Miért tekint a mai ötvenes vagy idősebb generáció megbecsüléssel a tanári szakmára?

Akkor olvasd el újra azokat, amiket írtam, mert a szövegértési problémák nem nálam vannak...

Egyébként abban szerintem egyetértünk, hogy ami most van, az nem jó, legalább is én ezt vettem ki abból, amit írsz. Vagyis kb. egyetértesz azzal, hogy nem előremutató az, amit pl. én tapasztaltam a mai iskolai fegyelem, diákok viselkedése terén.

Az, hogy tudnak versekből idézni, és ez szerinted felesleges - ezt nem kommentálom, ez a te véleményed. Még mindig több ez az annál, mint a "dik". Ezzel a Pitagorasz-tétel, vers stb. dologgal csak azt akartam írni, hogy ők még normálisan tanultak, az ő idejükben még volt tanítás, oktatás az iskolákban, és valami ragadt rájuk, vittek magukkal valamit az életbe. A maguk korában ezt tanították nekik, és megtanulták. Ennyit írtam. Te viszont számon kéred, hogy ez a tudás mennyit ér a 21. században. De ők nem ma tanultak, hanem régen. Azt én sem vitatom, hogy az, ami régen volt, ma elavult lenne. Erről a témáról azonban nem volt itt szó, úgyhogy ezek az érveid semmit nem cáfolnak abból, amit én kifejtettem fentebb. De ha már felhoztad, akkor szerintem is az informatika és a nyelvtanulás a jövő.

Egyet egyébként elárulok. Ha a diák úgy megy be az iskolába, hogy tudja, hogy bármit csinál, nincs következménye, ha semmilyen tisztelet nincs benne a felnőttek irányában, és azt hiszi, hogy neki csak jogai vannak, és mindenki az ő kívánságát lesi - annak az oktatásnak semmilyen értelme nincsen, és semmilyen jövője nem lesz. Régen ezek a jelenségek nem voltak, ma viszont egyre általánosabbak. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet. És hiába szeretnél angolt tanulni vagy informatikát az iskolában, amíg egy állatkert az iskola, addig semmit nem fogsz ott tanulni, csak káromkodni, és azt, hogy milyen jogaid vannak...

#40 - "joviális cigányozás"

Látom, sikerült megtalálnod a "lényeget" abból, amit írtam, gratulálok. Egyébként úgy írtam le az esetet, ahogy történt, és ehhez ez a része is hozzátartozott.

Amit a viselkedésről és a szociális háttérről írtál, az igazából igaz, nincs rajta mit vitatni, egyetemen tanítják is. Viszont szerintem nem igaz, mert én úgy tudom, hogy ma már jobban szituált iskolákban is szemtelenek, nagyképűek és "jogismerők" a gyerekek, ez, amit írtam korábban, ne higgye senki, hogy egy eldugott kisvárosi szakközépiskola sajátossága...

#44, egyetértek, igazából én is kb. ezeket szerettem volna leírni. Egyáltalán nem az etnikai kérdésekről van itt szó, habár én említettem meg a dolgot, de az már kiforgatás volt egy másik válaszoló részéről, hogy ez etnikai kérdés. Nem, egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy a gyerekek viselkedéskultúrája változott negatív irányba, és ez általános tendencia, és nem csak az alacsonyabb szociális helyzetű iskolákban, hanem mindenhol. Ez a fő probléma, és én erről írtam.

#43, amit írsz, az is kiforgatás igazából. Sehol senki nem írt olyat, hogy a diákoknak ne kellene tisztában lenni a jogaikkal. Idézd már valakitől, hogy ki írt ilyet! Csúsztatás és ferdítés, amiről írsz, és a szánkba adsz olyan dolgokat, amikről nem írtunk, úgy beállítva minket, hogy mi azt akarjuk, hogy a tanárok önkényesen verjék a gyerekeket. Szerintem ilyet senki nem akar, egyáltalán nem erről szól az "idősebbek" álláspontja!

