Mindenki informatikus akar lenni?

18/21

Ez nem így van. A világon mindenből meg lehet élni. Nem ismerem a Buddhizmus tanításait, csak annyit, hogy azt mondja, hogy mindenért az ember saját maga a felelős, és senkit sem hibáztathat ha az élete olyan, amilyen. Te szegénykondolkodásmódban van, amin változtatnod kell, mert ha nem, akkor egyre rosszabb lesz. A szegények sprólonak, a gazdagok megtakarítanak. Mi az, amivel amikor foglalkozol, akkor egyszer csak azt veszed észre, hogy rádesteledett? Ha ez megvan, akkor már csak azt kell megtalálnod, hogy hogyan lehet ebből megélni. Ha valaki főzni szeret, abból is meg lehet élni. Ha valaki olvasni szeret, abból is meg lehet élni. Ha valaki hallgatni szeret, abból is meg lehet élni. Lásd pszichológusokat. Óránként 10-12ezer forintot elkérnek. Azért az informatikában sem kerem át mindenki olyan jól, és az sem mindegy, hogy milyen területen, és főképp milyen országban. Pl.: Adatbázis mérnök a Google-nél évi 100-110 millió forintnak megfelelő dollárt keres, de ahhoz tudni is kell. Magyarországon egy fejlesztő/programozó , aki medior szinten van a szakmában , megkereshet havi 1 millió forintot, ha jó helyen van, és olyan területen, amelyben hiány van. Nagyon összetett kérdés ez. Nem kell mindenkinek programozónak lenni, vagy adatbázis mérnőknek. Találd meg azt, amivel szívből szeretsz foglalkozni, és indulj el azon az úton.

20assal nagyon egyetértek.

Annyit tennék hozzá, hogy fejlődés a komfort zónában nincsen. A "nekem nem megy én humán beállítottságú vagyok" pedig klasszikus duma arra, hogy az illető nem akar kilépni a komfort zónájából, ezzel pedig bebetonozza magát a langyos vízbe.

Nekem brutálisan rossz a logikai készségem, olyan szinten, hogy csoda, hogy életben maradtam. Viszont mindigis a tudomány, technika érdekelt, a humán nem.

Hát kb. 7. osztályos korom óta izzadok vért és 27 éves vagyok. Olyan szinten túlzásba sikerült vinnem a tanulást, hogy nem szoktam nyaralni, alig éltem meg élményeket és majdhogynem nincs miről beszélni velem a tanuláson kívül.

Tehát van, amikor nemcsak lustaságról van szó és igenis van humánosabb és/vagy magolósabb beállítottságú agy.

Én amúgy igenis sajnálom a humán érdeklődésű embereket!!!

Őket az érdekli, elvégzik lelkesen, szeretettel a szakot és nem lesz vele munkájuk.

Milyen igazságtalan.

A reál érdeklődésű csinálhatja azt, amit szeret, míg a humános nem.

Ja és nyilván ésszerű határokon belül mindenki tegyen a saját sorsáért.

De hazugság, hogy csak rajtunk múlik minden. Baromira nem. Behozhatatlan hátrányokkal születhetünk ezért vagy azért. Én például tré géneket örököltem, anyám ivott és láncdohányzott a terhessége alatt, dohányzott, amikor a karján ültem, nem tudott szoptatni és bántalmazott is. Szerencsére elvettek tőle. Ezért sok dologban hátrányban vagyok.

Például ha valamiért maratonira távra kellene felkészülnöm, mert mondjuk megölnek, ha nem teszem meg, akkor kb. én indulnék az egyik legrosszabb esélyekkel.

És akkor nyilván vágom, hogy vannak nálam ezerszer rosszabb sorsok.

Baleset, tűz, rák stb se az adott emberen múlik.

Tegyük meg, amit ésszerű határokon belül lehet, de a többi szerencse.

24/24

Igen, vannak sokkal rosszabb körülmények között felnőtt emberek, akik annak ellenére nem lettek alkoholisták, hogy a szülei, vagy az egyik, az volt. Nem kezdtek dohányozni, és sorolhatnám. Az ember nem egy determinált lény. Ha az lenne, akkor nem lehetne felelősségre vonni, mert akkor Isten teremtette, és az mondjuk, hogy őt rablógyilkosnak teremtette, a másikat meg ügyvédnek. A szabad akaratot is a jog miatt hozták be az emberiség életébe, mert ha nem vagyunk determináltak, akkor szabad akartunk van. De tényleg az van? El akarok menni az Androméda ködbe, megnézni, hogy ott mi van. Akarhatom, de megtehetem? Nem. Akari tudom, de megtenni nem. Ezért azt mondták, hogy van döntési lehetőség. Akarhatom ellopni a boltból az órát, de vagy megteszem, vagy nem. Rajtam áll. Most belehetnénk abba, hogy az emberi viselkedés normái, amik valakiben kialakultak, valakiben meg nem, de felesleges. A példák, amiket hoztál... hát , hogy is mondjam. Nem túk jók. Steive Wonder, vak, és világhíres énekes-dalszerző. Nick Vujicic. Kezek, és lábak nélkül született, és világhíres motivációs előadó, aki még úszni is megtanult. És akkor itt a jön a képbe még a pszihoszimatika. A legtöbb betegség lelki eredetű. Ha te folyamatosan betegnek gondolod magad, akkor az is leszel. Sokan ezt nem értik meg. Másként kell gondokozni. Ha te szegénynek gondolod magad, akkor az is leszel. Ha te mást gondolsz, hogy pl. író akarsz lenni, és minden úgy kelsz fel, hogy író akarsz lenni, akkor író leszel. Ha te úgy ülsz az autóba, hogy nekead baleseted lesz, akkor előbb-utóbb baleseted lesz. Ha úgy vágsz neki az útnak, hogy úgysem találok parkolóhelyet, nem fogsz találni. A párom mondja moindig, hogy szerinted lesz hely? Mondom, hogy lesz. És ő csodálkozik a legjobba, amikor befordulok az utcasarkon és van hely. Mondom neki, hogy ez a karma. :) Elkanyarodtam egy kicsit az eredeti témáról, de azért van köze hozzá annak, amit leírtam.

