Miért tekint a mai ötvenes vagy idősebb generáció megbecsüléssel a tanári szakmára?

"Az irodalom középiskolában irodalomtörténetet tanít, és nem az olvasás szeretetét. Az irodalomtörténetben pedig ott van Jókai, és így meg kell vele ismerkedni, ha tetszik, ha nem. Ez olyan, hogy matematikából sem lehet kiszedni a százalékszámítást vagy a kétismeretlenes egyenlet tanítását csak azért, mert nem tetszik a gyerekeknek, vagy mert a logaritmusszámítást soha az életükben nem fogják használni."

Egyrészt irodalom történetet senki nem fog tanulni, aki nem szeret olvasni. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a matematika az összetett egyenletek megoldására tanít, nem az alapműveletekre.

A matematika egyébként nagyon jó analógia!

Ugyanis az elsős gyereknek nem próbálnak meg mindent leadni, amit az ókori görögök találtak fel, csak azért, mert ők jönnek elsőként a kronológiában. Ugyanis van olyan, amivel már elboldogul az ő szintjén, és van ami -bár nem volt ismeretlen a görögöknek-, de nem lehet első féléves anyag.

Erre mit csinálnak az okos irodalmárok? Lenyomják szegény gyerek torkán a görög drámákat, amik egyébként meg egyetemi szinten is izgalmas morális kérdéseket feszegetnek.

De hagyjuk a humán tárgyakat! A reál oldal sem tesz meg semmit azért, hogy a gyerek érdeklődjön az iránt, amit tanul. A mai műszaki tudományok egyszerűen túl magas szintűek lettek ahhoz, hogy kézzelfogható eredményeket lehessen mutatni egy gimnazistának, vicsont meg sem próbálkozik azzal, hogy valahogy összekösse a tudását a való élettel. Hogy lássa is működni azt, amit tanul. Persze, értem, hogy a kísérletek sokba kerülnek, hogy labor kell hozzá, hogy felszerelés, tanár, idő, energia. De azért vádolni a gyerekeket, hogy nem akarják bemagolni, hogy v=s/t (anélkül, hogy bárkit érdekelne a tanári karból, hogy értik e mit jelentenek a betűk, mert nem a sebességet meg az utat kell mondani, hanem azt, hogy s meg v... és csodálkozunk, hogy ! # * jelekkel már nem tudja ugyanezt megoldani, ha elmondom neki, hogy a * az idő...)

Egyszerűen nem az a világ van, hogy az ember ül kussban, és magol, nem kérdez, nem keres válaszokat, ha azt mondják, hogy fejből meg kell tanulni a telefonkönyvet, akkor megteszi.

És nem! Ne hibáztassuk a gyerekeinket. Én mérnök vagyok, és én sem csinálok olyan munkát, amit a nagyapám még elvégzett mérnökként. Ő még megcsinálta a manuális folyamatot 1000x naponta, mert az volt a munkája. Én keresek rá automatizmust, kiváltom, megcsináltatom a géppel, de nem akarok olyasmivel időt tölteni, ami a 100. alkalomig izgalmas, utána már értem, tudom, és unom.

És engem ezért fizet a munkáltatóm, hogy kretív legyek. Ahogy az sem érdekli, hogy tudom e a saját szakterületem technika történelmét 2500 évre visszamenőleg.

És nyugodtan megkérdőjelezhetem a vezetőm mondását. Megkérdezhetem, hogy miért úgy gondolja, hogy nem lenne e jobb másként csinálni. Ezért is fizetnek.

Erre a gyerekeinktől mit várunk? Legyenek kussban. Nem baj, ha nem értik, csinálják. Nem baj, ha látják, hogy van jobb módszer, csinálják a régi módon. Ne arra koncentráljon, hogy meg tud e oldani egy problémát, hanem arra, hogy fejből felmondja a periódusos rendszert, amit egyébként a wikipédián 1 sec alatt talál meg.

"Az ugyanis nem tudás, hogy egy probléma elé kerülsz, és meg tudod keresni az okostelefon segítségével a választ az interneten."

ebben egyet értünk. de azt azért hadd keresse már meg, hogy mennyi a szén elektron száma...