Az viszont létező jelenség az iskolában, hogy a gyerekek általánosságban úgy állnak hozzá a tanuláshoz, hogy semmit nem hajlandóak tenni a tudásért, nem értik meg, hogy azért meg kell küzdeni. Helyette az van, hogy gyorsan és mindent akarnak, a leckét nem akarják megírni, helyette kitalálnak valamit, hogy miért nem, ha rossz jegyet kapnak, nem akarják elfogadni, helyette jön a szülő patáliázni, hogy az ő gyereke márpedig okosabb ennél. Tovább akarnak tanulni, ehhez jó jegyek kellenek nekik, de ezt ferdítéssel, kimagyarázással akarják elérni. A tanárok nap mint nap szembesülnek ezzel, az iskola valamiféle kirakat lett, mindenkinek a jó jegy a célja, vagy csak elvégezni, de a lehető legkevesebb erőfeszítés árán. Nem azt mondom, hogy mindenki ilyen, ebbe sem kell belekötni és kiforgatni, én azt mondom, hogy ez a tendencia. Ha a tanár számonkér, ha fegyelmez, ha figyelmeztet, akkor a diák tisztában van a jogaival, hogy neki miért van joga kimenni a WC-re, miért van joga enni órán, miért van joga felvenni a tanárt, aki nem veheti el tőle a telefont, a tanár nem hívhatja be óra után, nem kötelezheti stb. Mindig az a vége, hogy a diák hivatkozik, hogy neki ezt lehet, a tanárnak meg azt nem lehet. Ezt ráadásul kihíóan, szemtelenül teszik. Ez egy tanár életében mindennapos jelenség, persze, hogy sokaknak elegük lesz, és abbahagyják, mert normális embernek ehhez nincs gusztusa. Kb. ezt a mai jelenséget takarja az, amikor azt írtam, hogy a gyerekek "tisztában vannak a jogaikkal". Hogy csak azzal vannak tisztában, és ezzel takarózva akarnak mindent megúszni, mindent elérni úgy, hogy semmi igazi hozzáadott érték ne legyen mögötte. Én nem arról írtam, hogy a diákok ne legyen tisztában a jogaikkal.

Egyébként jöhettek azzal, hogy ma modern ismeretek kellenek, és a lexikális tudásnak az értéke csökken a 21. században. Ezzel egyébként nem értek egyet így, ahogy leírjátok, azzal egyetértek, hogy a modern követelményekhez modern ismeretek kellenek, és a mai oktatási rendszer ennek nem igazán felel meg. Viszont felesleges erről beszélni addig, amíg a gyerekek viselkedése olyan, amilyen... Mert teljesen mindegy, mit akarsz neki megtanítani, ha ő csak a telefonját nyomkodja a pad alatt, és ha el akarod venni, szemtelenül, flegmán a jogaira hivatkozik.

"Az viszont létező jelenség az iskolában, hogy a gyerekek általánosságban úgy állnak hozzá a tanuláshoz, hogy semmit nem hajlandóak tenni a tudásért, nem értik meg, hogy azért meg kell küzdeni."

Mondjuk itt érdemes lenne feltenni a kérdést is, hogy próbál e az iskola jelenleg BÁRMI, de tényleg bármi olyat tanítani a diákoknak, ami érdekelheti őket.

A legegyszerűbb talán ha ránézel egy kötelező irodalom jegyzékre. Van rajta bármi, amit 50 évnél korábban írtak? Kincskereső kisködmön? Bakker, kb a nagyapám világát idézi. Tüskevár? Apám kisgyerekként még találkozott hasonló élményekkel. Az én gyerekeimnek ezek a könyvek 0 jelentéstartalommal bírnak, és valami olyan ismeretlen, ködös, avíttas világot mutatnak be, amihez képest még a Harry Potter fantázia világával is könnyebben azonosulnak, mint Nyilas Misival vagy Tutajossal.

De kb mindenre elmondható. Manapság egy gyerek 2 perc alatt keres az interneten, az iskola meg megtiltja a mobiltelefonok használatát. Számítógépre nincs pénz, de minden gyerek kezében ott van egy akkor teljesítményű gép, ami vetekszik 1-1 régebbi iskolai desktop masinával. Mit tesz erre az oktatás? Próbálja őket megtanítani arra, hogy mekkora kincs van a kezükben? Hogy megértsék, hogy hogyan kell tudatosan keresni (forrás megjelölések figyelése pl)? A fenéket! Tegyék le a telefon, visszatérünk a papíron lapozgatás korába...

Már az én gyerekkoromban is kevés dolog volt, amivel fel lehetett kelteni a figyelmét egy diáknak, de azért nem volt katasztrófális a helyzet. Viszont megdöbbenéssel tapasztalom, hogy az elmúlt 30 évben SEMMIT nem változott a történet, miközben eljutottunk odáig, hogy nálunk még egy kompelx matematikai műveleteket végző számológép volt a HŰHA, ma internet van. Az oktatás tervezői és végzői pedig átaludták az elmúlt 30, de inkább 50-60 évet.

