Hogyan lehet összeegyeztetni a családot és a karriert?

Pedig választanod kell.Ha karriert akarsz,akkor teljes erőbedobással kell dolgoznod.Jobbnak lenni,mint a többiek.Lépést kell tartani a szakmád ujdonságaival.Erre sokszor nem elég a 8 órai munkaidő.És nem leet kiagyni éveket,mert helyetted jönnek az újak.

Ha gyereked van,az is nagy elfoglaltság.Még akkor is ha nem kényezteted el,és a férj is segít.Nemcsak a gyereknevelésben,hanem a háztartásban is.

Ha van anyagi lehetőség,akkor lehet tartani házvezetőnőt,bébiszittert,de akkor nem te vagy a gyerekeddel,hanem egy idegen.Jobb valamivel a helyzet,ha a kicsit rálehet hagyni a nagymamára.

Nekem szerncsém volt,mert velünk élt az Édesanyám.De így is hajnalban keltem,és éjfél körül kerültem ágyba.És a párom is segített.

Nem panaszkodhattam a karrierem miatt,de ha nincs gyíerekem,többre vihettem volna.

Van, aki képes összeegyeztetni, és van, aki egyáltalán nem. Te melyik táborba tartozol?

Anyunak sikerült, és nem volt segítségük a gyereknevelésben, nem volt nagymama, nagynéni... senki. Egyedül kellett megoldaniuk mindent, de sikerült. Hírnevet szerzett a hivatásában, karriert csinált, és sikeresen felnevelt öcsémet és engem (apám csak a pénzt adta, nem volt túl nagy segítség soha), nem szenvedtünk hiányt abban, amiben nem szabad, és nem lettünk elkényeztetett majmok, akik verik a tanárt.

Én egyenlőre csak anyukám példájárat tudok hivatkozni, mert nekem, bár van gyerekem, még egyetemre járok. Anyukám példája viszont azt bizonyítja, hogy lehet. Mellesleg apukámé is, nem tudom, hogy ez miért csak a nőknél dilemma. Anyukám tisztességgel felnevelt két gyereket, nagyon sokat foglalkozott velünk (amúgy apu is, rengeteget jártunk pl. kirándulni stb), és mellette egy országosan elismert gyógypedagógiai szaktekintély. Apukám meg iskolaigazgató. Ráadásul anyu a második diplomáját úgy csinálta, hogy már tesóm és én is megvoltunk.

Remélem nekem is sikerül majd ilyen és hasonló sikereket elérnem.

szia! az időbeosztás a lényeg. én egy négyéves kislány anyukája vagyok, és osztályvezető. mikor visszajöttem dolgozni, féltem, hogy bírni fogom-e. kb. egy hónapig minden este időbeosztást csináltam a következő napról, rendesen mint az iskoli órarend úgy nézett ki :) aztán belejöttem...meg persze nagyon fontos, hogy legyen, aki segít, és ne szégyelld elfogadni a felajánlott segítséget! pl. a testvérem rengeteget segít, a férjem is sokat foglalkozik a kislánnyal (ő is vezető beosztásban dolgozik, igaz, rugalmasabb munkaidőben, mint én). ha sikeres vagy a szakmádban, akkor ált. jól is keresel, így megengedheted magadnak, hogy fizess valakit, aki kitakarít meg vasal. ez nem szégyen sztem, ettől én nem vagyok rosszabb háziasszony mint bárki más, főzni például minden nap főzök a családomnak, meg a nagyobb munkákat (ablakpucolás meg ilyenek) magam csinálom.

szóval mindent lehet, csak némi szervezőkészség és talpraesettség kell hozzá:)

sok sikert a szakmai és a magánéletedben egyaránt!

Ez nem igaz, nekem nagyon fontos a munkám, mondhatni karrierista vagyok bár nem a pénz érdekel csak szeretem csinálni. Nem akarok gyereket soha, de nem azért mert hátráltat, nem mert meg tudnám csinálni, de nem vonz az egész, nem érdekelnek a gyerekek... Bár lehet hogy ennek köze van a karrierhez, hogy ők többen gondolkoznak így, mert magabiztosabbak (anélkül ugye karrier sincs) így nem félnek hogy mit gondol a társadalom, nyiltabban gondolkoznak.

Kedves kérdező szerintem össze lehet egyeztetni, de talán ebben egy sikeres nőtől kéne tanácsot kérni, ha ismersz ilyet.