53: igen, bizonyára ilyenek a fiatalok. Ilyenek voltak 10-20-30-40-50 éve is.

Persze, a legkönnyebb mai fiatalozni.

A valóság az, hogy az oktatási rendszer Mo-n semmit nem változott. Egyáltalán nem követte a világ változásait.

A cégem pár éve elküldött egy elég komoly management tréningre. Ott volt egy komoly blokk arról, hogy hogyan változtak a munkakörök, és ezzel együtt a vezetői attitüdök a világban kb az ipari forradalom óta. Az elején minden feladat jól definiált volt, a vezetők meg leginkább azért feleltek, hogy hajtsák a munkásokat, hogy végrehajtsák azt, amit fent meghatároztak. Mára ez átalakult oda, hogy a feladatok nagyrészt nem előre definiáltak (ok, az árok ásás még mindig ugyanaz), az emberektől meg kezdeményező készséget, önállóságot, felelősség vállalást várunk el. És ez a világ teljesen alkalmatlan a régi típusú vezetőknek (ezt egyébként nap mint nap látom a környezetemben is). Más manager attitüdöket igényel.

Az iskola viszont még mindig ott tart, ahol 100 éve. Magolsz vagy megdöglesz. Nem érdekel, hogy érted e, mondd vissza! A véleményed végképp nem érdekel, szó szerint kérem azt amit én mondtam, én vagyok a tanár, mindent jobban tudok.

Egyébként érdekes, hogy a tanári kar is mennyire kontraszelektált (köszönhetően az alacsony fizetéseknek, ami hozta magával az alacsony belépési küszöböket). A végeredmény?

Mindenért mindenki hibás. Hibás az állam a vacak tankönyvekért, a fenntartó a gyenge fizetésekért, a diákok, mert nem érdekli őket semmi, a szülők, mert nem nevelik a gyereket...

Csak a tanárok nem hibásak semiért, se azért, hogy nem szervezik meg magukat, hogy nem teszenk a könyvek megújulásért (akik a könyveket írják, ők is tanárok, de a szakma nem vetette ki őket. Hidd el, ha műszaki területen valaki ilyen avítas dolgokkal állna elő, 2 nap múlva a gyakornokok is rajta röhögnének, ma nem építünk szerkezetet, nem csinálunk gépet nemhogy 50 de még 10 éves könyvek alapján sem, a tankönyvekben most hozzák vissza éppen a régmúltat).

És még egy megjegyzés: csak a magyar diák hülye? Van a rokonságban európai tanár ismerős, és ő is azt mondja, hogy megváltoztak a gyerekek, hogy másként kell tanítani, mint 10-20 éve, de valahogy állják a sarat. Valahogy megoldják.

56: "Tüntessenek?"

Hát... első lépésként nem hülyeség. Aztán az sem hülyeség, ha kivetik maguk közül a szakmailag alkalmatlanokat.

Btw, már az is elég lett volna, ha 2010-ben a gyerekeim iskolájában nem folytat a fél tanári kar nyílt pártkampányt, hogy kire kellene szavazni. Érdekes azóta egy sem meri a szemembe mondani, hogy van egy kis bibi... ;)

De mondom, amíg a tanárok semmilyen téren nem szervezik meg magukat, sőt! kollektíven elhatárolódnak azoktól, akik mégis megteszik (kockás inges sztori, tanítanék csoport, etc), addig adófizető állampolgárként azt mondom, hogy nagyon helyes, hogy alacsony a fizetésük! Nettó hűtlen kezelés lenne többet fizetni nekik, hiszen nyafogás ellenére elvégzik a melót minimum szinten, és minőségi munkára semmi igényük nincs, ez ugyanis nem pénz kérdés, hanem szakmai igényesség.

Az #50-es kommentemre az alábbi vélemények érkeztek:

"Egyszerűen nem az a világ van, hogy az ember ül kussban, és magol, nem kérdez, nem keres válaszokat, ha azt mondják, hogy fejből meg kell tanulni a telefonkönyvet, akkor megteszi."

