Magyarország szerintetek is egy nagyon sivár, szürke, jellegtelen hely?

A fentebb kialakult "beszélgetésre" reflektálva két részre bontanám a válaszom.

A táj kapcsán megfogant gondolataimmal kezdem. Szerintem kedves kérdező, inkább az újdonság (értem itt a mindennapitól eltérő) az, ami megfogott. Én is egész sok helyen megfordultam (Európa nagy része, Kanada, U.S.A.) és ez alapján mondom, hogy egyáltalán nincs igazad. Például amikor Párizsban jártam egy hét elteltével az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy: "hát mégis ki a fenének tetszik egy hangyányit is ez a város?". Velencében alig vártam már, hogy a visszatérő hajón üljek és megszabaduljak a hányingertől ami a rothadó halakból áradó szaga miatt tört rám. Ennek ellenére (Olaszországnál maradva) a "dolomitok", a Vezúv, Róma vagy a Tirrén-tenger látványa elképesztő volt. Hasonló volt itthon Aggtelek vagy Verpelét környéke. Magyarországon van bőven látnivaló, na persze aki Budapesti nem nagyon fog keresgélni. Se nem szürke, se nem jellegtelen. Az alapvető földrajzi ismeretekkel nem lehet szembemenni: itt nincs se hegy, se tenger. Nincs is rá szükség. Eger, Balatonfüred, stb. borvidékének látványa a kellemes lankákon sétálva épp elég festői, hogy ne kívánjak több ezer méter magas hegyeket.

Az emberekre rátérve. Na hát itt bőven lenne mit mondanom. Hát szerinted hol vannak csodálatos emberek?Keletet már el is felejtheted. A legtöbb helyen egy rossz szóért jár a lincselés, nem csak a külföldieknek, hanem általában is. Nyugaton is történnek csodálatos incidensek. Ismerősök, barátok és saját történeteket idézve nem is igazán emlékszem annyira vendégszerető országra (külföldiek), mint Magyarország. Északi országokban mindenki távolságtartó, Ausztria tele van tahókkal, Olaszországban sz@rnak egymásra az emberek, a franciák és angolok mindenkivel lekezelőek. Csak hogy egy pár példát hozzak. Félreértés ne essék, a legtöbb nem a saját tapasztalatom, hanem barátaim tapasztalatai, ami ugyan épp nem velem történt meg, de megtörténhetett volna. A magyarság védelmében pedig annyit hozzátennék, hogy ha bunkóznak velem (már a kérdés feltevése eléggé agresszív volt és attól, hogy elismerted még nem lett kevésbé az), annak természetesen tudok címezni egy pár kedves szót. Vagy akárki járt már olyan országban, ahol megköszönték ha valakinek adott egy pofont?

Remélem mindent sikerült lefednem.

Jajj, kedves Kérdező... Arra próbálunk itt többen rávilágítani, hogy a viselkedés, amit tanúsítasz valójában nem különbözik sokban attól, mint amit a magyarokban megvetsz. Az írásodból árad a gyűlölet és a féltékenység.

Én külföldön élek, és persze, vannak különbségek, de az emberek mindenhol csak emberek. Mindenhol van irigység, rosszakarás, ahogy kedvesség és segítőkészség is. És igen, a Föld bármely pontja szép, csak éppen máshogy.

Nem ismerem a körülményeidet, de én, amikor el akartam menni, elmentem. Csak egy bőrönddel a vakvilágba egy szem ismerős nélkül. Nem azt mondom, hogy ez így ideális, de a tökéletes alkalomra se kell várni, ha ennyire kivan a tököd mindennel.

Szerintem semmi baj nincs a földrajzi hellyel. Még a sivatag is és az örök jég vidéke is gyönyörű! Amúgy is emberi marhaság ez az országosdi. A Föld van és kész. Az űrből nem látszanak a határok!

Az EUban meg oda mész ahova akarsz, nincs különbség aközött hogy Siófokra vagy Nizzába mész nyaralni. Tényleg nincs szüksége Magyarországnak tengerre, és nem attól gazdag egy ország hogy van neki. Romániának van tengerkapcsolata és holt szegény, Svájcnak sose volt és tök gazdag. Az emberek teszik szegénnyé vagy gazdaggá az országukat. Még az erőforrások se számítanak. Pl olaj: Szaud-Arábiának van olaja és gazdag, Venezuelának még több van mint bárkinek, ott mégis mindenki éhezik meg menekül.

