Szerintetek nálunk mindenki előtt egyformán adott a lehetőség, hogy vigye valamire az életben? Tehát aki a politikusokat hibáztatja azért, mert "itt tart az ország", annak egyáltalán nincs igaza?
Aki piacképes szakon végez vagy szakmát tanul, az itt is tud boldogulni, nem kell külföldre kimenni? Bárhol lehet jól fizető állást találni Győrtől Békéscsabáig egyaránt? Lehetőséghez képest a tanárok, eü dolgozók is meg vannak fizetve? Vagy ha nincsenek, ne dolgozzanak olyan helyen, képeztessék át magukat?
A kérdés tehát általánosan arra irányul, hogy az országban bárki, bárhol él, lehetősége van egy kiszámítható életre? Mindenki kereshetne jobban adó- és munkajogi szabályoktól függetlenül?
#10
Sokan kifelejtik azt, hogy bárki lehet vállalkozó, és nem kell hozzá a nagyszüleiké, elég a sajátja is. Tény, hogy kockázatosabb, mint állást keresni, de ha bejön, akkor sokszorosan megtérül mind anyagi, mind életminőségi szempontból. (#8-as vagyok)
5: pl ebben a tanulmányban: EURÓPAI SZEMESZTER – TEMATIKUS TÁJÉKOZTATÓ
AZ EGYENLŐTLENSÉG KEZELÉSE
#12
Mindig van erre lehetőség, de sokkal kockázatosabb és esetlegesebb, mint szakértelemre alapulva felépíteni egy normális vállalkozást. Utóbbi lassabb, az tény, cserébe nincs takargatnivalód, nem vagy adósa a maffiának, és nem buksz együtt különböző "üzleti körökkel" és "politikusokkal".
A rendszerváltás környékén annyiban egyszerűbb lehetett, hogy az átszervezések, a korábbi struktúrák széthullása (és az abból következő fejetlenség), valamint az új rendszerek meghonosítása miatt kisebb volt a kontroll, nehezebb az ellenőrzés. A simliskedésnek nagyobb tere volt, de ma is biztosan van lehetősége erre annak, akinek kapcsolatai és ilyen jellegű motivációja van.
#15
Nem kell hozzá nagy tőke, pláne ha online vállalkozásról beszélünk.
Én és a mai napig legjobb barátaim egy átlagos vidéki gimnáziumban végeztünk matek-infó osztályban. Én pénzügyi területen helyezkedtem el, a barátaim legtöbben mérnökök, informatikusok lettek és szinte mindenki Pesten él. Kb 30 éves korunkra 350-500 ezer körül keresünk, van egy valaki aki középvezető is már és olyan is, aki programozóként az 500-on is túl van. És hagy ne mondjam, hogy még van tér mindenkinek felfelé.
Az én szüleimnél pl anyukám gyári munkás, apukám udvaros egy óvodában és érettségijük van. De akit mondtam fél millió felett kereső programozó barátom, neki is a szüleinél az anyja önkormányzati ügyintéző, az apja pedig valamilyen kazánkezelő, vagy kazángépész, vagy ilyesmi, de technikuma van és nem keresnek sokat. Ami sokat segített inkább, hogy normális, szerető családi közegből származunk egyrészt, másrészt a szülei szinte mindenkit nyomtak tizenévesen, hogy tanuljon, stb. Én pl történész akartam lenni, hála Istennek arról lebeszéltek, mert akkor semmit sem keresnék, viszont a töri ugyanúgy megmaradt hobbimnak.
29/F
11# Én egy kicsit nagyobb volumenben gondolkodtam a 10-es hozzászólásomban. Természetesen vállalkozni lehet, de talán ezerből egy az, aki önerőből, mindenféle hátszél nélkül, hófehéren, kiskapuzás nélkül eljut egy "gondtalan" életszínvonalra, amikor már elkönyvelheti, hogy a vállalata optimálisan működik nélküle is. A nagy cégeknél ez generációk munkája általában.
A kommentemben ezekre a "generációk munkájára" gondoltam, kontra azokra, akik jó gázszerelő szakemberként lettek néhány év alatt milliárdosok... ha érted mire gondolok.
Természetesen önerőből is fel lehet építeni, de mérnök párosként éppen azon agyaltunk, hogyha 40 éves korunkban belevágunk szakértelemmel, tudással, kellő magabiztossággal egy vállalkozásba, akkor sem leszünk belőle a mi életünkben már milliárdosok. :) Jó életszínvonalat valószínű tudunk magunknak teremteni, ez nem kérdés, de ezekre az irgalmatlan, megszámlálhatatlan vagyonokra szert tenni tisztességesen, így azt gondolom nem lehet.
Már csak azért sem, mert nem tudom ismeritek-e azt a szituációt, hogy a jólmenő kisvállalkozásokra előbb-utóbb valaki szemet vet. Ajánlatot tesz, ha nem fogadod el, elintézi, hogy többé ne menjen jól a szekered. Ha elfogadod, akkor pedig ezzel intézi el, hiszen a hasznot szépen kihúzza belőle...
Szóval nem egyszerű történet a vállalkozás kérdésköre ma itthon.
"hogyha 40 éves korunkban belevágunk szakértelemmel, tudással, kellő magabiztossággal egy vállalkozásba, akkor sem leszünk belőle a mi életünkben már milliárdosok. :)"
Ez sok mindentől függ. Ha nem tudtok hatástöbbszörözni, azaz pl. felépíteni egy mérnökláncot, amelyben szakemberek dolgoznak nektek, a ti vállalkozásotokért, vagy egy olyan szoftvert nem fejlesztetek, amely leegyszerűsít ma még mérnöknek elvégzendő számításokat, akkor tényleg sok idő.
Milliárdos vállalkozás általában abból lesz, amely sok ember problémáját oldja meg, nagy volumenben. A magyar piac sok területen kicsi erre, nemzetközi vizekre kell hozzá evezni, bár ismerek olyan házaspárt, akik milliárdos vállalkozást építettek fel sima pékként idehaza.
"Már csak azért sem, mert nem tudom ismeritek-e azt a szituációt, hogy a jólmenő kisvállalkozásokra előbb-utóbb valaki szemet vet."
Szerintem ez városi legenda, ilyen az ismeretségi körömben nem történt, pedig százmilliós cégek vezetői is vannak közöttük.
17: nem egészen erre gondoltam, amikor szegénységet írtam. Volt nálatok fűtés? Volt meleg víz? Volt hely az íróasztalodnak? Volt mit enni? Nem kellett délutánonként kettőtől este 10ig diákmunkáznod, hogy ki tudjátok fizetni a számlákat?
Én ez az a szegénység, amire gondolok. Nem az, amikor nem eszünk kaviárt, de azért hetente legalább egyszer van hús az asztalon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!