Lelkiismeret furdalása van hogy gyerekként nem tudott mindent megadni?
Szóval amikor gyerek voltam anyu szinte egyedül nevelt.Ugyan van apám velünk is élt 13 éves koromig, de a pénzt csak vitte, hozni nem tudott.
Ezért anyu tényleg csak a legszükségesebbeket tudta megvenni, étel, tanszerek, ruhát már csak ha nagyon muszáj volt.
Most sem áll valami fényesen anyagilag, de mivel már nem élek vele, nem tanulok, nem kell eltartania kicsivel több pénze van.
Viszont most "kényeztet".
Bármiről tud hogy szeretnék, megy és megveszi nekem, hiába mondom hogy nem kell, ne rám költse azt a kevés pénzét, költse magára.
Hogy magyarázzam el neki hogy nem kell lelkiismeret furdalásának lennie? Tisztességgel felnevelt, a legszükségesebbeket megadta, soha nem voltam éhes és szakadtan öltözött.
Mondjuk így, ahogy leírtad. Hiába az édesanyád, már felnőttél, tudd felnőttként megbeszélni vele ezt.
Add neki ezt így elő. Mond el neki, hogy tudod, milyen nehéz volt mikor gyerek voltál, ezért szeretnéd, ha egy kicsit élne! Menjen moziba, vidd el kávézni, rángasd ki a lakásból!
Valószínüleg azért teszi ezt mert csak te vagy neki.
Nekem egy idős néni anno azt mondta: Amit adnak, fogadd el.
Itt most nem "nagy dolgokról" beszélek.
Értem, amit írsz, szeretne örömet szerezni, mert szeret.
Viszonozd hasonlóan és nem feltétlenül pénzbe kerülő dolgokkal.
Köszönöm.
Én örülök neki persze, meg viszonozom is neki.
De sokkal jobban örülnék neki ha azt a pénzt amit most rám költ, azt magára, a saját vágyaira költené.
Nekem sincs sok főleg hogy pici gyerekem van, így amim van azt rá költöm.
Szoktunk elmenni anyuval csajos napra, olyankor általában én állom a kávét, sütit ilyesmit.
Meg pl most is vett nekem a párom egy csizmát, nem volt rám jó, nem cseréltettük ki hanem oda adtam anyunak mert tudtam hogy rá jó.Ő minden áron ki akarta fizetni, de természetesen nem hagytam neki.Hiába nem hagytam neki, másnap vett nekem olyan dolgot amit én szerettem volna,de nem adtam rá ki pénzt, mert megvagyok nélküle.
Elmondtam már neki nem egyszer hogy ne költsön rám, vegye meg magának azt amire vágyik, de hajthatatlan.
Nem csak én vagyok neki, van egy tesóm is.
Őt nem kényezteti már ennyire, bár az is igaz hogy ő gyerek ként "többet" kapott, meg jobban is áll anyagilag mint mondjuk én.
Köszi neked is.Épp ez a bajom, hogy tudom hogy magától vonja meg.
Illetve pl. van egy könyv, ami igencsak drága 30000 körül van.
Azt tudom hogy az életben nem lesz csak úgy egyben enyi pénze, de ha azokat amiket rám költ félre tette volna, már meg vehette volna.
Amikor ezt így mondtam neki, hogy ne rám költsön hanem spórolja össze a könyvre a pénzt, akkor azt mondja hogy ha lenne rá pénze sem venné meg, közben meg mindig mondja hogy még lehet kapni azt a könyvet, megnézte.
Persze ha tudnám nagyon szívesen megvenném neki, de nem tudom..enyi pénzt nekem össze spórolni nehéz.
Nyaralni vinném őt, ha csak egy hétvégére is, de az állatai miatt nem hajlandó, pedig mondtam hogy azt majd én megoldom.
Egyszerűen nem tudom róla leszoktatni hogy nem rám költsön, hanem magára.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!