Minden hely olyan amilyenné az ott élők tették. A f.s helyekről elvándorolnak, a tuti helyekről meg alig bírják kitoloncolni az embereket. De sosem a természet miatt!

Szerintem neked sem a tájjal van a bajod igazából. Ha olyan jó közösségben élnél Magyarországon és tetszene a tenger, akkor max többet nyaralnál a magyar barátaiddal ott, de eszed ágában nem lenne elköltözni vagy az országba tengert varázsolni.

Szerintem csak a jogosan rossz hangulatodat vetíted a tájra, vagy megszoktad a helyet ahol laksz és nem tűnik fel a szépsége.

A fiam már kint született. Feleségemmel máig gyönyörködünk minden nap az erkélyünkről látszódó 3000+ méteres hófödte hegyekben és a kristálytiszta tóban. A fiamnak fel sem tűnik, neki ez a leghétköznapibb dolog. Neki a Balaton a varázslatos hogy kilóméterekre besétálhat úgy hogy még mindig leér a lába és hogy védőpapucs nélkül puha iszapon járhat a tóban és iszapot dobálhat.

Tapasztalatból mondom, a hely az élményektől lesz szép vagy csúnya. Ez amúgy a kajára is igaz, a legtöbb kaja csak azért ízlik mert gyerekkorodban jó érzéseket fűztél hozzá.

A magyar táj lehet unalmas mert Magyarországon sokat unatkoztál életedben. Más ország meg lehet izgalmas mert a nyaralás tele volt meglepetéssel, izgalommal és újdonsággal.

De az is igaz hogy a legtöbb élményedet a környezetben élők alakítják. Ha lehúzó környezetben élsz, nem csoda ha rossz élményeket kötögetsz mindenhez. Ha támogató pozitív környezetben vagy akkor egyre szebbnek tűnik minden. Persze te is alakíthatod valamennyire az élményeidet, de te csak egy ember vagy, a többiek többen vannak ;)

ja és persze nem azt mondom hogy Magyarországon nincs támogató pozitív embercsoport amihez tartozhatnál! Tényleg nem kell külföldre köktözni ahhoz hogy másképp érezz. Viszont az is igaz hogy külföldön könnyebb megszakítani a kapcsolatot a hazai negatív emberekkel (bár egyre nehezebb a skype és a facebook miatt)

És igen, mindenhol vannak ilyen és olyan emberek, de van egy nagy többség, van egy alaphozzáállás ami kultúránként változik.

Egy átlag afrikai országban nagy valószínűséggel mindenki mosolyogva át fog vágni, Svájcban meg szinte senki. Skandináv országokban óriási szerencse és képesség kell barátkozáshoz, dél-Amerikában meg azonnal mindenki a barátod. Mindig vannak kivételek de szabály is!

Sejtem mi lehet az érzeted ... főleg ha tudsz utazgatni más országokba + még ott kerékpározni az erdőkben, hegyekben stb.

A természet szépségei hátrányunk ott kezdődik hogy kb Soprontól - Aradig .. lefelé Horvátok eleje, Szerb és Bulgár területek majdnem fullba ... de a hegyeken túl Ukrán és Orosz területek többségében a tipikus jegenye fa, nyár fa, akácfa ami retek fát (mindenhol irtanak nyugaton de itthon tüntettek érte mert jó mézelő), fűzfa kombinációt látod úton, útfélen. Orosz és Német számítógép játékokban csodálatosan visszaüt a tipikus balkáni tájkép. "Hegyeink" még jók látványügyileg DE alacsonyak ... össze nem mérhetőek az Alpok küllemével ... ilyen magasságból ennyire futotta ... Alföldet kerüld messziről ha látványt akarsz ... Ha nagy bringás vagy ..csak a Budapest, Visegrád, Esztergom háromszogben tekerjél. Az a nagy helyzet amit ki tudunk világszintre .. hangsúlyozom, küllem versenyre pakolni az a Budapesti Duna parti látvány ... Bárki aki felmegy a Gellérthegyre és pont a megfelelő helyről végig nézi a híres fotós kék félórát (amikor a nap lemegy és átvált a nappal lassan sötétbe és már égnek a fények) az nem fogja elfelejteni a büdös életben Budapestet.

