Aki a családját és a munkáját is szereti, hogyan tudja összeegyeztetni, különválasztani a kettőt?
Szeretem a munkámat. Megtaláltam azt, amiben ki tudok teljesedni, és úgy érzem, hogy korlátlan ideig tudnék foglalkozni vele. Minden nap végén azon mérgelődöm, hogy már megint abba kell hagynom, és semmi kedvem a családi élethez. Amikor már a párommal kellene lennem, akkor még mindig a munkával kapcsolatos dolgokon jár az agyam.
A páromat is imádom. Minden vele töltött perc boldogság számomra, bármit is csinálunk. Soha sem tudnám megunni a társaságát. Ezért amikor indul a következő nap, akkor nagyon nehezemre esik visszarázódni a munkába. És utána kezdődik minden elölről.
Nagyon nehezen tudok váltani a munka és a családi élet között, úgy érzem, beleőrülök ebbe az "ingázásba". Mi lenne a megoldás erre a helyzetre?
27/F
Én együtt dolgozom a párommal :)
(egy iroda,hasonló munkakör)
probléma megoldva :)
Vajon miért csak ennyi válasz érkezett? Ilyen kevesen szeretik a párjukat?
Vagy a munkájukat? :/
Bár nő vagyok, de hasonló helyzetben voltam.
Az segített, hogy fejben az ajtón kilépve elképzeltem, hogy leteszem az ajtó elé a munkát és másnap reggelig ott vár. Otthonról kilépve ugyanez, képzeletbeli dobozban a magánélet, ami estig vár rám, ha hazaértem, megint kicsomagolom.
Egy-két hét gyakorlással nagyon jól ment!
Sziasztok!
Az utolsó válaszoló stratégiája jó lehet, próbáld ki!
Én is azon szerencsések közé tartozom (habár nem mindig volt ez így, csak ennél a munkahelynél, ahol most dolgozom), aki imádja a munkáját és a családját is. Szétválasztani nem tudom, tehát a munkahelyen is gondolkozok itthoni teendőkön, telefonálok a Párommal, amikor van egy szusszanásnyi időm bent, tervezem, hogy mit milyen sorrendben csinálok a pihenőnapomon majd itthon, illetve itthon is eszembe jut a munkám, hogy ott mit hogy kéne, fölhívom a kollégákat, vagy kis cetlin üzenetet hagyok Nekik, hogy minden rendben haladjon bent is. Viszont az velem is úgy van, hogy a Párom, a családom soha nem fog a munka mögé kerülni a sorban. A munkahelyemre kizárólag pénzt keresni járok. Az csak egy oltári nagy szerencse, hogy nagy százalékban olyan munkatársakkal vagyok körülvéve, akiket nagyon szeretek és kifulladásig tudnék Velük beszélgetni, röhögni, az egy másik nagy szerencse, hogy a hobbim a munkám (szakács vagyok és rajongok a főzésért-sütésért), de mindettől bármikor megválnék, ha megtehetném, hogy csak a Párommal foglalkozhassak meg a házimunkával meg egyéb hobbival. Tehát, akármennyire is szeretem csinálni, amit csinálok, el tudnám tölteni sokkal hasznosabban is azt az időt, amit bent töltök a munkahelyemen.
(Nem feltétlenül a kérdésre válaszoltam, bocsánat! :-))
Köszönöm a további válaszokat!
A 7. válaszoló stratégiája jónak tűnik, ki is fogom próbálni.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy a munka egy kellemetlen szükséglet és csak arra való, hogy pénzt keressek vele. Szerintem aki így gondolkozik, az még nem találta meg azt, amit igazán szeret csinálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!