkérném, hogy segítsen be az étteremnél a munkába, hogy tudja, az nem úgy van, hogy az ölünkbe hullik minden, hogy a sikerért meg kell dolgozni.

Vagy ha egy drágább dolgot akarna,ami kevésbé fontos, mondjuk külföldön nyaralni a párjával, vagy jogsit csinálni, azt mondanám, hogy akkor arra keresse meg a pénzt, ha annyira szeretné. Nem raknák azért mindent elé.

Jöhetne az étterembe is dolgozni akár egy hónapra, vagy két hétre is, mert akkor legalább tapasztalatot is szerezne.

Hiszen az éttermet is csak úgy bízhatnám rá később, hogy belelát a dolgokba.

Nem vennék a ballagására autót, vagy ilyesmit. Ésszerű határokon belül maradnék.

És nem szigetelném el az alsóbb rétegektől se, hogy hagy ismerje meg az ők életüket is. Így tudja megbecsülni azt, ami neki megadatott, valamint szociálisan érzékeny legyen.

Támogatnám azt is, hogy egy számára fontos ügy érdekében önkénteskedjen, ami szintén jó a tapasztalatszerzés céljából.

Természetesen persze támogatnám a továbtanulását, később akár segítenék abban is, hogy meglegyen az otthona, de nem teljesen, hogy az ő része is benne lehessen erejéhez mérten.

Végezetül ha már ilyen sokat elérnék, biztos fordítanák jótékony célra is, az erőmből futóan. Olyan célra ami egyezik az értékrendemmel.

Pl segítenék a baptista szeretetszolgálaton keresztül, vagy segítenék az árvíz sújtotta térségek újjáépítésében.

Vagy akár támogatnák egy környezetvédelmi projektet.

Azt hiszem sokan gondolkodnak így ahogy én, és sok gazdagabb-e szerint is él.

De sokan vannak olyanok is akik nem.

Akiknek csak a saját boldogulásuk a fontos, valamint úgy elkényeztetik a gyerekeiket, hogy azok később nem akarnak dolgozni, csak munka nélkül minél gazdagabbak lenni.

És természetesnek veszik, hogy nekik jár mondjuk egy luxusutazás, úgy , hogy nem dolgoztak meg érte.