"Erre a gyerekeinktől mit várunk? Legyenek kussban. Nem baj, ha nem értik, csinálják. Nem baj, ha látják, hogy van jobb módszer, csinálják a régi módon. Ne arra koncentráljon, hogy meg tud e oldani egy problémát"

"Az iskola viszont még mindig ott tart, ahol 100 éve. Magolsz vagy megdöglesz. Nem érdekel, hogy érted e, mondd vissza! A véleményed végképp nem érdekel, szó szerint kérem azt amit én mondtam, én vagyok a tanár, mindent jobban tudok."

Most komolyan, idézzétek már tőlem, hogy hol írtam ilyeneket? Annyira bírom ezt, hogy leírom a véleményem, erre a számba adtok dolgokat, amiket én nem is gondoltam, nem is vallok, de vitáztok ellene...

De akkor leírom még egyszer. Én annyit írtam, hogy az igazi tudás, ami mély és átfogó, lexikális ismereteken alapul, amihez igenis magolni kell. Az nem tudás, hogy felvesznek kémikusnak, és az elektronszámokat a telfonból kezded kinézni. És őszintén szólva, aki szereti is, amit csinál, az már csak a szeretet és fanatizmus miatt is bemagolja azt, ami érdekli. Akit a töri érdekel, az megtanulja az évszámokat, felsorolja a királyokat uralkodási évszámokkal, mert érdekli, szereti, és érzi, hogy a tudás legalapja ezek ismerete, alapvető lexikális tudás nélkül nem mondhatja el magáról, hogy a történelem érdekli, mert felsülne az első beszélgetésnél, amikor a telefonról nézi ki az évszámot... Ezeknek a lexikális ismereteknek a tudása még nem elég önmagában, mert a következő réteg az összefüggések látása, az arra épülő tudásréteg, amikor már a felismert összefüggések által az egyén saját összefüggéseket képes kialakítani. Ez a mély, igazi, konstruktív tudás.

És teljesen mindegy, milyen fajta ismeretekről beszélünk, és az is, hogy milyen az oktatás minősége, milyen modern, milyen innovatív egy oktatási rendszer - ha nem kell lexikális ismereteket elsajátítani, az csak felszínes valami lesz. Önállóan gondolkodni és véleményt kialakítani csak úgy lehet, ha az embernek ismeretei is vannak az adott dologról. Ha mindent megkeresel a neten, az nem tudás, hanem dilettantizmus, egy felszínes valami, ami inkább fárasztó, főleg, ha az egyén ilyenkor el is hiszi magáról, milyen tájékozott...

Nem írtam sehol, hogy verni kell a gyereket, vagy üljön kussban, nem kell ilyen baromságot belemagyarázni. Éppen hogy az mellett vagyok, hogy legyenek ismereteik, legyen saját véleményük, legyen rálátásuk dolgokra, tudjanak kritikusan gondolkodni. De abban nem hiszek, hogy ez úgy elérhető, ha nem kell nekik bemagolni adatokat és fogalmakat. Igenis kell, ez akármilyen elavultnak tűnik. És ahogy írtam, a magolás és adathalmazok ismerete még nem tudás. A tudást az összefüggések látása, ami az a réteg, ami a lexikális ismeretekre épül. Úgy mély ismereted, összefüggések látása, majd kialakítása nem lehetséges, hogy nincsenek alapvető lexikális ismereteid. Ez úgy gondolom, minden tudományra, az ismeretek minden ágára igaz.

Ezzel együtt értem, hogy miről írtok, de én nem vagyok meggyőződve arról, hogy radikálisan el kell fordulni attól, ami régen volt. Amit ti akartok, az az érem másik oldala. De írok inkább egy példát.

Vannak olyan országok, ahol az általatok preferált innovatív oktatás van. Az legmodernebbnek, leghaladóbbnak kikiáltott iskolarendszerekben pl. eltörölték a klasszikus tantárgyakat, a klasszikus, osztálytermes, poroszos oktatást, a tanár beszél - diák ír felállást, és helyette kis csoportokban, kooperatívan, projektmódszerekkel dolgoznak a gyerekek. Pl. kitalálnak egy olyan projektet, hogy építsék meg egy 17. századi holland kereskedelmi hajó pontos makettjét. Ehhez kellenek történelmi ismeretek, kellenek matematikai ismeretek, az anyagokról is tudni kell sok mindent (kémia), és ugye sokkal jobban rögzülnek a gyerekben ezek az ismeretek, ha konstruktívan, az tervezés, megvalósítás élménye alatt használják is az ismereteket, nem csak egy könyvben olvassák a száraz ismereteket.

