A magyar munkavállalónak semmi nem elég jó?
Irodai, adminisztrátori állást hirdettem meg, nettó 100e+25eFt cafetéria/hó plusz minden törvényes aztán jönnek sorban az álláskeresők és húzzák a szájukat, hogy ez milyen kevés. Én meg köpni nyelni nem tudok, hogy mégis mire fel és mit akarnak? Ahelyett, hogy örülnének hogy kapnak tök jó fizetést és körülményeket és nem az árokpartot kapálják közmunkában!
Vagy ennyire még sem kell a munka, hogy ilyen luxust megengednek maguknak, hogy válogassanak és mindjárt mindenki 300 nettót akarna?
#36 "Mert nem tudsz spórolni, gondolom.
Minden nap kifőzdében eszel, reggelire péksütit veszel, drága ruhákat veszel, stb.
Igazam van?"
Ez még nem életszínvonal. Amúgy nem kifőzdében eszem, hanem középkorrekt éttermekben, mert épp elég stresszes a munkám ahhoz, hogy legalább az ebédszünetemben normális ételt egyek (vagy otthonról viszem).
Most még egyetemista vagy és azt hiszed, hogy normális dolog, ha az ember 20 kilónként cipeli haza a cukrot, mert 11Ft-tal olcsóbb az Aldiban kilója, de ez nagyon nem így van.
Nem azért írtam, hogy 400 bruttóból nem lehet nagy lábon élni, mert nagyravágyó vagyok, hanem mert 400 bruttóból nem lehet nagy lábon élni. Ennek legalább a dupláját szeretném keresni 5 éven belül, mert európai állampolgárként úgy akarom eltölteni az évi 20-25 nap szabadságomat, hogy különböző kontinenseket járok be, felfedezem a helyi gasztronómiát, képtárakat, múzeumokat és katedrálisokat, ha van kedvem, akkor az éves nyaralást egy dél-amerikai körutazással abszolválom. Ezek európai igények. Nem akarok jachtot, se magángépet, hanem egy kényelmes, 100 négyzetméteres, felújított lakást az ötödik kerületben, minőségi ruhákat, heti színházba járást, különórát és lovastábort a leendő gyerekeimnek, német prémium autót a lakás elé, meg svájci órát a karomra. Ehhez kell havi 600-800 nettó, de ezt el lehet érni.
Az nem luxus, ha valaki nem akar napi szinten mindenen spórolni. Tök normális dolog, ha az emberi kimegy a Margitszigetre, de juthasson el Ciprusra is, ha azt szeretné.
És a büfészakozást is hagyjuk, anglisztikán és szabad bölcsészeten végeztem, de kb. 1 hónap alatt találtam jól fizető és karrierlehetőséget nyújtó munkát.
Bocsi, de túl nagyok az igényeid.
De, normális, ha valaki spórol.
Azt már most jól látom - és őszintén, sok helyen magamon is -, hogy a mai ember lusta. Mérhetetlenül lusta.
Hulljon minden az ölébe.
Minél kevesebbet kelljen házimunkázni, ne kelljen főzni; mindenhova géppel viteti magát (inkább a zsúfolt busz, mint 300 méter gyaloglás, mozgólépcső, mozgójárda, de aki teheti, annak mindenhova autó). Minden legyen tökéletes, minden legyen maximálisan kényelmes. Ugyanakkor halmozzuk az élvezeteket, nem egyszer-egyszer van egy kiadós "buli", hanem heti egyszer-kétszer akarunk valamit.
Biztos, hogy mindezeket így értékelni és igazán élvezni is tudjuk?
Miért nem jó akciókat nézni?
Mert jaj jaj jaj de megalázó vagy jaj lusta vagyok öt percet szánni rá?
Egyébként akciókat kényelmesebb is nézni, mint hajnal hatkor észrevenni, hogy nincs otthon cukor... Én már csak ezért is elhatároztam, hogy továbbviszem, hogy nagybevásárlásokat tartok - és igen, az akciókat is figyelve -, mert úgy azért biztosabb a készlet, mint figyelni, hogy elfogyott a tej akkor leugrok boltba és veszek ami eszembe jut. Valahogy összeszedetlennek érzem ezt így.
A bérletvásárlást halogatom mindig, és reggel jut eszembe, amikor már lejárt. Ilyenkor jön az idegeskedés, kapkodás és késés.
