Megéri a tanári pályán maradni, ha csak a fizetés motivál?

Az első hónap után úgy éreztem, hogy ez nem nekem való, de mégis maradtam, és már több éve tanítok. Ebben a tanévben már szinte minden nap gyomorgörccsel és szorongva mentem be dolgozni, mert úgy érzem, hogy nem tudok bánni a gyerekekkel, és nem úgy megy a tanítás, ahogy szeretném. A kollégáim nagyon aranyosak, de alig látom őket, mert másfél órát utazom oda-vissza naponta, és amint tudok, indulok haza, hogy emberi időben hazaérjek, így nem tudok közösségi életet élni velük úgy, ahogy szeretnék.

Most már azt érzem, hogy csak a fizetés tart ott, és a félelem, hogy milyen más munkalehetőséget kapnék, ha otthagynám az egészet. Viszont úgy gondolom, hogy még egy tanévet nem tudok így végigcsinálni, mert abba belebetegszem. Szeretnék egy olyan munkát, ahova nem szorongva járok be. Szerintetek megéri lehúznom még egy tanévet, vagy váltsak, ahogy tudok?