Miért olyan idióták egyesek, hogy tanárképzésre menjenek? Éhen akarnak halni?

Kérdező, ha nem lenne egyetlen olyan "idióta" sem, mint mi, akkor mégis ki tanítaná a gyerekeidet, ki készítene fel az egyetemre és ki fejlesztené a felnőtt élethez elengedhetetlenül szükséges természettudományos, matematikai és egyéb kompetenciáit? Hidd el, a pénz nem minden. :) Bár nyilván és sem örülök, hogy ennyi az annyi, de inkább ezt csinálom, mint hogy elmenjek jelentkezni ennél többszörös pénzt fizető állásokra, ahol nem élvezem a munkámat.

Mindenkinek más a fontos, én sem nevezem idiótának azokat, akiknek csak a pénz számít, és elvárom, hogy azt is tartsák tiszteletben, hogy nekem meg nem az az elsődleges. :)

"Egy nyomorult egérlyuk méretű egyszobás panellakás bérleti díja 90-nél indul, plusz rezsi és el is fogyott a fizetés. Ezek az emberek éltük végéig a szüleik/párjuk nyakán akarnak élősködni?"

Hát azért ez a megfogalmazás elég proli :) Eddig értettem hogy miről beszélsz, már nem értek veled egyet.

A tanári pályában az vonzó, hogy gyakorlatilag bárhol dolgozhatsz vele. Nekem jól fizető munkám van, keresett egyetemi végzettség, de gyakorlatilag Budapesthez vagyok kötve, meg a milliós négyzetméterárakhoz...

Egy tanár elmehet egy vidéki kellemes kisvárosba vagy faluba is tanítani, ahol tized ennyi a négyzetméterár, meg töredéke az albérlet.

Ja és ennyi erővel az ország fele otthon akar örökké élősködni? No meg kérlek, nézz már szét a 40-60-as korosztály között. A 95%-a vagy örökség vagy hathatós szülői támogatás útján jutott saját ingatlanhoz, vagy még úgy sem.

"A munka "dolga" az, hogy pénzt keress vele"

És olyat el tudsz képzelni mondjuk, hogy valaki jól is érzi magát munka közben, és szereti, amit csinál? Pl. hallottad már azt a mondást, hogy legyen a hobbid a munkád, és egész életedben nem kell dolgoznod egy percet sem?

Elég furán állsz hozzá a munkához, az emberek egy része szerencsére előre gondolkodik, és azt kezdi el tanulni, ami érdekli, amiben örömét leli. Ehhez mondjuk kell némi intelligencia, mert aki rossz vagy közepes tanuló, az elmegy bolti eladónak, az nyilván nem lesz a hobbija soha, hogy műszakoljon meg árufeltöltsön.

Nekem pl. egész életemben az volt az álmom, hogy taníthassak, méghozzá általánosban. Magyart. Aztán nem így alakult, de látod, ilyen is van.

Mondjuk pont itt olvastam, hogy egy egyetemi tanári fizetés 450-500 körül mozog, szóval nem mindenki keres 140-et nettóban.

Ha a tanári pálya, pályaválasztás kapcsán az albérletekkel jössz, akkor te a szokásos munkaügyi troll vagy.

Nem csak albérlet van, és nem csak aranyáron. És nem csak a főváros létezik, tudod?

Az én vidéki lakáshitelem családi házra havi 50 ezer.

Egyrészt nem muszáj 30 milliós házat venni, másrészt az ember alapvetően társas lény, és az életét jó esetben egy társsal éli le, akivel közösek a költségek, pl. lakhatás. És az sem célja senkinek, hogy egész életében albérletben éljen, szóval az okfejtésed több helyen hibás.

Vagy inkább beszűkült. Nem látsz tovább az orrodnál, azt gondolod, hogy mások csak úgy érezhetnek, gondolkodhatnak, ahogy te, csak ott élhetnek, csak olyan igényeik lehetnek, nem élvezhetik a munkájukat, stb.

De szerencsére nem vagyunk egyformák.

"És olyat el tudsz képzelni mondjuk, hogy valaki jól is érzi magát munka közben, és szereti, amit csinál? Pl. hallottad már azt a mondást, hogy legyen a hobbid a munkád, és egész életedben nem kell dolgoznod egy percet sem?"

Igen, hallottam. És alapvetően helyből két problémám van vele:

1. Ha valamivel napi 8 órát kell foglalkoznod, akkor előbb-utóbb unalmas lesz. Lehet hogy ez 2 hónap, lehet hogy 2 év, az is lehet hogy 5 év, de hogy az lesz, az 100%.

