Mi a baj velem?
Óriásit tévedtem anno 18 évesen. Nem ismertem se magamat, se a világot. Elég éretlen voltam, így elvégeztem egy szakot, amit első félév óta gyűlölök. Sose érdekelt, nem akartam benne dolgozni. Tévedés volt, ennyi. Sajnos nem hagyhattam anno abba, mert a szüleim nem engedték. Ráadásul fizetősön, nem is értem miért nem engedték abbahagyni, nekik se került volna ennyibe. Befejeztem szenvedve, depressziós is voltam teljesen. Azóta eltelt 7-8 év már, utálom az életemet. Mondanom sem kell, ezen az utált f*s területen dolgozom. Mindennapom egy kalapsz*r. Csak a pénz miatt muszáj. Az elmúlt években vegetáltam. A 30-at betöltöttem, de azt hiszem most jutottam el agyban és érettségben oda, ahol mások 20 évesen vannak. Olyan 10 éves csúszásban vagyok, és mintha nem az lennék aki voltam. Elkezdett èrdekelni valami komolyabb, valami èrtèkesre vàgyom. Hogy fontos dolgot tegyek, ne csak ilyen semmilyen f*s ember legyek a vilàgon, aki semmit se tesz hozzà a vilàghoz. Emlèkszem fiatalabb koromban is nagyon vàgytam volna egy igazi elismerèsre, hogy ùgy èrezzem büszkèk ràm. Ezt màr sose kapom meg, de az jutott eszembe, hogy megadom magamnak.
Az orvosi lenne az, amin agyalgatok mert igazàn szèp ès fontos, èrtèkes dolog, de teljesen lehetetlen helyzetben vagyok. Öreg vagyok màr hozzà, pènzen sincs, nem lenne, aki eltartana, ha mègis megteszem ès sikerülne a felvèteli.
Azonkívül a pàromnak más tervei vannak, szeretne már gyereket meg csalàdos èletet. Nem mondom, szeretnèk majd èn is gyereket azèrt. Bàr nem most mèg. Nem tudom mikor fogok igazàn akarni. Per pillanat, ha beletörődöm hogy nekem ennyi csak az életem, egy szar meló, egy utált területen, akkor legszívesebben meghalnék.
A gyerekemet se tudnám szeretni így, és őszintén támogatni ha mostanában születne, mert úgy érezném az én álmaimat sose sikerült teljesíteni. Így hogy tudnék a másikénak örülni, még ha az a gyerekem is.
Olyan mintha kicsúszott volna a lábam alól a talaj.
Néztem alternatívákat, de semmi. Nem akarok okj-s, lenézett egészségügyis lenni, akit az orvosok is csak csicskáztatnak. Ha màr váltok, akkor rendesen akarom csinálni. De sajnos úgy érzem vége az életemnek, nem lesz semmi semmi, amit felmutathatok. Egy nulla vagyok. És úgy érzem mindenz azért van mert anno senki nem ült le velem beszélgetni, segíteni a pályaválasztásnál. Hibáztam éretlen gyerekfejjel és most az egész életem romokban emiatt.
válasza:Értem ezt is persze. Nem akarom túl idealizálni. Próbálom reálisan látni, hogy mindennek van negatív oldala is.
Csak sajnos, akkor végképp nem tudom mi a megoldás az életemre. Vagy csak ennyi lenne az élet? Boldogtalanul tengődni a következő 20-30-40 évben? Alárendelni magam egy vagy több gyereknek, akikre még nem is vágyom szívből jelenpillanatban, csak mert mindenki azt mondja most már annak jött el az ideje és csak vegetálni a gyerek mellett is? Ennyi jutott nekem? Szerintem, ha egy ember nem boldog, akkor a gyereke sem lesz az. Nálunk legalábbis biztos volt összefüggés, a szüleim rettentő boldogtalanok voltam mindig. Kötelességből megtették, amit tudtak, de én szerintem részben emiatt is lettem ilyen elfuserált.
Dühös vagyok nagyon, és kilátástalan. A jelenlegi munkámban biztos nem szeretnék maradni. Nincs más ötletem se. Teljes káosz.
válasza:Mikor akarsz gyereket, ha nem most? Mármint tegyük fel, jövőre ilyenkor felvételizel orvosira és mondjuk felveszed a diákhitelt a megélhetésedre - mert azt nem írtad, hogy lenne biztosan, aki addig eltartana.
Ha most vagy 30, jövőre ilyenkor 31, ha csúszás nélkül végzel már 37 vagy, akkor kezdesz rezidensként, ami nem elég fizuban egy család eltartására. Mire szakorvos leszel az egyetem után még plusz 3-7 év, szakterülettől függően. Közben vissza kell fizetned a diákhitelt is. Így "kiszámolva" is úgy érzed, hogy megérné?
Melyik szakterület érdekel egyébként?
Nem tudom a részleteket ennyire kidolgozva. Sajnos. Pont ez a gond, hogy számomra már késő. Pont amiket említettél, azok miatt. Tisztában vagyok ezekkel.
Nincs jövőm, csak egy elcseszett életem, amiben úgy érzem már nem lehetek boldog mert elb@sztam.
Sebészet, a leukémia, rák(nem tudom a nevét ennek szakterületnek, valamint a gyermekgyógyászat is érdekelne.
Lehet hajlandó lennék lemondani saját gyerekről. Valahogy vonz a tudomány, az hogy fejlődjek.
Szeretem a gyerekeket, de most őszintén, ha szar az életem, depressziós vagyok, mert elcsesztem mindent, akkor oda minek is gyerek…
Áhh szóval szar minden.
válasza:legyél ápoló,fogászati asszisztens,állatorvosos/egyéborvosos asszisztens,kórházrecepciós,mentálhigiénés/pszichológiai asszisztens/kórháztakarító/boncmester/biológiatanár,ilyesmik pl asszem vannak.
szerintem lehet,hogy akár el tudnál végezni hétvégiben valami szakot,ami csak okj
vagy pl gyógyszerész/patikus azt nemtom okj-e
Jaj,várj!A biológiatanárt utólag írtam oda,az nem okj
Teljesen megvagyok kattanva. Nem vagyok boldog, valami mást akarok, de nem csak sima munkahelyváltást, mert az csöbörből vödörbe lenne.
Haragszom is magamra, mert nem volt annyi lélekjelenlétem, érettségem hogy mondjuk 8 éve kezdjek bele. Valahogy nem is mertem erre gondolni, mert hogy áá úgysem menne. Pedig nem vagyok hülye hozzá, ahhoz képest okos vagyok. Csak valahogy elvesztem az elmúlt x évben.
Nem akarom túlidealizálni, tegyük fel nem is nekem való. Elképzelhető.
De akkor is, mit lehetne tenni? Úgy érzem kikészülök ettől a boldogtalanságtól és kilátástalanságtól, ami körbevesz.
Nem tudom érezte-e már valaki így magàt, de elképesztően rossz. Sírni tudnék.
7. Értem.
De azt hiszem ezek nem feltétlenül tennének boldoggá. Ápolók meg asszisztensek, akikbe mindenki a lábukat törli. Jelenleg amùgy most is ilyen kaliberű munkám van. Pedig diplomával szereztem, de sz@rt se ér.
Takarító kórházban, hagyjuk is…
Gyógyszerész ugyanúgy orvosi egyetem, tanàrnak nem akarok menni. Manapság tanárnak?
Értékelem az ötleteket, köszi, de pont a lényeg veszett már el réges rég. :((
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!