Szégyellnivaló dolog ha valakit 24-25 évesen is a szülei tartanak el és nincs keresete?

16

Nem tartom gáznak személy szerint, ha a kérdező nem dolgozik tanulás mellett, de azért az, amit itt leművel pár ember a munka melletti párhuzamos tanulással kapcsolatban, az egy kibszott vicc...

Én is dolgozom alapszak utolsó éve óta, lassan 3 (nem büfészakos, természettudományi és műszaki) diplomám van és köszönöm, egyikkel sem csúsztam meg a meló miatt, egyik sem lett szar a meló miatt (sőt), nem is rokkantam bele a kettőbe együtt (azt már meg sem említem, hogy mint minden normális ember, volt időm alatta magamra is, sportolni, szórakozni)... Jó időmenedzsment kell, nem árt, ha az ember fiatalon megtanulja tartalmasan tölteni az idejét pazarlás helyett.

Másrészt meg annyi embert hallottam nyavalyogni, hogy mindenhova tapasztalat kell dolgozni és nem veszik fel őket pályakezdőként, mosmilesz'... Ja, biztos azért nem vesznek fel, mert annyira nincs ember, aki a friss papír mellé fel tudna mutatni 2-3 év szakmai tapasztalatot a diákéveiből, amit sokkal könnyebben össze lehetett szedni, mert a diákok és a gyakornokok kb azok, akiktől nem kérnek tapasztalatot.

Ne csináljatok már úgy, mintha nem lehetne az utolsó pár szemeszterben vagy nyáron melózni, mert esküszöm falnak megyek. Nem szégyen, ha van az embernek lehetősége és más terve arra, hogy mit csináljon meló helyett, mialatt tanul, de azért nem kell magad földhöz kúrni.

20-asnak meg üzenem (annak ellenére, hogy nem nekem szólt), hogy ha már egyetemre jársz, tanuld meg használni a keresőt, ne egy mérnöknek kelljen már téged is kioktatnia arról, hogy a magyar nyelvben mára elfogadott és helyes a "dolgozok" használata is a "dolgozom" helyett...

[link]

A nyelvhasználattal sznobkodni és kötekedni anélkül, hogy lenne mögötte logikus, praktikus gondolkodás, elég szánalmas. Puszi!

23

Nem az a normális? :D Ne haragudj, de az a nem normális, hogy 7-8 éve felnőtt emberek nem dolgoznak. El lehet fogadni, nincs azzal gond, de követelni, hogy ez legyen a normális... Azért álljon meg a menet cicukám. Az csak jófejség a szülők részéről, hogy egy teljes értékű felnőttet majdnem 10 évvel a felnőtté válása után is istápolnak, mintha fogyatékkal élő lenne. Jogilag az a normális, hogy felelsz magadért, amint elmúltál 18 és ha felelősségteljes emberek csináltak meg, azt még megvárják, hogy érettségi után gyorsan szerezz magadnak egy rendes végzettséget és majd csak utána kelljen elengedni a kis kacsód. Ebben az már nincs benne, hogy éveket eltolsz és utána jut eszedbe tanulni, aztán majd arra hivatkozva tovább szívod a vérét embereknek, akiknek nagy eséllyel ennyi idősen már családjuk volt. És menj oda, öleld meg a szüleidet, ha eltartanak 25-30 évesen annak reményében, hátha végre lesz belőled valami, mert ez nem alap, főleg nem normális, már ne is haragudj.

De ha már a te szellemi szinteden járunk, én is mondhatom, hogy ha a képességeid felett választottál és nem bírsz létezni amellett, hogy tanulnod kell, hát, oké, de ne akard eladni az ötletedet annak, aki másképp látja.

És itt vannak a tényeid, amik segítenek felnőni:

A legtöbb képzésnek konkrétan feltétele, hogy a tanulmányaid mellett dolgozz. Kötelező szakmai gyakorlat, rezidenskedés, terepgyakorlat. Konkrétan nem adják oda a papírt, ha nem dolgoztál. És akitől ezt megkövetelik, az a szerencsésebb fele. A többieknek csak a saját józan belátásán múlt, hogy elment dolgozni, vagy próbált nulla tapasztalattal versenybe szállni a talpraesettebbekkel.