2. A legtöbb szükséges munkakör olyan, hogy azt nagyon marginális réteg akarná hobbiként űzni. Ki a franc akar bérszámfejteni? Ki akar falat rakni? Ki akar minőségellenőrizni? Ki akar gyakorin moderátor lenni? Ki akarja megírni zsinórban a tizedik egyforma php weboldalt? Ki akarja megkötni a hónapban a negyvenkettedik folyószámlaszerződést? Ki akarja a mai nap századszorra is lehúzni a vonalkód leolvasón a 100 grammos paprikás szalámit? Ki akarja újabb 8 órában felügyelni a gyártósort? Ki akarja életében elültetni az ötezredik ugyan olyan facsemetét? Ki akarja lehúzni a kettőszázadik műszakot idén, mint közlekedési rendőr? Ki akarja megcsinálni a száztizenkettedik építési projekt cash-flow kimutatását? A világ végéig tudnám folytatni ezt a sort.

"Elég furán állsz hozzá a munkához, az emberek egy része szerencsére előre gondolkodik, és azt kezdi el tanulni, ami érdekli, amiben örömét leli. Ehhez mondjuk kell némi intelligencia, mert aki rossz vagy közepes tanuló, az elmegy bolti eladónak, az nyilván nem lesz a hobbija soha, hogy műszakoljon meg árufeltöltsön."

Ez meg a másik bajom ezzel az egésszel: neked 18 éves korodra fingod sincs, hogy mit csinál egy programozó. Nem tudod hogy mit csinál egy járműmérnök. Nem tudod mit csinál egy földmérő. Nem tudod hogy mit csinál egy esztergályos. Mármint persze, tudsz róla jobb esetben 3 összetett mondatot mondani, de ez jó valamire? Három mondat után döntenél a jövődről?

Ja a legjobb, hogy ha elmennél bármilyen nyíltnapra, ugyan olyan semmi tapasztalattal nem rendelkező emberekkel beszélgetnél (zöldfülü egyetemisták meg tanárok). Hát könyörgöm, végzős egyetemistaként sem tudtam mit csinál egy szoftverfejlesztő, pedig ezt tanultam. Mármint hogy mivel telik egy munkanapja és milyen ez az egész élesben. Akkor lett róla fogalmam, amikor már lehúztam pár évet az iparban és ebben az esetben is csak EGY céget ismertem. Ha átmennék egy más szemléletű helyre, akkor totál másképp kéne dolgozni.

Egyébként egész nagy szerencsém volt vele, mert most 4-5 év után kezdem csak úgy érezni, hogy ki van a tököm vele. De olyan problémáim vannak, amikről nem is tudtam középiskolásként meg egyetemistaként, hogy ezek léteznek. Hogy tudtam volna okosabban dönteni?

"Nekem pl. egész életemben az volt az álmom, hogy taníthassak, méghozzá általánosban. Magyart. Aztán nem így alakult, de látod, ilyen is van."

Na igen, akartam is mondani, hogy az egyetlen munka amit egy gyerek tényleg valamelyest átlát, az egy tanáré. Meg esetleg a szülei munkája, HA (!!!) nagyon bevonják őt. Anyám könyvelő, szerinted van róla bármi fingom, hogy egész konkrétan mit csinál? Apám műszerész egy telekommunikációs cégnél. Szerinted tudom, hogy ez mivel jár? Te tudod?

"Mondjuk pont itt olvastam, hogy egy egyetemi tanári fizetés 450-500 körül mozog, szóval nem mindenki keres 140-et nettóban."

Van egyetemi tanár ismerősöm, a 140 a reálisabb... Főleg hogy a tanáraim fele nyíltan panaszkodott erről órákon. (És nem egy nevesincs random főiskolára jártam.)

Mondjuk az más kérdés, hogy szinte nincs is olyan, aki csak tanárként dolgozik. A legtöbbnek ez mellékállás.

A többi része a hozzászólásodnak nem hozzám szólt, de azért lássuk be: két tanári fizetésből az ember egész életében szegény lesz. Persze, kinyögöd majd talán a gyerekeknek az egyetemet, meg fel tudod őket nevelni, lesz valami f..sza Kádár kockátok 20 év múlva mire kifut a hitel, meg majd lesz egy 15 év körüli kisautótók, de az egész életed arról fog szólni, hogy sakkozni kell az utolsó fillérrel is, hogy ne essetek bele egy pénzügyi buktatóba. Tudom, mert anyámék is így neveltek fel. Persze ebből gyerekként nem sokat érzékel az ember, csak utólag jön rá, hogy apa miért evett hó végén mindig zsíroskenyeret meg anya miért járt ugyan abban a kabátban 10 évig.

Én inkább csinálok olyan munkát amit 1-2 évvel előbb unok meg mint "álmaim" hamis vágyát, de ezzel önmagamban megkeresem az átlagbér háromszorosát és nem azon kell gondolkodni hogy a gyerek most magántanárhoz jár angolból vagy új cipőt kap.