Miért népszerű ennyire a pszichológia szak?

Mert egy rakás lelkibeteg ember van, ezekből lehet bőven pénzt szakítani és ahogy látom a világalakulását nem mostanában fog javulni.

Plusz ugye aki ebbe vállal munkát nem kell megszakadnia meg bemocskolni a kezét és elmondhatja magáról milyen jó ember, mert tesz másokért.

Látom néhány pszicho szakosnak nem tetszik a válaszom :D

Mi volt sértő? az igazság, hogy büdös nektek a munka?

Mert ez a generáció végre el tudja fogadni a lelki szükségletek létezését és nem úgy áll hozzá, hogy valaki azért depressziós, mert unatkozik és egyéb baromságok.

Én örülök, hogy egyre többen akarnak jól lenni és egyre többen akarnak másoknak segíteni.

A magas pontszámok meg azért vannak, mert nem való mindenkinek és már ezzel is jó eséllyel szűrik ki kerülhet be. De az olyan szakok amivel jól lehet keresni mindig magas pontszámmal működtek (orvosi, jogi stb).

(Én vagyok a hármas a linkelt kérdésnél, de ide is leírom a véleményemet.)

Szerintem az a része teljesen természetes, hogy sokakat érdekel az emberi gondolkodás, viselkedés, érzelmek. Főleg ebben a késő kamasz/fiatal felnőtt életkorban, amikor a többség egyetemre megy, és amikor mindenki próbálja jobban megérteni, hogyan működik a világ és a többi ember. Csak az a baj, hogy ettől függetlenül ez a szak nem való mindenkinek, aki jelentkezik rá. Van különbség aközött, hogy elolvasol néhány pszichológiáról szóló Nők Lapja cikket vagy önismereti könyvet, esetleg követsz egy pszichológiával foglalkozó Instagram oldalt, meg aközött, hogy egész nap fogadod a klienseket vagy böngészed az adatbázisokat és szakirodalmakat a kutatásaidhoz. Hatalmas a túlképzés, mert egyszerűen nincs ennyi munkahely, és a pályakezdők magánba sem igazán mehetnek el. Sokan nem látják, hogy kezdőként általában rossz a fizetés, a továbbképzések meg elég drágák. Csak az lebeg a szemük előtt, hogy hallották, hogy magánban jól lehet keresni. Aha, sok év tapasztalattal és az egyetem utáni szakképzések, módszerek elvégzésével (munka mellett, természetesen).

Illetve nincs is mindenkinek érzéke vagy "ereje" hozzá. Persze, sok dolog tanulható, akár az egyetemen, akár a gyakorlatban, de akkor is vannak, akik egyszerűen nem rendelkeznek mondjuk kellő empátiával ahhoz, hogy kétszemélyes helyzetben emberekkel foglalkozzanak. Ilyen szempontból jó, hogy sok területe van a pszichológiának, de pl. a kutatás meg sokakat nem érdekel. És olyanok is vannak, akik tényleg a saját problémáikra keresnek megoldást, ami nem biztos, hogy olyan remek ötlet (viszont a hatossal ellentétben én nem ismertem ennyi traumatizált embert, nagyon kevesen voltak tényleg komolyabb gondokkal).

Azt nem értik tehát szerintem sokan, hogy az természetes, hogy érdekli őket valamennyire a pszichológia, de az nem azt jelenti, hogy elég motiváltak lesznek egy ilyen szak elvégzéséhez, a folyamatos továbbképzésekhez, és a lelkileg gyakran megterhelő munkához. Úgy képzelik, hogy jön majd hozzájuk valaki egy kisebb életvezetési problémával, ők adnak egy-két tippet 45-50 perc alatt, elkérnek 15 ezret, aztán már 25-30 évesen remekül fognak keresni. Pályakezdőként mondom, hogy nem. :) Én szeretem ezt csinálni, és igény tényleg sok helyen lenne is pszichológusokra. De az sem véletlen, hogy 2019-ben 1271 embert vettek fel az alapképzésre, viszont szeptemberben már "csak" 747-et a mesterre. 500 ember lemorzsolódott valahol a BA során, és a többség nem azért, mert annyira nehéz volt neki ez a szak. És erre mit csinálnak az egyetemek? Felvesznek egyre több embert az alapképzésre (ez tavaly szeptemberben 1578 főt jelentett). Ez az, amit én nem bírok megérteni, hogy miért kell egy amúgy is népszerű szakon növelni a felvehető emberek számát, amikor nincs több munkahely. Lehet, hogy egy pályakezdő egy-két évig betölt majd egy üres iskolapszichológusi pozíciót, de a "csodás" fizetés nem fogja ott tartani hosszútávon, csak jó esetben jönni fog a helyére egy másik friss diplomás. Rossz esetben meg pályaelhagyó lesz az illetőből.

(Ismét a hetes vagyok.)

A négyesnek meg üzenem, hogy egyáltalán nem büdös a munka, csak vannak, akik nem csak a kétkezi munkát vagy a három műszakot tartják keménynek. Szerinted nem kemény krízistanácsadóként pl. megerőszakolt nőkkel dolgozni? Vagy egy kórházban az onkológián haldokló betegekkel és rokonaikkal? Esetleg egész nap viselkedészavaros gyerekek között kedvesnek és türelmesnek maradni?

Egy normális társadalomban gyári munkásra, asztalosra, bolti eladóra ugyanúgy szükség van, ahogy orvosra, mérnökre, tanárra vagy éppen pszichológusra. Mindegyiknek megvannak a nehézségei, akkor is, ha azok nagyon különbözőek. Én nem tudnék sem asztalos, sem orvos lenni. Te meg valószínűleg nem tudnál pszichológus lenni, ez teljesen rendben van. De ettől még nem kell lenézni a többi szakmát csak azért, mert nincs kellő rálátásod az abban dolgozók mindennapjaira.

Az emberek többségének ösztönösen igénye van arra, hogy megértse és önmaga számára átláthatóbbá, kontrollálhatóbbá tegye az őt körülvevő világot (ami jelenleg a társadalmat jelenti), illetve önmagát is. Ez is egyszerű pszichológia.

Az emberek többsége azért megy erre a szakra, mert vagy segíteni akar másokon vagy pedig az emberi működést megérteni (és vele együtt magát is).

Én is anno azért jelentkeztem, mert érdekelt, hogy az emberek miért ilyen (számomra) logikátlanok, illetve hogy hogyan vehetném kézbe az életem, hogyan boldogulhatnék hatékonyabban, hogyan kezeljem azokat a dolgokat, amiket akkoriban nem tudtam. Úgy gondoltam, hogy nagyobb lenne a komfortérzetem, ha el tudnám magamban helyezni megfelelően, hogy miért olyan az életem, amilyen, miért vagyok én olyan, amilyen.

Én nem akartam pszichológus lenni, legjobb esetben is csak kutató, de érdekelt a téma és úgy éreztem, erre van épp szükségem az életben. Mellette elkezdtem azon a pályán dolgozni, amit ténylegesen el tudtam volna képzelni magamnak karrierként, alapszak után pedig abból is szereztem diplomát. Lehetett volna ezt egyszerűbb úton is abszolválni, de semmit sem bánok sokat tanultam elsősorban magamról.

"Mi volt sértő? az igazság, hogy büdös nektek a munka?"

Pont azért váltottam pályát pszichológiáról, mert büdös volt a munka. Most van egy kényelmes állásom, ahol megfizetnek 2 év után. Pszichológusként 8 év sem lett volna elég erre.