A magyarok miért fogadják el hogy agyon vannak dolgoztatva fagyipénzért?

Szerintem is nagyon cégfüggő.

Amúgy nekem barátom ment ki Svédországba dolgozni, neki biztos, hogy nincsenek jó tapasztalatai, szerintem rengeteget dolgozik. (Heti 60-70 órákat) De van gyümölcs és kondibérlet, viszont nem él túl jól meg belőle.

Kamu kérdés.

Mindenki tudja, hogy kint éheznek és nyomorognak az emberek, mert mindenki azért epekedik, hogy olyan vezetője lehessen mint Orbán.

Kint eleve senki ki sem mehet mert azonnal elvágnák a migránsok a torkukat. Tombol a migráns terror, naponta robbantgatnak, tiszta háborús helyzet van, az emberek egész nap otthon gubbasztanak és zsíroskenyeret meg farhátat esznek.

Az óvodákban meg saját kényük kedvük szerint operáltatjak át a kisgyerekek nemét és ha a szülő ellenzi, azonnal kivégzik őket. Nem is csoda, hogy tömegesen menekülnek el és vándorolnak be Magyarországra onnan az emberek, lásd azokat a németeket akik a Balaton mellett vesznek házakat.

Sok ember úgy gondolkodik, hogy a "biorobot nyócelemis ugribugri" alacsony hozzáadott értékű munkát végez, míg én magasabb pozícióban dolgozok, magasabb hozzáadott értékű munkát végzek, ezért ÉN többet érek, mint a Marika a soron.

Vagyis úgy gondolkodnak, hogy ha a munkájuk többet ér, akkor ők is többet érnek. Azért érezzük, hogy ez egy irdatlan nagy f*sság.

A gyárban a műszakvezető (ez csak egy példa, tisztelet a kivételnek, meg minden) úgy gondolkodik, hogy ő a munkavállalók felett álló valaki, mert egy magasabb rendű feladatot lát el. Ehhez társul gyakran egy lenéző stílus is.

Ha levetkőznénk ezt a fajta "kivagyiskodást", akkor már beljebb lennénk.

Nem lennének prolinak, biorobotnak bélyegezve az emberek az általuk végzett munka miatt. Egészségesebb lenne a kapcsolat az emberek között, és ami a legfontosabb, hogy a munkavállalók emberszámba lennének véve.

A másik probléma pedig a kishitűség. Sokan semmit sem csinál, ha valami problémába futnak bele, csak panaszkodik egy sort. Még csak nem is gondolkodnak. "Töredék" megoldásokban sem. Mert ugye egy problémát nem csak megoldani és megoldatlanul hagyni lehet. Lehet próbálkozni, félig megoldani.

De úgy állnak hozzá, hogy "minek agyaljak problémákon, úgysem jut semmi remek ötlet az eszembe". De mi van, ha mégis? Akár még fel is keltheti az érdeklődésedet egy-egy probléma, ha elkezdesz rajta agyalni, ami tök jó dolog tud lenni.

Azt látom, hogy sok ember "mentorálatlan". Nincs tisztában a lehetőségeivel, képességeivel sem.