Mennyire általános az, hogy a fiatalok egyre később kezdenek el dolgozni?
Én 27 éves vagyok, és eddig csak néha dolgoztam rövidebb ideig, amikor extra pénzre volt szükségem, h megvehessek valamit.
Utoljára óvodában gondolkoztam azon h mi legyek ha nagy leszek.
Az ismerőseim között többen vannak hasonló helyzetben, így felmerült bennem, az h esetleg nem is vagyok semmiről lekésve, mivel sokan vagyunk ebben a helyzetben. Ennek van vmilyen valóságalapja?
válasza:"aki csúszkál az egyetemen már 5+ éve és még a bsc sincs meg (és szerintem nem is lesz),"
Én is ilyen voltam, azt hittem addig úgyse lesz munkám amíg nem sikerül befejezni. Aztán tettem egy próbát és kiderült, hogy mégis csak lehet szakmai munkát szerezni befejezett papírok nélkül is.
Finnyás mondjuk nem voltam sose.
válasza:"ismerek örök útkeresőket is [...] akik hetente találják ki, hogy mik is akarnak lenni, meg majd elvégeznek egy OKJ-t és beindul az élet"
Attól, hogy örök útkereső, még dolgozhatna, ez nem kifogás. Én se találom magam, rosszul választottam anno szakmát (illetve ez félig igaz, nagyon szeretem de megélni nem lehet belőle), webdesignertől az ékszerkészítőig minden IS érdekelt már. Közel 30 évesen pont most kezdek egy új szakképzésbe, ami mind a szakmàmtól mind a mostani munkámtól tök független, de érdekel és talán "beindul az élet" utána, ahogy írtad.
Vagy nem, de akkor legalább tanultam valami olyat, ami érdekel. :)
Viszont! Én emellett saccperkábé 19-20 éves korom óta melózom, 23 éves korom óta nem voltam hosszabb távon álláskereső, mikor otthagytam az eredeti szakmámat, akkor is egy hónap alatt választottam mást. Mert ezt jelenti a felnőtt élet, aztán munka mellett keresgélem én az utamat, amíg jól esik...
"munka csak akkor van, ha az épp a hatalmas igényeiknek megfelel, és akkor is csak addig, amíg nem történik valami olyan kaliberű dolog, mint. pl. főnök ma csúnyán nézett rájuk, vagy épp aznap kimaradt a kajaszünet."
Ez nálam is megvan. Mondjuk az h csúnyán néznek rám, vagy csúnyákat mondanak, az nem zavar, de ha valamit nem akarok megcsinálni, akkor azt nem csinálom meg. Ez szerintem teljesen normális. Mármint ha egyre többen viselkedünk így, akkor ez lesz a norma, és nem néznek furán a munkahelyen, ha valaki valamire nemet mond. Mert most kb az van, h valakiknek kb mindent szabad, valakiknek, meg kuss van, és szólni sem mernek, csak csinálják azt amit mondanak neki. Ezen érdemes változtatni, és akár ellehetetleníteni cégeket, az embertelen működésük miatt.
"Mondjuk szerintem ez gáz, és ilyen mentalitással elég nehezen lehet vinni bármire az életben, de ők tudják. Persze a nagy semmittevésben még a depresszió is hamarabb előjön, és akkor beindul az ördögi kör."
A depressziót kiváltó okok, vagy a depresszióra való hajlam mindig ott van a felszín alatt, csak a semmittevéskor jönnek elő. De ezekről meg jó tudni, meg foglalkozni velük, és nem pedig állandóan terelni. Ugye van a folyamatos telefonbámulás, meg hogy enni sem tud valaki úgy, ha a háttérben nem szól valami.
"Mit szoktál csinálni munka helyett?"
Kisgyerek korom óta gitározok, és zongorázok. Ez van legközelebb ahhoz, amit munkának lehet nevezni. Időnként pénzt is keresek ezzel, de nem annyit mint egy rendes munkával.
Ezen kívül könyveket olvasok, filmeket nézek, erdőben sétálok. Meg persze a barátaimmal, meg a családommal szoktunk csinálni ezt-azt.
kb mindig is ezeket csináltam, és közben meg tanultam sok dolgot is, vannak skilljeim, elég jól tudok németül, angolul viszont csak értek, mert beszélni egyáltalán nem szoktam. talán nem is tudnék. Még nem próbáltam.
Viszont ezek csak alap dolgok. Nincsen semmiféle speciális tudásom, és így semmilyen normális helyre nem vennének fel. Meg őszintén szólva nem is érdekel a legtöbb terület amivel pénzt lehet keresni.
válasza:Nem általános, csak azok között akik nem akarnak dolgozni és anyuka, apuka eltartja őket.
Én most 26 éves vagyok, egyetem mellett végig dolgoztam hol hétvégén, a vége felé hétköznap 2-3 napot órák után, ahogy volt időm. Utána munkakeresés 1-2 hónap volt, akkor nem dolgoztam de nem unatkoztam mert elkezdtem angolra járni. Aztán elkezdtem dolgozni, de hirtelen túl üresnek éreztem az életemet, hogy csak a munka volt, nem tanultam éjszakákba nyúlóan így 1 év múlva elkezdtem az MSC-t levelezőn.
Az öcsém és a húgom leérettségiztek 19 évesen, az öcsém elkezdtett estin egy OKJ-t, majd mellette dolgozott is. a húgom megcsinált nappalin egy OKJ-t és utána rögtön dolgozni kezdett, azaz 20-22 éves koruk között már munkába álltak.
Viszont az unokatesóm lassan 25 éves, 1,5 éve végzett BSC-n, utána rögtön MSC-re jelentkezett. a BSC mellett nem dolgozott, koliban lakott, a szülei eltartották. MSC alatt elvállalt egy heti 10 órás munkát, mert levelező mellett valahogy nem került be koliba és az albérlet valamilyen egyetemi szociális lakás és csak az kapja, aki dolgozik a suli mellett. Szóval ő csak ezért dolgozik, és azt mondta nem is akar több órában dolgozni, mert az neki "túl felnőttes lenne" és még nem érzi magát annak.
Szóval láthatod, teljesen változó :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!