És mindezt úgy mondom, hogy én például kedvelem a jó öreg Jókait, és képes vagyok elolvasni, sőt, élvezem is. Tegye fel a kezét aki 50 alatt van, és hasonlóan gondolkozik? Akkor miért hisszük, hogy a gyerekeinknek majd kevésbé lesz foghúzás ízű a dolog?

Ennél összetettebb ez a kérdés, ha már az irodalmat hoztad fel, akkor csak részben van igazad. Az irodalom középiskolában irodalomtörténetet tanít, és nem az olvasás szeretetét. Az irodalomtörténetben pedig ott van Jókai, és így meg kell vele ismerkedni, ha tetszik, ha nem. Ez olyan, hogy matematikából sem lehet kiszedni a százalékszámítást vagy a kétismeretlenes egyenlet tanítását csak azért, mert nem tetszik a gyerekeknek, vagy mert a logaritmusszámítást soha az életükben nem fogják használni.

A középiskolai tananyagban ezért én meghagynám a sokat szidott könyveket (a legalapvetőbbeket belőlük), viszont valahogy úgy rendezném át a tananyagot, hogy a 20-21. század nagyobb hangsúlyt kapjon, akár a 9-10-es tananyag rovására. Vagyis a 12. évfolyamban csak 1945 után élt/élő szerzőkkel foglalkoznának a diákok, azaz a kortárs irodalommal.

Általános iskolában vezetném be azt, amiről beszélsz. Ott valóban, inkább az olvasás megszerettetése kellene, hogy cél legyen, de kizárólag szépirodalmi művek által, és kizárólag szöveg alapon. Van rengeteg, ennek a korosztálynak szóló, mai szerzők által írt mű, ami által ezt el lehetne érni. Nyilas Misi története tényleg nem való már a mai gyereknek, és Jókai sem kell általános iskolába, mert ezek csak elriasztják a gyereket az olvasástól. Igen, ez igaz.

Mobiltelefon téma... Itt igazából több kérdést is említesz, az egyik pedagógiai-módszertani (ezeket az eszközöket is vonjuk be a tanórába), a másik pedig az, hogy szembeállítod a digitális "kultúrát" a szöveg alapú kultúrával és utóbbit avittnak, feleslegesnek mutatod be. Az egyik felvetéssel egyetértek, a másikkal viszont nem.

Az ugyanis nem tudás, hogy egy probléma elé kerülsz, és meg tudod keresni az okostelefon segítségével a választ az interneten. Nem akarom ezt magyarázni, hogy miért. Ez csak egy felszínes valami, és csak a tudás illúzióját adja ez. A tudás nem az, hogy megkérdezi valaki, hogy mikor volt a mohácsi csata, és te megnézed a telefonon. A tudás az, hogy el tudod mondani, miért történt ez a csata, mik voltak az előzményei, mik a következményei, és saját véleményed is van róla, következtetéseket tudsz levonni belőle stb. Ehhez viszont olvasottság, tájékozottság és tudás kell, és kellenek a lexikális ismeretek is. Vagy mondok más példát. Meg tudod nézni a telefonon, hogy kell egy embert újraéleszteni, talán még a szívátültetés lépései is le vannak írva. De ettől még nem leszel orvos, ahhoz, hogy az legyél, be kell magolnod az összes csontot latinul, tudnod kell minden izomról stb. Lexikális ismeretekre igenis szükség van, mert ezek alkotják a tudásnak azt az alapját, amire rá lehet építeni az összefüggések látását. Az igazi tudás az összefüggések látása, az, hogy fekszik az orvos előtt a beteg, és az orvos meg tudja gyógyítani. Hogy nézne az ki, ha betolnák a beteget a műtőbe, és az orvos akkor nézné meg a neten, hogy mit kell csinálnia?

Ez az egyik. A másik, hogy arra, ami a fejedben van, bármikor támaszkodhatsz. A telefon lemerülhet, az internet elmehet...

Ezzel nem a mai technika ellen akarok beszélni, hanem azt akarom mondani, hogy mindennek megvan a maga helye és maga szerepe. Oktassák felőlem a digitális technológiákat, és tanítsák meg a használatukat, sőt, ez irányba tényleg el kéne mozdulni. De ne akarja a diák a töri TZ-n a telefonból megnézni, hol van a Német-római Birodalom, mert magától nem képes megtalálni a vaktérképen...