#20

Ami engem illet nem vagyok humán beállítottságú. Valójában reál beállítottságú vagyok. Csak a gond az volt, hogy az algebra és az infó nem ment. Ezek nélkül meg elképzelhetetlen reál szakra menni.

Az eredeti egyetemre amire jelentkeztem, pedig szubjektív okokra hivatkozva elutasították a jelentkezésemet. Nem magamtól mentem humánra, az élet kényszerített rá.

A matematika iránti szeretetem pedig sajnos nem egyenlő arányban arányos a matematikai tudásommal.

Ha csak azon múlna, hogy érdekel-e a matek vagy sem, akkor most valószínűleg a matek PhD-met csinálnám.

#22

Nem, nem lehet. Akkor menj el pl asszirológiára vagy néprajz szakra.

Mond el egy asszirológiából diplomázottnak az arcába, hogy ugyanúgy meg tud élni a szakmájából mint egy java programozó.

"Találd meg azt, amivel szívből szeretsz foglalkozni, és indulj el azon az úton."

Így van. Elindultam és kikötöttem a 150-160ezer/hó aljamunkáknál. Ugyanolyan munkákat csinálok a bölcsészdiplomámmal, mint akik épphogy csak befejezték a nyolc általánost.

#23

Neked is leírom. Nem, nem vagyok humán beállítottságú. Reál voltam mindig is. De hiába szerettem a reál tantárgyakat, ha a képességeim irántuk nem volt akkora, mint a szeretetem irántuk.

Így kerültem bölcsészkarra. Nekem lényegében ez volt a komfortzónából való kimozdulás.

És ennek hála mehetek kukahordónak.

#24

Pontosan. Szomorú, de ez a valóság.

Ezt képtelenek felfogni a szabópéterizmustól megrontott társadalomban.

Ma inkább az embereket a státuszuk alapján ítéljük meg. "Gazdag vagy? Akkor biztos tehetséges és sikeres is vagy! Szegény vagy? Te tehetsz róla, mert lusta vagy!"

Emlékezzünk csak amikor X politikus mondta, hogy "Mindenki annyit ér, amennyije van".

#25

Pedig valójában ez olyan szinten nem rajtunk függ, hogy mondok is egy példát: Svájci bankárcsaládba született vs libériai nyomortanyába született. Az előző gazdag lesz míg másik felfoghatatlan szegénységben fog mindennapjaiban tengődni. Miért? Pusztán azért, mert az egyik ide született a másik oda.

Vagy mi a helyzet azzal a sejkkel, aki Qatarba született? Nulla munkával dollármilliárdos lett és sorra gyűjti a Ferrarijait. Ő nem dolgozott meg semmit, de gazdagabb mint mi itt mind együttvéve.

Míg az indiai gyerek, aki napi 12 órát robotol kőkemény munkával keres mondjuk napi 1 dollárt.

Értem én, hogy nem egyenlő esélyekkel születik mindenki, de azért abban nyugodtan kiegyezhetünk, hogy egy szegény magyar családba születő gyerek is a világ 70-80%-ánál jobb esélyekkel indul. Van ivóvíz, van áram, van internet, van ingyenes oktatás, tömegközlekedés stb.

Komolyan nem értem, hogy ha látjátok, hogy rossz nektek, rossz szakmát választottatok, stb. akkor miért nem tesztek ellene? Értelmesnek tűntök, ki tudjátok fejezni magatokat, én nem hiszem el, hogy nem tudnátok elvégezni valamilyen keresett szakmát legalább. Értem én, hogy munka mellett már nehéz és kényelmetlen, de elég lenne 1-2 évre beletenni a plusz energiát és utána sokkal jobb életetek lenne még évtizedekig. Villanyszerelő, burkoló, fodrász, stb. Ezeket nem hiszem el, hogy az egyéni képességei miatt ne tudná bárki megtanulni.

27/27

Azért, mert az emberek nagy része szereti a szenvedését. Maga előtt cipeli, mint egy táblát, amire rá van írva, hogy jajj, és alkoholista családban nőttem fel. Engem vertek. stb.