Mit tegyek ha megszégyenülve és idiótának érzem magam egy állásinterjú után? Szerintetek is túl személyes kérdéseket tett fel a HR?
Most jöttem egy interjúról, és totál megszégyenülve és idiótának érzem magam.
Egy HR-es nő meg az üzletvezető faszi ült előttem és a nő teljesen kikezdett engem.
Szóval írtam magamnak egy rövid jegyeztet a kérdéseimről, néhány céginfót, valamint néhány dolgot amire kitérhetnék, nehogy kimaradjon valami. Ezt olvasgatom is interjúk előtt, elpróbálom miket fogok mondani. Minden interjúra fixen így készülök, hogy azért rá-rá pillanthassak beszélgetés közben ha kell és végigmenjek a pontokon, jegyzetelhessek közben néhány infót ha szükséges.
De van hogy nincs is szükség a vázlatomra mert mondjuk épp annyira oldott hangulatban zajlik az interjú, hogy totál nyugodt vagyok és minden rendben megy, meg persze normálisan tájékoztatnak mindenről és jó kérdéseket tesznek fel.
Szóval eddig senkit se zavart, hogy van nálam egy jegyzetfüzet meg egy toll interjú alatt. De most ez a nő meg egyből magyarázott h jajj mi az? Minek a jegyzet? Jó lenne ha elengedném a jegyzetemet. Oké, letettem magam mellé... nyilvan enélkül is betudom mutatni magam és korábbi pozícióimat. De már itt feszélyezve éreztem magam, most izgultam is amit be is vallottam nekik, és elnézest kértem, mert lehetett látni rajtam, és kissé remegett a hangom. De hát most Istenem van ilyen. Ember vagyok. Suliba se ment jól az előadás.
A HR nő telejesen belemászott az életembe. Hol élek? Kivel élek? Szülőkkel élek? A szüleim hol élnek? Miért élnek külföldön? Én miért nem élek külföldön? Hogy hogy egyedül élek? Mióta élek egyedül? Barátaim vannak-e? Párom van-e? Mióta tart a kapcsolat? Miért nem élünk együtt? Hová valósi a párom? Hol dolgozik a párom? Mikor tervezünk összeköltözni? Hol költöznénk össze? Épp hogy a székletemről nem kérdezett.
+ még a sablon HR-es kerdesek, hogy szabály követő vagyok-e, csapatjátékos, önállóan dolgozni tudó,stressztürő képesség...stb stb. Ezzekel nincs is semmi baj, viszont a magánéleti kérdéseken kiborultam.
Ilyen kérdésekre én nem készültem, és ahogy tette fel a kérdéseit megrökönyödve néztem rá, itt már inkább felhúztam magam, és biztos látta a pillantásomból hogy szemmel verem de annyira zaklatott voltam h nem érdekelt már az egész. És nyilván nem válaszolgattam úgy ahogy azt elvárta volna. Hirtelen nem is tudtam mit válaszoljak, de igyekeztem röviden minnél kevesebb érdemi infóval lerendezni ezeket a kérdeseket.
Az ügyvezető faszi jó arcnak tűnt. Amikor beszélt a munkakörről akkor én ugye figyeltem rá, bólogattam, helyeseltem. De közben meg éreztem hogy a HR feltűnően méreget, leste a ruhám, arcom, táskám, testtartásom.
Iszonyat kínos és feszélyező volt az egész. Ráadásul az eladó térben zajlott az interjú. Úgy képzeljétek el, hogy én tök idegesen küzdök, tőlem 2 méterre meg x ember sorba állt az ügyetintézni és nyilván bámészkodtak. Most megszégyenülve és mérgesnek érzem magam.
Egyébként semmi extra ez az állás. Eladói pozíció, érettségi követelménnyel egy telekommunikációs cégnél. Nettó 900 Ft órabérért. Tehát még csak nem is egy hű de komoly pozíció ami indokolná az életemben történő kutakodást.
Ezt most jól esett kiírnom magamból, de azért érdekelne a véleményetek ezzel kapcsolatban.
válasza:
válasza:IGEEEEN A HR egy undorító és szükségtelen szakma. Utálom. Nemcsak hetek mennek el 1-1 jelentkezés után vagy hónapok, de vannak embertípusok, akiket emberek közé sem szabad engedni, mégis HR-es lesz.
Sajnos NAGYON tipkus első körben ez a megnézlek hogy nézel ki 10 perces interjú, ahol SEMMI lényegeset nem közölnek, max megkérdezik a hobbid, a családi állapotod, vagy szétoltanak. Volt olyan interjúm, ahol azt hittem randin ülök, olyan kis ari bájcseverészős volt az egész. Nálam ez azonnali red flag. És nem veszik észre, hogy 1 ember miatt csúsznak el a folyamatok, 1 ember miatt nem találnak munkavállalót stb. Aztán srínak a cégek, hogy nagy a fluktuáció, vagy nincs ember stb.
totál ismerős érzés, gyakran megesik velem, ennél rosszabb is és az idő meg k..ra megy. Mit tegyél? Mérgelődj egy kicst, de aztán ne foglalkozz vele.
válasza: válasza: válasza:én olyan helyzetben vagyok, mégis álltam fel ennél rosszabb helyekről.
Nemrég a HR-es beoltott, hogy "valami bűzlik az önéletrajzában, de nem tudom mi...olyan furi". Rákérdeztem, van-e tanácsa. Húzta a száját és egész végig "jaaaj nem tudom". Felálltam, otthagytam.
Igazatok van. De nem tudok leállni a kattogással, önértékelésemnek ez sokat ártott. Meg alapból is vannak bajok az önbizalmammal amin jelenleg is sokat dolgozok.
Szívem szerint most felhívnám és visszamondanám az állást és közölném az észrevételeimet az interjúval kapcsolatban, persze kulturáltan. Szerintetek megtegyem vagy nem ér annyit?
Talán még ott kellett volna kiosztanom, csak toporzékolt már mögöttem a következő pályázó nem akartam húzni az időt meg amúgy is menekülni akartam onnan. 😧
válasza:"annyira zaklatott voltam h nem érdekelt már az egész."
Akkor?? :-) :-)
Lépj tovább és ne érdekeljen :-) Ne szégyelld magad és ne érezd rosszul magad - főleg, hogy nem valami húdenagyon szuper állásról van szó.
Mondjuk én eleve nem is mentem volna bele, hogy az eladótérben interjúztassanak: lehet, megkérdeztem volna, hogy nincs egy irodájuk? :D
Félretéve a viccet: nem csoda, ha kínosan érezted magad, senkinek semmi köze a magánéletedhez, főleg nem úgy hogy közben vadidegen emberek hallják.
Munkába járást hogy oldod meg - ezt max kérdezheti, de ennél mélyebben nem igazán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!