Hogy nem érzni magát valaki rosszul ha vesz pl. egy iphone 14-et amire nincs szüksége, vagy aki drága kocsit vesz?

Van itt egy párhuzamos valóság olyan emberekből, akik egytől-egyig síkhülyék. Legelső ismérvük, hogy másokkal összehasonlítgatva próbálnak valamit gondolni önmagukról. Teljes téboly az eredmény, de mivel a hasonlítgatást érvnek hiszik, hidegen hagyja őket ez, inkább arra fordítanak rengeteg energiát, hogy a képzeletvilágukhoz passzoló jelenségeket csokrokba próbálják szedni, miközben összefüggés nyilvánvalóan nincs, csak ha csinálsz külön, például az értelmetlen összehasonlítgatás segítségével.

Aki megteheti, hadd vegye, mégse mehet minden egyenesen a szemétbe, nem? Valamiből ki kell fizetni a komplett ellátóláncot a nyersanyagbányásztól az ügyfélszolgálatosig, és az nem megy úgy, ha ül a pénzén Béla, pedig nagyon bökdösi a farcsontja közt a gondolat, hogy megtehetné ő azt, hogy megveszi, vagy épp az, hogy bárcsak megtehetné. Aztán vagy te, akit dícséret lenne lebélázni, mert te már nekiállsz azon rugózni, hogy inkább adományoznád el az úgynevezett többletedet. Kicsit hátralépve azért az se egy életképes modell, főleg ha százezerből egy ember csinálja, mert ugye mindenki más meg ott veszi az új autót, ahol csak megheti.

A valóság pedig mindeközben marad az ő elképzelhetetlen (?) komplexitásában, tele olyan emberekkel, akik menő új cuccokkal vannak tele, és a legnagyobb titokban egészen komoly adományokat pakolnak rendszeresen a számukra fontos vonalakra, ezzel ténylegesen jobbá téve a világot, egyetlen gondolatot nem pazarolva arra, hogy más mennyiből mire költ, főleg nem magukhoz hasonlítgatva kb bárkit. Talán arról megismerheted őket, hogy amikor helyzet van, akkor képesek felfogni, hogy valakinek most épp nagyon nehéz, tehát pl ha előleget kérsz, akkor nem az van nekik, mint a főnököd fejében, hogy nem áll össze, hogy azért kéred, mert idő előtt nullára csattant a büdzsé valami váratlan kiadás miatt, és nem igaz, hogy nem volt pár ezresed benzinre, stb. Hiába forrongsz, a te szűk látóköröd ugyanez pepitában. Csak a módosabbakat ugye "szabad" piszkálni, mert az valami csúnya dolog lehet, biztos másokon átgázol meg minden. Ezek a tévhiedelmeid tornyosulnak előtted, amikor csak vinnyogva vágyódsz a bőségre, ami egyébként kész befogadni téged szinte bármikor.

Volvo XC90. Nekem egyébként kifejezetten nem tetszik, de a férjem halála után autóügyben megváltoztak a prioritásaim.

Úgy gondolom, hogy bizonyos kérdésekben, mint a biztonság, az egészség (ideértve a rendszeres szűréseket, illetve az egészséges táplálkozást is), az oktatás nem célszerű az egyén számára megfizethetőnél jóval alacsonyabb színvonalú alternatívát választani kizárólag az ára miatt, mert bár az eladakozott különbözetből valóban emelhető mások életminősége, a sajátomat és családomét indokolatlanul kockáztatom és/vagy rontom. Meg kell találni a helyes egyensúlyt.

Egyébként érdekelne a kérdező véleménye arról, hogy mekkora az az összeg, amelyet elfogadhatónak tart a saját szükségletek kielégítésére, és mi az, amit már inkább eladományozna. Mekkora megtakarítást tartana megengedhetőnek, milyen értékben maximalizálna a lelkiismertfurdalás nélkül megvásárolható telefon vagy autó árát. Vagy kifizetné-e édesanyja műtétét magánban, hogy ne kelljen hónapokig vagy évekig várnia, amíg az állami rendszerben sorrakerül. Hol húzod meg a határokat? Előre is köszönöm, ha megválaszolod a kérdéseimet.

"Hogy nem érzni magát valaki rosszul ha vesz pl. egy iphone 14-et amire nincs szüksége"

Nehogy te döntsd már el, kinek mire van szüksége!

"Én inkább adományoznék ha olyan sok pénzem volna, nem telefont vennék belőle vagy kocsit."

Mesélj még, hogy te azért dolgoznál, hogy a pénzt amit megkeresel ne saját magadra, ne a saját családodra, gyerekeidre költsed, hanem elszórjad adakozás formájában. Kinek adakoznál, milyen embereknek? A "rászorultság" elég tág fogalom. A kérdésed alapján te is rászoruló lehetsz.

"Vennék egy olcsó telefont és egy olcsó kocsit a többi meg menne a rászorulóknak."

Mi az az olcsó telefon? 30 ezerig számít olcsónak? Vagy 100 ezerig? Mi számít olcsó kocsinak? 300 ezer forintos, 20 éves Suzuki? 1 milliós 18 éves Mini Coocper? Mi számít olcsónak?

Valóságban pont az ilyen emberek azok, akik ha pénzhez jutnak, elkezdik megvenni maguknak mindazt, amire addig nem tellett.