Mennyire általános az, hogy a fiatalok egyre később kezdenek el dolgozni?

Szerintem 3 példa van magyarországon:

1. Szakközépbe jár valaki, kétkezű munkás lesz egyből az iskola után.

2. Gimnáziumba jár valaki, elmegy egyetemre. 23 éves korára végez a BSC-vel, 25-re az MSC-vel.Majd dolgozni kezd.

3. ELtartott újgazdag család, járogat egyetemre, de apuci pénzén élősködik.

Egyéni vélemény: én 23 éves korom óta, ahogy végeztem az egyetemmel már dolgozom. 27 évesen illene külön lakásban, autóval és önállóan saját fizetésből élni.

Nekem diplomám is van, mégis szünet nélkül dolgozom 23 éves korom óta... és én ezt látom általánosnak ismerősi körben is.

Nem általános, hogy felnőtt ember nem dolgozik, és nem is normális, hogy szülőkön vagy egyéb eltartón élősködik.

30 évesen nulla munkatapasztalattal mégis mit akarsz az élettől?

Én 24 évesen kezdtem el dolgozni, mert gimi után elvégeztem egy okj-s sulit.

De van egy 22 éves haverom akit most vettek fel egyetemre (nappali tagozat), tehát legalább 25-26 éves koráig nem fog főállásban dolgozni.

Mit szoktál csinálni munka helyett?

Nem tudom mi általános. Én kb 30 éves koromig csak diákmunkakat csináltam vagy alternatív módon kerestem pénzt.

Igazából még se próbáltam, azt hittem úgyse kellek sehova normális helyre, alja munkát meg a diákszöv is adott, többnyire minimálbért.

Azóta változtam, évek óta normális, hosszútávú munkahelyeim vannak és most már Budapesten is átlag feletti fizetéssel.

Én azt látom, hogy ez teljesen változó.

Ismerek olyanokat, akiknek 23-25 évesen saját kis cége van és segédmunkásokat hoz építkezésre. VAgy 18 éves kora óta dolgozik. Én magam i elég későn kezdtem, 26 évesen szakmában dolgozni előtte csak gyári diákmunka ment.

De ismerek örök útkeresőket is. Van több 30+ ismerősöm, akik hetente találják ki, hogy mik is akarnak lenni, meg majd elvégeznek egy OKJ-t és beindul az élet. Aztán valahogy sosem indul be nekik.

Nekem személy szerint hatalmasat lendített az életemen a relatív jó fizetés és az önállóság érzése, meg az, hogy sosem kell félnem a holnaptól anyagilag.

Szerintem is van alapja.

Nekem is van egy csomó ismerősöm, aki csúszkál az egyetemen már 5+ éve és még a bsc sincs meg (és szerintem nem is lesz), munka csak akkor van, ha az épp a hatalmas igényeiknek megfelel, és akkor is csak addig, amíg nem történik valami olyan kaliberű dolog, mint. pl. főnök ma csúnyán nézett rájuk, vagy épp aznap kimaradt a kajaszünet.

Mondjuk szerintem ez gáz, és ilyen mentalitással elég nehezen lehet vinni bármire az életben, de ők tudják. Persze a nagy semmittevésben még a depresszió is hamarabb előjön, és akkor beindul az ördögi kör.