Ha benne vagyok már a korban, munkanélküli vagyok és soha nem is volt bejelentett állásom és nincs semmilyen végzettségem, ami számítana valamit, akkor még lehet esélyem boldogulni az életben?
Ha elmegyek gyárba dolgozni és mellette elvégzek egy egyetemet levelezőn vagy távoktatásban?
Utána felvennének dolgozni?
Vagy már sosem fogok tudni kitörni ebből az állapotból?
Ha semmilyen végzettséged nincs, akkor nem végezhetsz egyetemet. Ahhoz érettségi bizonyítvány kell. Azt megszerezheted munka mellett.
Mindenesetre először menj el dolgozni, és utána ...
#1.
Így gondoltam én is, persze nem részleteztem szóval igazad van…
10 osztályom van csak, valahol levelezőn kéne elvégezni a maradék 2 évet minél rövidebb idő alatt, aztán érettségizni. Régebben le lehetett volna tenni egy év alatt is, most nem tudom hogy mi a helyzet…
Nem tudom hogy így pl. jelenleg felvennének e vhova gyárba operátornak, lehet még oda is kell érettségi. Akkor meg nem tudom mit kéne csinálnom, hogy bejelentett munkám lehessen…
Az is a baj, hogy nem tudok túllépni azon hogy milyen szinten megalázó felnőttoktatásra beiratkozni, vagy hogy milyen ciki lenne egy állásinterjú… Önéletrajzba sem tudok írni semmit, ezért sem jelentkeztem eddig. De ez csak egyre rosszabb és rosszabb lesz ahogy idősödöm…
Nem értem, hogy miért kell önéletrajz olyan munkakörökhöz is amelyben a hozzám hasonló söpredékek és a társadalom perifériájára szorult, de akar normális emberek dolgoznak főleg.
De ha valahogy túlverekedem magam ezeken a dolgokon a következő 1-2 évben, és el tudok menni egyetemre, fogalmam sincs hogy végzés után milyenek lesznek a kilátásaim…
Mégis mi a ciki egy felnőtt képzésben? Látod, ezt kéne elfelejteni, tanulni semmilyen korban nem ciki, még akkor sem, ha mások előbb tanulják amit te készülsz….
Amennyiben ezt magadévá teszed úgy nem lesz gond, de amég cikinek érzed a tanulást addig menni sem fog…
Sok sikert, tanulni sosem késő!
Kólauborkával!
Köszi a választ!
Nem kéne, hogy ciki legyen és ilyen kérdéseknél mindig biztatják a kérdezőt… De máshol meg lenézik azokat akik az átlagnál későbbi életszakaszban érik el, vagy kezdik el ezeket a dolgokat.
“Amennyiben ezt magadévá teszed úgy nem lesz gond”
Jó lenne ha ezt magamévá tudnám tenni, de amikor kiderül hogy hol tartok az életben, akkor mindig látom az emberek arcán a megvetést… Lehet hogy van ennek alapja, lehet hogy igazuk van, de akkor is olyan rosszul esik, hogy lehoz az életről.
Ezért elbujdosom…
Én az egész életet egy olyan futóversenynek képzelem el, ahol mindenki egy random (véletlen) pozícióban indul, van aki 1.000.000km-re a céltól, van aki 1 méterre.
Innentől kezdve meg csak az a fontos, hogy te mennyit haladtál, le se kell szrni, hogy más “előrébb van”, lehet csak szerencsésen kezdett….
Foglalkozz azzal, amit te szeretnél elérni, hidd el, amid van, valaki azért küzd, hogy azt elérje, szóval hozzá képest előrébb vagy.
És igen, az úton hideget-meleget is kap az ember, de ez a mostani állapotodra ugyanúgy érvényes, vagy azt hiszed most nem néz le senki? Akkor meg mi a különbség? Az egyik úton haladsz, a másikon…. Te döntésed.
Nem tudom, mit jelent, hogy benne vagy már a korban. Én 40 leszek, mire befejezem az egyetemet, a második pár (alap+mester), de az első teljesen piacképtelen. Szerintem az ember egész életében tanul, nekem mindig van rövid és hosszútávú képzési tervem, amit követek, és időnként alakítok, ha kell. Nyilván nem ugyanaz, mint a te szituációd, ahol még az érettségit is meg kell csinálni, de ha nem indulsz el az úton, 10 év múlva is itt fogsz tartani. Gondolom a végtelenségig nem fog eltartani, aki most eltart, szóval hosszútávon ez nem tartható helyzet.
Csináld meg az érettségit, tanulj nyelvet, találd ki, mi érdekel, iratkozz be az egyetemre levelezőn (nincs benne semmi ciki, sokan vagyunk ott öregek). Az első év után elengedheted a gyári melót és elmehetsz gyakornokoskodni.
De valami értelmes szakot válassz. Piacképtelen hobbiszakokat tanulgatni szerelemből, az a 18évesek kiváltsága.
25 éves vagyok, de testileg 50 évesnek érzem magam, érzelmileg pedig egy 15 éves szintjén ragadtam.
De amúgy köszi a biztatást…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!