Ezek jól hangzanak, de...

Egyrészt, Magyarországon ilyen órát nem lehetne megvalósítani, mert egyszerűen a magyar gyerekek erre alkalmatlanok, pontosan az miatt, amit az #53-as leírt. Neki teljesen igaza van, hiába van lepontozva. Ő szerintem testközelből ismeri az iskola mindennapi valóságát, amíg mi csak páholyból beszélgetünk a szubjektív elméleteinkről.

Másrészt (és ez a fontosabb), az oké, hogy megépítenek egy ilyen hajót, a projektmunkával pl. elmegy két hét. De nézzük meg ezt a történelem aspektusából! Mit tanultak történelemből? Hogy hány szintje van egy ilyen hajónak, milyen az utastere, hány fős a legénysége, milyen a fegyverzete stb. (megjegyzem, amit egy wikipédia-szócikkből is el lehet olvasni, nem kell hozzá két hét fúrás-faragás). Talán megragad az is, hogy milyen volt a Holland Kelet-Indiai Társaság lobogója. De ez történelmi ismeret? Ugyanis nem, ezek éppen hogy csak összefüggéstelen, lexikális ismeretek, amik semmilyen tágabb kontextusba nincsenek beágyazva. Arról van itt szó tulajdonképpen, hogy pontosan ti agitáltok az mellett, amit az én számba adtok! Ti agitáltok az összefüggéstelen, kontextus nélküli adatokon alapuló ismeretek mellett. Én azt írtam, hogy a lexikális tudás cask egy alapozás az igazi ismereteknek, ami nem más, mint az összefüggések látása! De az ilyen projektalapú munkamódszer nem ad széles perspektívát, nem ad tágabb összefüggéseket, a gyerekek nem tanulják meg a földrajzi felfedezések témakörét, a világkereskedelem kialakulását és ennek hatásait pl. az európai társadalomra, gazdaságtörténetre, politikatörténetre és a többire.

De ugyanezt írhatnám a matematika aspektusából is vagy a kémiából. Használnak festékeket, megismerkednek a fa-fém stb. alapvető megműveléséről, de ettől még nem fogják ismerni a molekulákat, a kötéseket, különféle számításokat.

Összességében ez az egész csak játszadozás, és a tudásnak az illúzióját adja, de egy ilyen oktatási rendszer nem fog senkit felkészíteni arra, hogy pl. történész, matematikus, kémikus vagy mérnök legyen! Talán egy témakörben el lehet mélyülni (hogy kell makettezni), de ez összességében nem alapoz meg semmilyen komoly ismereteknek sem. Ezért számomra ez az érem másik oldala, az a túlzásba esés, ami már rossz így önmagában, és nem támogatnám.

Nem úgy kell nézni ezeket a dolgokat, hogy vagy ez van, vagy az. Nem azt mondom, hogy ne legyen projektmunka az oktatásban, hanem azt mondom, hogy legyen, de csak akkor, ha annak megvan a maga helye, és olyan ismeretátadást támogasson, amire éppen erre van szükség. De nincs mindig szükség kooperatív munkára, projektmunkákra! Sokszor úgy a legjobb az anyagot leadni, hogy a tanár frontálisan elmagyarázza, a gyerekek pedig bemagolják. Ha az anyag ezt követeli meg, ilyen a természete, akkor igenis, ez a legjobb módszer. Máskor meg a projektmunka.

Nem támogatom azt, hogy ki kell kiáltani, hogy márpedig a projektmunka a modern, a haladó munkaforma - csináljunk mindent így! Mert ez nem így működik, szerintem ez sem jó. De az sem jó, hogy a gyerek üljön kussban, és az legyen az oktatás, ami 100 éve - sehol nem írtam ilyet, ne adjátok a számba.