Már tényleg nem éri meg nyugaton új életet kezdeni?

Szerinted miért van kint több mint 130 ezer ember külföldön.

Nagyon nehéz otthon az élet nyugaton legalább meg is fizetik a munkát nem kell hónap végén spórolni.

Ha meghallják külföldön, hogy durván 70 euró a minimálnyugdíj és 450 euró a minimálbér, akkor azt hiszik, hogy a bolondját járatja valaki velük.

Amúgy tegyük hozzá, hogy az élet nem(csak) abból áll, hogy kimegyek külföldre, keresek 2000 eurót és ugyanannyiért megveszem a boltban a szalámit, zsemlét meg a paradicsomot, mint itthon, aztán visszamegyek a munkásszállóra, megeszem és lefekszek aludni, majd örülök magamnak, hogy annyi a kaja, mint otthon, de 4szer annyit keresek, jaj, de jó.

- Szociális háló (család, barátok, ismerősök) ez kint 0. Akkor ébredsz rá, hogy amit itthon fáradtságos munkával, de inkább időráfordítással felépítettél, az kint most 0.

- Értesz-e valamihez? Ha nem, akkor kint sem lesz egy nagy karriered. Persze, jobb pénzt adnak, de a munka nem lesz jobb. Ha viszont értesz, akkor valahogy itthon is tudnál boldogulni. Vállalkozás stb.

- A nyelv, kultúra, emlékek. Aki ezeket elbagatellizálja, az szimplán mentegeti magát és próbálja ezeket háttérbe szorítani. Igenis ad egy hatalmas biztonságérzetet a megszokott környezet, az anyanyelv, a megszokott kultúra. Az, hogy te ide tartozol és itt nem vagy kívülálló. Az, hogy bármi van, ki tudod magad fejezni és nem ütközöl nyelvi akadályokba. Amíg nem vagy perfekt, addig senki sem fog a szívébe zárni. Lehet, hogy eltűrnek meg jófejkednek veled, de nem leszel a legjobb barátjuk.

Hát bocsi, de szerintem ez van.

13: amiket említesz, azok valóban mondhatni a legnagyobb nehézségek a kivándorlásban. Csak éppen nem legyőzhetetlenek, ahogyan beállítod őket.

Én a személyes tapasztalataimat tudom leírni, 8 éve költöztünk Németországba:

-Szociális háló: eleinte tényleg roppant nehéz volt. Aztán idővel lettek barátaink kint: magyarok, más külföldiek, de németek is. Ma már teljesen fullos szociális hálónk van kint, akikre számíthatunk, ha kell.

-Való igaz, hogy aki semmihez nem ért sehol nem él királyként. Én mondjuk programozó vagyok. Ahogy írod, otthon is boldogultam volna. De amit ott elérhettem volna szakmai és anyagi szempontból, meg amit itt elértem az ég és föld.

-Nyelv, kultúra: valóban az elején ez rengeteg nehézséget okozott. Aztán rengeteget tanultunk és ma már sokszor pont az otthoni kultúra/szokások tűnnek idegennek. Illetve eljutottunk nyelvből is arra a szintre, hogy nem okoz gondot kifejezni magunkat, megérteni. Nem gondolkodunk előre mielőtt pl orvoshoz megyünk. Minden jön természetesen.

Ez mind idő és munka függvénye.

14, igazad van. De ehhez rengeteg idő, tudás, kitartás és türelem kell.

Minden előnyével és hátrányával, mi ide születtünk és szíve szerint mindenki itt élne. Szükséges egy realitás érzék is, mert nagyon abba az irányba megy a világ, hogy hatalmas fizetés és minimális munka.