Neked pedig rettentően alacsonyak. Örvendezni a nettó 100-at fizető munkának otthon unatkozva, 2 évente összespórolni egy balatoni hétvégére, 3 hetente meginni 3-4 Kőbányait a leglepukkantabb krimóban nem élet. Megadatik nekünk 70-80 év a Földön, ami átkozottul kevés, ennyi idő alatt kell kihozni a maximumot magunkból. Bármennyire is kötöd az ebet a karóhoz, ha esetleg egy hétig krumplival kell etetned a 3 éves gyerekedet, össze fog törni a szíved.
Hangsúlyozom, ne egy egyetemista igényeiből indulj ki, én is négyfős szobában laktam dankópistás üvegek között, és baromi jó volt, de most már garantáltan nem bírnám.
Otthon lakom, nem egy egyetemista igényeiből indulok ki.
Azért gondolom, hogy már 100 nettót is meg kell becsülni, mert pl a környezetemben élő emberek egy része annyit se kap, akár szakmákkal, nyelvtudással. 8 óra bejelentve és 10-11 óra tényleges munka is általános.
Diákmelózom most heti pár napokat, és itt ezerszer jobb a dolgunk, mint az ismerőseimnek, rokonaimnak. NEM minimálbért kapunk, a levonás persze ebből is kevesebb, mint a felnőtteknek. Nemhogy nem kevesebbet írnak be, hanem még a hosszú szünetet se feltétlen vonják le - egyáltalán, van olyanunk :D -, volt hely, ahol többet írtak be. A munka meg UGYANOLYAN KALIBERŰ, mint az ismerőseimnek.
Ettől függetlenül azzal lennék elégedett, ha nyaranta jutna nyaralásra - ami lehet itthon, engem rengeteg dolog érdekel hazánkban is -, jutna a hobbijaimra (sajna mind pénzigényes). Családi házat szeretnék, bár a lustaságom miatt se nagyot és nem nagy kerttel. És tudom, hogy az éttermet én se állnám meg.
Amit nem bánnék: ha otthon kell főzni, ha kínai ruhát veszek (úú hány kínai boltos ruhám volt, ami 5 éves korában szakadt szét javíthatatlanul, de addigra már amúgy is kezdtem szégyellni :D), ha nem lenne autónk (bár szeretnék, de pl nekem az úszás fontosabb).
Ami az iskolákat illeti, csak mérnök szakos ismerőseim helyezkedtek el jól.
Sok ismerősöm foglalkozik emberekkel, ők... száz nettóért... Társadalmilag fontos; nehéz munkát végeznek, gyönyörű hivatás. Óvónő és ehhez hasonlók.
Igenis büfészakozom, mert büfészakos ismerőseim még otthon élnek, de azt se tudják mire jó a szakjuk.
Havi 10000 Ft megtakarítással tudod mikorra lesz családi házad? 80 év múlva. De akkor közben nincs sörözgetés meg nyaralgatás. A hobbikat is el lehet felejteni. Ülsz szépen a sötét szobában (hogy a villanyon is spórolj egy kicsit), és az utcalámpák fényénél próbálod kibetűzni a legújabb akciókat.
Na, ezért nem elég a havi nettó 100 ezer.
És nem, nem normális dolog az, hogy óvónők, ápolók vagy bárki más éhbérért dolgozzon.
Jó esetben a szülők is tudnak segíteni, vagy esetleg van mit eladni és akkor lesz pénz a gyerek leválására.
És még mindig sarkíttok, nettó 100-ból azért a lakhatás, kaja, gyógyszerek ki kell jöjjenek.
És ha a szülők is nettó százat keresnek? Abból sem lesz belátható időn belül saját lakás.
Igen, százból kijön a lakhatás meg a kaja meg a gyógyszerek, de arra nem lehet alapozni a jövődet. "Kisfiam, nem kapsz iskolatáskát, meg könyveket, mert lakásra gyűjtök. Már egy lábtörlőre össze is jött a pénz."
Érted, hogy mi a probléma? Nem jutsz egyről a kettőre.
De két darab nettó 100-ból már meg lehet élni.
Szerinted mikor éltek jobban az emberek, mint most?
Akik kérdezték, azoknak: érettségit várok el, felhasználói szintű számítógépes ismerettel (tökéletes gépírás, windows és office ismeret meg hogy valamilyen idegen nyelvet legalább alapfokon makogjon.
És ezek húzzák a szájukat, hogy keveset fizetek, és ők ezért mit is tudnak cserébe nyújtani?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!