Miért van lelkiismeret furdalásom?

Azért, mert a szüleid azt verték beléd, hogy te csak adhatsz, neked csakis adnod KELL, és nem élvezheted a munkád gyümölcsét. Ez beül a szuperegoba kiskamaszként és ha nem tudod belőle kipakolni, akkor ezek szerint fognak mintegy dróton rángatni azok, akik büntettek azért (és ma is büntetnek, csak ma már te teszed ezt magaddal, azért van bűntudatod, ami hamis!), mert az ő önzésük háttrábe szorulna a te jogos vágyaid és igényed mögé.

Miért van az, hogy heti 4,5 napot dolgozol csak külföldön és nem költöztél ki? Ha így állna a helyzet, mekkora családi cirkusz lenne belőle?

Ez úgy alakul ki a gyerekben általában, hogy azért dícsérik meg, ha ad és mindig, mindenkor maga elé helyez másokat (a szocinak is ez volt az "erkölcsrendje, meg a katolicizmusnak is), azért pedig, ha magadnka merték valamit venni és azt élvezni, büntettek. Senki sem akarja a büntetést, ezért úgy cselekszik, hogy megfeleljen a szüleinek, azaz inkább dícsérjék, mint büntessék.

A jó hír az, hogy ezeket a hamis parancsokat a legkönnyebb átírni. Ezt teszik a normál tinédzserek, ezért lázadnak mindenben és mindenhol a szülő ellen.

Amikor hazamégy, akkor a legkisebbre kell fogni azokat a kapcsolatokat, térben és időben is, ahol bárki is panaszkodik. Az állandó panaszkodás agresszió: azt sugallja, hogy "segíts"! Ha azt vezsed észre, hogy a mésik folyton irigykedik rád, akkor azt is ott kell hagyni, minél előbb.

Te becsülettel megdolgozol a pénzedért, amit nyugodtan kellene tudnod élvezni - de nem tudod. Ezb mások bűne, de már a te dolgod, hogy helyrerakd. Szép szorgalmasan kezdj el dolgozni magadon, ha nem megy, keress meg önsegítő könyveket (a hamis gyermeki bűntudat és az önző szülők témájában) vagy néhány alkalom erejéig egy kiváló pszichológust. Nem kell gyógyszer, neked inkább erkölcsi és érzelmi támogatás kell a családod ellen, én úgy látom.

És melegen ajánlom, hogy gondolkodj el a pároddal hosszú távú külföldi munkában, amikor hónapokig nem mégy haza. Sokat segít - én jól tudom, még ha egyes emberek hajlamosak is érte itt megkövezni.

(Jelenleg én is nagyon hasonló kínokkal küszködöm, párostul, mint te. Nekünk sem volt megengedve az, hogy élvezzük az életet, azt, amit megkeresünk. Panaszkodik apuka, panaszkodik a tesó, a tehetetlen sokadik, és nekünk kéne őket eltartani, de úgy, hogy mégcsak arra sem hajlandóak, hogy KÉRJENEK. Halálra vannak sértődve, mert nem találtuk ki a gondolatukat. Hiszen nekik "szégyen" kérni. Egy nagy frászt! Nem szégyen, sem az, ha vakaki elutasítja a kérést.)

Szia!

Szerintem ez a társadalmi szociálódásunk miatt alakult így ki benned.Kicsiny országunkban meg kell becsülnünk mindent,és legtöbben csak a legszükségesebbeket vásárolják.Ez a mi környezetünk,amennyiben nem magasabb,"arisztokrata" rétegekben mozgunk,élünk.Lehet,hogy látod,hogy más nem engedheti meg magának,sajnálod és amiért te megteheted és megteszed,lelkiismeret furdalásod van.Semmi tisztességtelen vagy bűnös dolog sincs abban,hogy a becsületesen megkeresett pénzedből költs magadra is.Nem hülyeségre költöd,megérdemled,te dolgoztál meg érte,hát élvezd a gyümölcsét.Boldog lehetsz azért is mert jobban szeretsz adni mint kapni.Szeretsz örömet okozni másoknak.Sajnos vannak akik nem így gondolkoznak.Szerintem te jó ember vagy.Ha a lelkiismeretedet meg átakarod billenteni a jobb irányba,tegyél meg valamit azokért,akik a környezetedben élnek és valamiben nélkülöznek.Akár egy célirányos kis ajándék,segítségnyújtást tettben,egy pár biztató szó,kedves mosoly,ami örömöt okoz.

Kívánom, hogy legyen teljes és örömökben gazdag az életed!

Sajnálom, kedves kérdező, hogy a hátad mögött kell, hogy szóljak, de mivel mások is olvassák ezt a fórumot, akik tanulhatnak az itt leírtakból, helyre kell tennem valamit:

Utolsó: te nagy hülyeséget beszélsz, de ami a rosszabb: azt erősíted a kérdezőben, ami ellen - teljes joggal - lázadna.

Nem érdem az hogy valaki jobban szeret adni, mint kapni, hanem éppen az érzelmi problémák jele.

Ha valaki nem tud KAPNI és elfogadni, akkor az örömtelenül és keserűen fogja leélni az életét. Ami lehet, hogy egyeseknek nagyon tetszik, de általában ezek az egyesek nagyon is tudják élvezni az életet és markolni, ahol lehet, közben álszenten osztani az észt másoknak, a krisztusi szegénységről.

Ha valaki nem tudja élvezni azt, amiért megdolgozik, nem tud önfeledten és boldogan élni, annak belső teher lesz az, hogy mindenáron adnia kell, és nem önként ad. Ha pedig nem önként ad, azt az is megérzi, aki kap, és az is megszenvedni, aki adni kényszerül.

A jó ember igaz, csakhogy a mi kérdezőnk jelenleg inkább egy szenvedő és balek-sorba kényszerített ember, bármilyen jó is legyen egyébként.