Van itt olyan aki szereti a munkáját? Miaz?

Erre mondják,hogy visszanyalt fagyi.

Egyetlen szavamat ne sértésnek vegyél!Nyílván azért írsz ide mert mert nem találod a helyes választ a környezetedben.Ezért feszegettem már előzőekben is a foglakozásodat ,korodat.Én nem jogász ,nem HR -es és nem egyéb fontos munkát végző vagyok,de élettapasztalatomat át tudom adni,ha elfogadod.

Be kell illeszkedned a kolektívába ,nem azt jelenti,hogy a főnöknek nyalni kell .A mai munka lehetőségek nem olyan jók,hogy fel lehessen adni egy mai állást.(Megszűnik az úgyis ha akarják),de kerüld a konfliktust,ne akard megváltani a világot ,mint ifjú titán!Így szerezhetsz szépen csendben valami tapasztalatot ,még ha nem is a szakmádba vág.

Kérdezted ,van valaki aki szereti a munkáját.Igen én is.Egyszerű,mezei villamos területen dolgozó is voltam,csoportvezető,üzemvezető.Szeretem ,ha az általam kigondolt ,megtervezett berendezés elindul.Villamos vezérlő szekrényeket csinálok,kizárólag felkérésre,nem vagyok senki lekötelezettje.Tetszik az egomnak ,ha megbíznak egy új munkával ,mert tudják rólam ,az meg lesz csinálva ,ahogy kell.Igen én imádom a munkát amit csinálok.És még egyszer bocsánat,ha belekotyogtam a fiatalok dolgába!

65 éves férfi vagyok.

Így sajnos nehéz helyzetben vagy.Ki kell bírnod a körülményeidet,ne akrd megváltani a világot

#14!

Látatlanba megsaccolhatom a korodat?Nem vagy még 35 sem .

A "világmegváltás" szinte minden ifjú ember sajátja.

A mai viszonyok között ha gyöpös agyú ,munkahelyét féltő,könyöklő munkatársakkal van köbe véve .akkor ez nem kifizetődő.Persze lehet megmondani a tutit,lehet elküldeni melegebb éghajlatra az "ittfelejtett"kollégát,de a fiatalos igazságérzet ,elvakít ,és nem tudhatja ki kinek a sógora.

Mostanában jobb csendben figyelni és kivárni.

Én arra biztatlak, hogy nem kell a végtelenségig megalázkodni, gyomorideggel dolgozni, még ilyen válságos időkben sem. Folyamatosan keress állást, ha kell végezz el akár egy átképző tanfolyamot, vagy olyasmit ami érdekel, és el lehet vele helyezkedni.

Én hasonló cipőben jártam,nem hagytam hogy felőröljenek a "kedves" kollégák, kiléptem, igaz fél évbe telt míg újra elhelyezkedtem. Azóta minden nap jókedvűen örömmel megyek munkába,bár a fizetésem alacsonyabb mint 5 éve,de a nyugodt munkahely kárpótol, mert mit érek a sok pénzzel ha közben idegösszeroppanást kapok?

Egyébként ha meg tudnék élni belőle, biztos hogy valamilyen kreatív-művészeti munkát csinálnék szívesen,így csak hobbi-szinten csinálom :)

Én elismert művész akarok lenni, mert megszállottja vagyok a művészeteknek:D De álmodozom:)

Képzőre lehetetlen bejutni:)