Ti nem vagytok elkeseredve attól, hogy mindenkitől azt halljátok, hogy utálja a munkáját, pontosabban utál dolgozni?

Én szeretem a munkám, de valahol röhej, hogy alig tudok párommal együtt lenni. Mi lesz, ha gyerekünk lesz?

Vendéglátást választottam, mert szeretem, de sokszor 12 órákat kell lehúzni.

9-es vagyok.

Azzal viszont nem értek egyet, hogy az ember akkor érzi magát a legjobban, ha minden nap csak és kizárólag a családjával, hobbijának élve lehet boldog. Tapasztalataim alapján én ezt vallom. Nem egy ismerősöm van, aki depressziós lett, mert nem dolgozik, soha nem volt alkalmas a munkára. Tudat alatt ez úgy idegződik be, hogy nem vagyok alkalmas senkinek, pótolható vagyok, nem vagyok semmihez elég jó. Ez kikezdi az ember idegeit.

Valahogy a megdolgozott pénzemért sokkal jobb magamnak és családomnak venni valamit, mintha mondjuk a szüleim pénzéből kérnék. Jobban értékelem a megvásárolt holmit.

Persze -mint minden téren- sosem szabad a ló másik oldalára átesni: családra nem jut semmi idő, csak a munka. Persze ahogy írta valaki itt, külföldön kicsit lazábbak a kötöttségek, nem kell keményen igázni, mégis megkeresed a többszörösét, mint itt. Igen, ez így van, viszont a létra legaljáról kell felküzdened magad (pl. mosogatás, takarítás, amit nem szívesen csinál mindenki), ügyesnek kell lenned, hogy feljebb kerülj.

# 12

Őszinte vélemény. Egyet kell, hogy értsek.

Nekem most már szerencsére olyan otthon is végezhető munkám van, ami régebben a "hobbim" volt és szeretem csinálni.

De amíg "normális" munkahelyeken dolgoztam, horrorisztikus dolgokat kellett tapasztalnom, hihetetlen hogy emberek mennyire ki vannak szolgáltatva elmebeteg felettesüknek, napi szinten kapják a megalázást a megbecsülés helyett.

És mindezt sz@rér-hugyért. Már elnézést.

# 17

Igen, ez is bevett szokás.:(

Engem nem keserít el. A munka megkezdésétől szinte számolom a perceket, hogy mikor lesz már vége, ill. alig várom a pihenő napokat. Nálunk majd' minden munkatársam bejön ezért-azért a melóhelyre, akkor is, ha nem dolgozik. Na nálam ez veri ki a biztosítékot. Pihenhetne, erre bejön, pedig nem is kötelezi rá senki.

"A kérdésem tulajdonképpen erre irányul: miért csak a megélhetésért dolgozunk? Miért nem azért, mert csak ezzel együtt lehetünk boldogok? Én egyébként nem értek egyet azzal, hogy mindenki boldogabb lenne, ha nem kéne melózni, én imádom a családomat, de ha nem csinálnék semmit mellettük, abba rövid időn belül beleőrülnék, üresnek érezném magam."

Nem lenne mindenki boldogabb, de nagyon sok ember igen. Rám pl. tökéletesen nem igaz a megállapításod, mely szerint csak a munkával együtt lehetünk boldogak. Életem legboldogabb időszaka volt, mikor hónapokig nem dolgoztam. Simán le tudnám így élni az életem, viszont a megélhetésért sajnos muszáj melózni. Viszont rendületlenül lottózom. :D