Szerintetek nálunk mindenki előtt egyformán adott a lehetőség, hogy vigye valamire az életben? Tehát aki a politikusokat hibáztatja azért, mert "itt tart az ország", annak egyáltalán nincs igaza?

Arra vonatkozóan vannak kutatások, hogy mennyire meghatározza, ki hová tud eljutni, hogy hová születik: földrajzilag és anyagilag is. Magyarul a csóró, zsák faluban élő ember gyereke mekkora eséllyel lesz maga is csóró zsák faluban élő ember. Ebben a mutatóban Magyarország a legrosszabb az EUban, és az Orbán kormányoknak egyetlen olyan jelentős intézkedése sem volt, ami ezen javítana, volt viszont sok, ami rontott. Tankötelezettség leszállítása, oktatási források csökkentése, civil szervezetek ellehetetlenítése, tankönyvpiac szétverése stb.

Szóval te onnan kezdesz gondolkodni, hogy HA valakinek piacképes szakmája van. Közben a probléma épp az, hogy nincs. Ha olyan helyről, családból származik, akkor már a piacképes végzettség megszerzése is emberfeletti teljesítmény.

"Ebben a mutatóban Magyarország a legrosszabb az EUban"

Hol található ez a statisztika?

Ez a tipikus egyenjogúság vs esélyegyenlőség kérdés.

Igen, a lehetőség mindenkinek adott.

De.

Akinek könnyebb élni a lehetőséggel, az nagyobb eséllyel tud élni vele és ez megmutatkozik rendszerszinten, ebben van felelőssége a politikának. Ha majd egy tomajmonostorai is pont azokkal a lehetőségekkel élhet, mint egy budapesti, akkor lesz esélyegyenlőség.

Aki azt állítja, hogy igen, az valami kamu amerikai bullshit könyv olvasója vagy álomvilágban élő ember lehet.

Nemcsak a családi háttér (szokások) számít, nemcsak az anyagiak számítanak (szegénység), hanem a szellemi képességek (logikai, diszlexia, stb.) is!

Ha valamelyik hiányzik, akkor többnyire nagyon nehéz kitörni!

Egyáltalán nincs mindenkinek ugyan annyi esélye, lehetősége.

Egyrészt, aki olyan családba születik, ahol jó kapcsolatokat ápolnak magas beosztású, vagy befolyásos emberrel, vagy maguk a szülők azok, azok a fiatalok jóval könnyebben, gyorsabban kapnak állást, és persze a fizetésükre sem lehet panasz.

De ne is menjünk ilyen messzire. Egyértelmű, hogy Budapesten van a legtöbb lehetőség, vagyis minél messzebb lakik valaki, annál kevesebb a lehetősége. És persze, van lehetősége felköltözni albérletbe, de az elviszi a fizetés nagyobb részét, vagyis hónapról hónapra fog élni egy olyan helyzetben, ahonnan nem igen van kitörési lehetőség.

Nagyrészt a 8-assal értek egyet, ha a hátteret tekintjük, azonban azt senki nem említette, amire úgy vélem a kérdező is utalt és én is hiányolom. Szerintem hatalmas probléma az adóterhek mértéke és ez bizony már politika. Szerintem nem normális, hogy a munkavállaló ismert nagymértékű adóterhein túl adóztatják a munkáltatót is, de ha már szerencsétlen ember azt a maréknyi kis pénzét megkapja végre, akkor még mindig marha sok adót kifizet minden termék és igénybevett szolgáltatás után. Én ezt komoly érvágásnak tartom, hiszen nem elég, hogy a fizetések jó része bőven átlagon aluli, még meg is sarcolják az embert. Ebből az adódik, hogy nyilván aki jobban él sem tudja túl sokra vinni, mert kvázi több, mint lefelezik a fizetését, aki meg olyan hivatást választott, mint pedagógus, vagy ápoló, arról ne is beszéljünk.

Én igenis azt látom, hogy ebben az országban az gazdagodhat úgy igazán meg, akinek ölébe hullott a vagyon, avagy jókor volt jó helyen. És itt nem azokra célzok, akiknek már a nagyszüleik is építették a jelenleg is jól menő vállalkozásukat...