Még nincs gyerekünk és házasok sem vagyunk, barátnőm alja munkákra "kényszerít", amitől teljesen elmegy az élet kedvem. Sajnos felénk a szakmámba nem tudok elhelyezkedni. Mi tévő legyek?

Talán nem vagytok egymáshoz valók a barátnőddel... Ne kösd le magad így, ne dobd el az életedet.

Hallgass a szüleidre, igazuk van.

Barátnőd lesz még, de ez így nem állapot, hiszen boldogtalan is vagy.

4-edik alkalom, hogy kiírod a kérdést, de minden esetben ugyan azt kapod válaszként...

Miért jó ez neked? Miért sajnáltatod magad? Az asszonyt lenézed, semmibe veszed a korábbi kérdéseidből ez tisztán látszott! Tanultál belőle és kicsit lazábbra vetted az oltását, de még mindig őt hibáztatod, ne tedd!

Akkor se kellene dolgoznod, ha gyereked lenne, vagy ha házas lennél, de főként te ne helyezz magadra, ilyen ostoba szexista nyomást, csak azért mert te férfi vagy.

Sajnos, sok nő itt attól érzi magát valakinek, hogy egy szerencsétlen, nehéz helyzetben lévő férfiba most szépen belerúghat. Teszik ezt persze egy olyan világban, ahol az állambácsi pénzén tanulnak, ahol az állambácsi fogja nevelni a gyerekeiket, mindezt ugye a férfiak adójából. Ha mérleget vonunk ezek azért szépen kiderülnek.

Attól még, hogy valaki férfi nem kell többet vállalnia egy nőnél. Attól még, hogy valaki férfi, nem lesz szégyen ha a szüleivel él, vagy a barátnője tartja el. Ne azok a nők akarjanak már a nemi szerepekről kioktatni bárkit is, akik az első adandó alkalommal rúgták fel őket, úgy kb. 100-150 évvel ezelőtt. A férfiakat, persze a mai napig nyíltan, sőt, büszkén lehet diszkriminálni, a korkedvezményes nyugdíjjal, az általános hadkötelezettséggel, vagy a szélsőségesen szexista családjogi törvényekkel.

A sok primitív komment sajnos nagyon jó tükörképe a társadalmunknak, elég ha ránézünk olyan kérdésekre, mint pl. a hajléktalanság, férfiakkal szembeni bűnözés, vagy a férfiak öngyilkossági rátája.