Mi lesz velünk ebben a szegénységben?

Én nem foglalkozom ezzel, mert nem a pénz az elsődleges az életben. Én havi 75-öt keresek, a párom 85-öt. Ez egyáltalán nem sok, mégis nagyszerűen kijövünk belőle, jut mindenre, félre is tudunk tenni. Mindig pozitívan álltam hozzá az élethez, mert máshogy nem lehet. Ha egész nap azon agyalnék, hogy miért ilyen meg olyan az életszínvonalunk, akkor az egész életem zsörtölődéssel és szomorúsággal telne. Van értelme?

A lényeg az, hogy együtt vagyunk a párommal, harmonikus a kapcsolatunk, szeretetben neveljük a kisfiunkat, és bár szerényen élünk, de kitartással mindent elérünk, amire csak vágyunk. A legfontosabb dolgok az életben nem kerülnek pénzbe.

Legfeljebb az ország egyharmada az,akinek bőven van pénze. A többi egyre csúszik lejjebb,és ez csak rosszabb lesz.

Az a bosszantó,amikor ezek a jómódúak kioktatják a többieket,hogy miért nincs diplomád,miért nem keresel jobban fizető állást stb.

Nem képesek felfogni a valóságot!

Nem elég,hogy a napi megélhetés is komoly gondokat okoz,de akinek gyereke van,az aggódhat sz ő jövőjéért is. Az iskola sok (sokszor felesleges) pénzbe kerül. Szegény szülő gyereke lassan középiskolába sem tud járni,egyetemről pedig ne is álmodjon. Hiába állítják,hogy kapnak támogatásokat,ez csak mese,mert még a tankönyvekre sem elég.

Az egészségügy? A háziorvos még megvizsgál és ír gyógyszert kisebb baj esetén,de ha kórházba kerülsz,akkor hálapénz nélkül jóformán rád sem néznek.

Mi még "szerencsések" vagyunk,mert a testvéreim külföldön élnek,és mindig segítenek,pedig nekik is van családjuk.

Sajnos,a jövőben sem számíthatunk semmi javulásra.

Mi is így vagyunk 4ooo Ft- van még két hétig (ezzel együtt három)...

Kifizetem a gázat, az albérletet, a villanyt, a közköltséget és kb 9o%-a ez az össznek...

Nem tudom mi lesz...én egyetemista vagyok, tőlünk is lassan mindent elvettek.

Én nem Magyarországon lakom, Erdélyben, de kb. ugyanakkora sz.ban mint Magyarország, ha nem nagyobb...

Hülye aki itt marad:-S nem megy nyugatra...

(Mondjuk én a párom miatt itt kell maradnom, különben ő minden félévére 9ooo RON-al tartozik az államnak) ki lehet számolni ez mennyi pénz:-S

itt a fizetéseknek a 25%-át mi állambácsinak adjuk, mert el van adósodva, persze a politikusok bérei nem csökkentek. A minimálbért ugyanúgy lecsökkentették 25%-al mint azt akinek nagyobb fizetése volt...A szüleim napi 8 órát vagy még többet gürcölnek egy röhelyesen kevés pénzért...

Nektek legalább a fizutok megmaradt (egyenlőre)...:-S

Őszintén én nem értek egyet sokatokkal.

Azt értem, hogy akinek lakáshitele van, amit a válság előtt vett fel, és 40ről 100 ezerre emelkedett a törlesztője, annak nehéz.

De minden egyebet szerintem meg lehet oldani.

Én is emlékszem arra, amikor a szüleim fél milláért (akkori áron!) vettek nekem zongorát, hogy jó hangszeren gyakoroljak. Ma meg el vannak adósodva, mert a nyakukra szakadt egy nagy ház, eladhatatlan, haszonélvezettel.

És igen, látom, hogy a párommal nem tudunk mindig kijönni a pénzünkből. Hogy nem voltunk nyaralni évek óta, max. rokonoknál. Hogy idejét sem tudom, mikor vettem utoljára egy csinos ruhát. Hogy heti egyszer eszünk húst, ahogy a régi parasztemberek, és hogy sok tőlük tanult hagyományos kaját főzünk. Mert olcsó. 20 deka krumpli, 20 deka vöröshagyma, pici só, két tojás, 150 Ft és ketten degeszre esszük magunk belőle. Hogy már nem is emlékszem, mikor buliztam utoljára egy jót, pedig régen rendszeresen jártunk koktélozni a barátnőimmel. Hja, egy koktél bő egynapi kajánk...

De látom azt is, hogy ez még messze nem a világvége. Nem ez az igazi szegénység.

Emlékeztek-e, mit tanultunk anno történelemórán a szegényekről? Hogy éltek? Emlékeztek-e arra, hogy sok helyen nagy házakat építettek nekik. Beléptél a konyhába, onnan nyílt négy szoba. A négy szobában négy család. Négy nagycsalád.

Igaz, mi is négyen élünk másfél szobában, ideköltöztek a húgomék is, mert máshogy nem bírnánk fizetni. Hasonló, de ez azért még messze nem ugyanaz.

Nézőpont kérdése az egész. De az igazi szegénység nem itt kezdődik.

A válasz írója 82%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 08:24

Én egyetértek veled sok mindenben,de azért azt vegyük figyelembe,hogy az akkori idő volt, most Mikor élünk? A 21.században. Azért jó lenne, ha évről évre nem csökkene ennyit a színvonal, hanem inkább fejlődne. Vajon miért mennek ki annyian külföldre? Aláírom,hogy ott sem minden fenékig tejfel, de azért az ember ott jobban megtud élni, mint Itt. És ez az igazság. Magyarország színvonala egyre jobban csökken, munka nincsen de azért az árak a boltokban már az egekig vannak... Ki érti ezt?!?

8,24-essel egyetértek teljesen.

Egy bankban dolgozom így van rálátásom az ügyfelek pénzügyeire. Sokkal durvább a helyzet mint gondolnátok. Annyira iszonyatosan sokan vannak bajban és táncolnak pengeélen hogy ha reálisan nézem a dolgokat akkor csak romolhat a helyzet tovább.

Az emberek elkeserednek így a hajtóerő is elvész. Fontos hogy ilyen helyzetben változtasson az ember a hozzáállásán, ne elkeseredjen hanem felvegye a kesztyűt. Nekem jó fizetésem van mégis ugyanezekre a megszorításákra kényszerültünk mint amit a 8,24-es mondott. Mi sem voltunk évek óta nyaralni, eladtuk az autót. Tudatosan olcsó és laktató ételek vannak túlsúlyban a menüben. Meg kell találni a kiutat. Mindig van kiút. Ha mindenki tudatosan törekszik rá, akkor tud országos szinten is változni a helyzet. És tényleg ne azt nézzétek mitek nincs, hanem hogy mitek van. Család, egészség stb... Higyétek el hogy vannak dolgok amikért ha megvolna mindenetek is odaadnátok mindent önként csakhogy meglegyen (egészség). Higyétek el az elkeseredés nagyon nagy csapda.