Kedves #38!

Ha olyan szuper ez az ország és benne az emberek, és aki "nyafog" annak csak magával van baja, akkor miért van az hogy Magyarország a leggázabb dolgok listájának elejefelé található mindig?

Gondolok itt öngyilkossági rátára, elvándorlásra, korrupciós indexre, boldogtalanságra/elégedetlenségre, intoleranciára, idegengyűlöletre, a velünk együtt EUhoz csatlakozók felzárkózására, elhízásra, korai elhalálozásra, kórházi helyzetre, jogállamiságra amiben már afrikai államok is megelőznek, stb. Hirtelen csak ezek jutottak eszembe, de tuti marha sok van még.

Vagy hogy nálunk a legnagyobb a migránsozás ahova gyakorlatilag egy migránsnak sincs esze ágába se hogy költözzön és csak azért tették be a lábukat ide mert útban voltunk a normális nyugati országok felé?

Tévedés ne essék, nem istenítem a nyugati országokat, ott is nagyon sok gáz dolog van de egy alapvető fejlődésre való szándék megvan bennük aminek Magyarországon legfeljebb a látszatát lehet megtalálni, azt is ritkán.

Vagy hogy a legnagyobb Nobel díjasaink vagy feltalálóink közül szinte senki nem Magyarországon lett sikeres mert otthon senki nem támogatta őket?

Már a Nobel díjasainkra gondolva is előjön egy gusztustalan kettősség. Magyarországon nagyon erős volt mindig is az antiszemitizmusz, elsősorban a "nagy magyar hazafiak" között, de persze ugyanazok a zsidógyűlölők büszkén hozzák fel hogy a magyar nép mennyi Nobeldíjast termelt ki, pedig kb 1 kivételével mindegyik zsidó származású!

Vagy hogy a magyarokról szóló külföldi és magyar szólások és viccek is mind nagyon negatívak? Hogy a magyarok lusták (ej ráérünk arra még), hátbatámadók (ha van egy magyar barátod, nincs szükséged ellenségekre), szeretnek szenvedni (sírva vigad a magyar), nem összetartók (ha két magyar együtt van, három felé húz), stb?

Vagy hogy szinte minden egyes népdal mélyen bús sötét és depresszív?

Vagy hogy büszkék vagyunk a nomád őseinkre akik mindig oda mentek ahol jobb volt épp, de aki külföldre költözik az meg hazaáruló?

Vagy hogy imádjuk a cigányzenét, a cigánypecsenyét, a gyerekeink cigánykerekeznek, több száz roma eredetű szavunk van, legalább 800 éve velünk együtt élnek itt, a lakosság 80%-ának vannak roma felmenői genetikai felmérések alapján, ráadásul kb 100 évvel ezelőttig ugyanolyan körülmények között élt "magyar" és cigány és mégis máig a többség nem fogadta őket el/be?

Vagy hogy a sikeres emberek köré azonnal megjelennek a lehúzó irigyek akiknek csak az a céljuk hogy nehogymá a másiknak jobban menjen mint neki? Nyugaton én azt tapasztaltam hogy a sikeres embereket csodálják és istenítik és azért akarnak a közelükbe férkőzni hogy tanuljanak tőlük és ők is sikeresek legyenek!

A magyar kultúra nem kultúra hanem egy rossz vicc!

Én komolyan nem értem mire olyan büszke az aki döngeti a mellét hogy ő milyen nagy magyar. Szerintem csak kiütik a tényeket a tudatukból mert túl fájó lenne szembenézni az igazsággal.

Aztán majd rájön amikor a nagymagyarkodás közben a jómagyar zsíroskajától a lepukkant kórházba kerül, kapja a börtönkosztnak is szégyen kaját és csak boritékért lesz hajlandó foglalkozni vele az ugandai orvos, majd leszázalékolás helyett ráfogják hogy szimulál és évekig elhúzódó felülvizsgálgatások és lefizetések után megítélnek nekik 40ezer ft rokkantnyugdíjat. Vagy inkább éhezve döngeti tovább a mellét...