Miért különbözök ennyire a mindenkitől?
Nem tudom én miért nem vagyok olyan, mint a családom. Nem zavar, sőt nagyon örülök neki, mert szerintem ők nem jó emberek. Tudom, hogy a családom, de objektíven nézve nem azok. Nem csak azért, mert nincs diplomájuk, érettségijük,nyelvvizsgájuk - ezért még nem ítélnék el senkit. De egyszerűen az emberi magatartásuk és hozzáállásuk az élethez, elborzaszt. Egyáltalán nem egyenesek, erkölcsösek, hazudnak, és nem tisztelettudóak. Öntörvényűek és szűk látókörűek. Tudom, hogy szörnyű ezt leírni, de ez az igazság. Emiatt nagyon roszul érzem magam, de nem tudok mit tenni.Én nem akarok ilyen lenni. Nekem vannak terveim, érettségi, nyelvvizsgák, egyetem, satöbbi.
Csak ők ezeket egyáltalán nem értékelik, és én nem tudok ezzel a helyzettel mit kezdeni!!!!!!!!Mindig piszkálnak, amikor valami NORMÁLIS dolgot szeretnék csinálni!Már a pályaválasztási tanácsadó is nagyon furán nézett rám, hogy mit akarok én a felsőbboktátásban, amikor ilyen családból jövök. Mit tegyek? Teljesen egyedül vagyok. Hogy kezdhetnék így NORMÁLIS felnőtt életet?
L18
( ez az elsőnek ment, nem vagyunk cigányok)
Igen, ezt kellene. Csak egyedül nekivágni.. elég félelmetes.
Az a jó, ha látod, hogy mi a probléma.
Ez az első lépés.
Felismerted, hogy mi a rossz, milyen nem akarsz lenni.
És terveid is vannak.
Ne hagyd, hogy eltántorítsanak a céljaidtól, lebeszéljenek, negatívan befolyásoljanak.
Küzdj azért, hogy az lehess, aki lenni akarsz.
De ne ess bele abba a csapdába, hogy "Azért is megmutatom nekik."
Ez sokszor oda vezet, hogy dühből csinálod a dolgokat, és olyat is megteszel, amit nem akarsz, csakhogy ne legyél olyan, mint a családod.
Tehát ne ellenük tegyél dolgokat, hogy "Jaj, csak olyan ne legyek, mint anyám.", mert ez legtöbbször csapda helyzethez vezet, lehet, hogy így keseredsz meg.
Ne valami ellen,hanem VALAMIÉRT küzdj!
Remélem, érthető voltam.
Sok sikert Neked!
Köszönöm! Én nem vagyok rájuk dühös, csak egy kicsit csalódott, mert annyira jó lenne, ha nekem is lenne egy szerető, támogató családom, mint pl. sok sok ismerősömnek. Ezáltal úgy érzem, nekem valami kimaradt.
Sosem csinálnék ellenük semmit, nem akarnék nekik fájdalmat okozni! Inkább szép lassan csak "lekopok"...
Nem úgy értettem, hogy "ellenük", hogy tegyél velük valami rosszat, hanem úgy, hogy mondjuk ők azt mondják, hogy ez úgysem fog menni, Te meg "csak azért is" belemész, hogy megmutasd nekik.
Pedig, lehet, hogy nem is akarod, csak belehajszoltak ezzel.
Én is így voltam ezzel, egy csomó mindent megtettem, hogy megmutassam a családomnak, hogy bírom a strapát.
Ők meg közönyösen figyelték, hogy két szakos egyetem mellett, két munkám is van, nem becsültek semmire ezért.
Csak beszóltak folyton.
Aztán rájöttem, hogy hiába küzdök, próbálok bizonyítani, egyre megy. Ugyanolyan csapdában vagyok, mintha nem lennének ambícióim, mert még mindig ők irányítják az életem, csak épp ellentétes módon.
Azért teszek dolgokat, hogy megmutassam nekik, hogy máshogy is lehet élni.
De a lényeg ugyanaz: a családom befolyásolt.
Úgyhogy én is lekoptam róluk, és ez az egyetlen megoldás.
Nincs családom még.
Barátom van.
Az egyetemből még van egy évem.
Nem vagyok magányos, sőt!
Nagyon jó barátaim vannak.
Nem hiányzik az eredeti családom egyáltalán.
Minek?
Azért, hogy folyton leszóljanak, ha valamit teszek, vagy szeretek, vagy, hogy a szájukat húzgálják.
Nem, köszi!
Boldogabb vagyok, sokkal, hogy elszakadtam tőlük.
Úgysem tudtam megfelelni nekik soha.
Most sem felelek meg, de már nem érdekel az egész.
Minden szépre, jóra, barátságra, szerelemre azt mondják, hogy "Úgysem tart sokáig" "Úgyis elrontod" "Minek, hülyeség".
Ők hiányozzanak?
Az, hogy elvegyék az önbizalmam?
Nem hiányoznak, sokkal jobb így!
Régebben nagyon fájt, de most már nem érdekel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!