Nagyon szeretem, mikor kis csicskák okoskodnak arról, hogy hogy fogják tapasztalat nélkül megszerezni az első állásuk, miután megszűnik a hallgatói jogviszonyuk. XD Nem kívánok semmi rosszat, de a legtöbb szakmában ma már ti vagytok a maradék, főleg ahogy 30 felé közeledünk.

Még hogy suli mellett nem lehet dolgozni...

Én Pénzügy és Számvitel szak mellett 2 éven keresztül gyakornok voltam heti 25 órában. Nyáron pedig teljes munkaidőben. Nemcsak suliztam, de volt közben párkapcsolatom, szociális életem, jártam edzeni stb. Igaz, csúsztam fél évet az egyetemmel, de a diplomázasom utáni napon már teljes munkaidős állásom volt és a kezdő fizum legalább 15%-kal magasabb volt mint más full pályakezdőknek az adott szakmában.

@26

Mérnökinformatikusnak tanultam, ugyanezt tudom elmondani, amit te. Én is 1.5 év tapasztalattal vettem át a diplomám. Az alapszakost. Mesterszakos végére már mid-senior voltam. :) Nem azért, mert rászorultam a pénzre, egyszerűen mert ez tűnt helyesnek annak érdekében, hogy jobb legyek a szakmámban és többet tanulhassak életszagú dolgokból. A pénz csak ráadás volt, nem kellett kifejezetten, de könnyebb volt így összeköltözni a párommal (mert az élet nem állt meg más téren sem attól, hogy tanultam).

Semmi sem szégyen, ami nem az egyén semmittevéséből ered. Egyrészt, előfordulhat olyan élethelyzet, mikor az illetőnek nincs munkahelye, akár huzamosabb ideig. Ez nem csak 25 évesen jelentkezhet. Az élet része, nagyon szerencsés ember az, aki élete során nem tapasztal olyan szintű megzuhanást, ami a pénzkereseti tevékenységet minőségében befolyásolja, netán megszüntetni időlegesen. Ezeket a helyzeteket meg kell oldani.

A másik a tanulás. Én már az iparban dolgoztam mérnöki pozícióban, mikor megcsináltam egy villamosmérnöki kart, majd egy OKJ-t is. Átlagosan heti 50 óra, javarészt szellemi munka. Embert próbáló. Annak ellenére, hogy én így csináltam azt gondolom, hogy akinek van lehetősége úgy elvégezni egy képzést, hogy nem kell heti 40-60 órában dolgoznia mellette, az ne tegye. Értelem szerűen érdemes minél előbb belefolyni a szakmába, de az, hogy 4-5 évig munka után esténként nekiállsz tanulni és a hétvégéig, szabadságaid rámennek a felkészülésre, nem jó. Sokat elvesz belőled, akár az emberi kapcsolataid, párkapcsolatod is rámehet. Nem egyszerű megtalálni azt a kontrollt a helyzet fölött, ami szükséges ahhoz, hogy ne csússzon ki a lábad alól a talaj.

Persze az sem mindegy, hogy milyen képzésről beszélünk. Bár nekem egy OKJ képzés a múlt évben minden második hétvégém elvitte, szombat-vasárnap reggel 8-16:30-ig órák voltak. A vírushelyzet az első harmadán könnyített, de az elmaradt gyakorlatok miatt 2 hónappal kitolódott a képzés. Engem ez jobban leterhelt, mint a főiskolai oktatás, ami havonta csak egy hosszú hétvégényi jelenlétet igényelt, igaz az önálló felkészülés igénye jóval nagyobb volt.

Egy olyan arany középutat érdemes megcélozni, ahol a heti összes befektetett aktív idő nem haladja meg az 50-60 órát. Nyilván meg lehet csinálni úgy is, hogy dolgozol heti 40-50-et, meg a tanulásra rámegy még 20-30 órád, csak nem mindegy mennyire épít le hosszú távon. 1-2 éves képzésnél még ez is belefér, egy komplett bsc-nél biztos hogy meg fog viselni, ami következményekkel járhat.