Hol kezdődik ma a szegénység?

Az aluljárókban.

Szerintem ott, ha hó végére már nem marad pénz kajára, illetve nem marad pénz pl ruhára.

Mindenkinek ott, ahol már nem tudja finanszírozni azt az életmódot, amire eddig berendezkedett.

Az alkalmazottnak meg többnyire ott kezdődik, hogy a szokásos minimálbér hónap közepéig elmegy a rezsire, kocsija meg egy sincs, örül, ha buszra telik...

Így van, relatív. Közel másfél milliós a havi keresetem, minden luxus adott. Ha ennél lejjebb kéne adnom, akkor már szegényebbnek érezném magam, mert ezt szoktam meg, ahogy a családom is. Más embernél meg ott, ha hó végén már nincs egy fillérje sem. Bár sokan szerintem csak nem tudják a pénzt helyesen beosztani, vagy meg akarják mutatni hogy nekik is lehet az ami másnak van.

Igen, igaza van a 13:13-asnak. Én pl kicsit jobb élethez szoktam a neveltetésemből eredendően, én már akkor is szegénynek érezném magam, ha a későbbi családonban nem lenne legalább 1 kocsi, ha spórolni kellene télen a fűtéssel és fáznunk kellene, ha csak az olcsó, rossz minőségű ételeket vehetném meg, mert a drágább, jobb ételekre nem lenne pénzem. Viszont más téren meg hozzá vagyok szokva, hogy egyik éven sem nyaralunk, mert sosem értek rá a szüleim, így megszoktam már és felnőttként sem igénylem annyira, különösen azt nem, hogy egész évben azért spórolgassak, hogy elugorjak egy hétre a szomszéd országba, röhej számomra. Illetve ruhákra sem költök sokat, szeretek jól öltözni, de kevés ruhám van, így etéren sincsenek nagy igényeim. Másnak az lenne a szegénység, ha nem vehetné meg 2 havonta a 15ezres cipőjét vagy ha nem mehetne minden éven külföldre nyaralni. Ízlések és pofonok.

Hát nekem ott kezdődne, ha a dubaji nyaralómat el kéne adni.

Ne haragudj, de az éves minimum 30 milliós prémiumot nem vettem ide. Az már egy évben 50 millió durván. És ez nettó. Szerintem ez bőven elég. Ráadásul a gyár értékét nem írom le, ami ugye az én tulajdonom 50 % - ban. És ez így megy már több mint 20 éve. Lehet hogy nincs 10 milliárdom, de nekem 1 is elég.