Miért van ez" Irigység vagy micsoda?

Kedves kérdező, most már van veled bajom. Annyi, hogy buta vagy, finoman szólva.

Ezektől a nagybetűs kiabálásoktól meg speciel hülyét kapok, ilyet csak a hülye pitsák tudnak produkálni.

Nem mondom el mire írtam amit írtam, ha nem jössz rá kinek írtam, akkor még olvasni se tudsz.

Én most egyszerűen csak normálisan válaszolnék, ha közbeszólhatok. Szóval én fiatal vagyok, 19 éves, és nekem is a terveim között van, hogy ösztöndíjjal külföldre megyek tanulni legalább félévre hogy kipróbáljam egyáltalán hogy tetszik, majd ha bejött valahol kint is próbálok szerencsét. Tisztában vagyok azzal, hogy az élet ott sem egyszerűbb mint bárhol máshol, mindig is Magyarország lesz az otthonom, de bármi is történjen, ha tehetem mindenképpen megpróbálom. Azt szokás mondani, hogy az ember a saját hibájából tanul, lehet én is így járok, aztán belebukok. Még mindig lesz hova HAZA jönnöm! Én nem vagyok irigy, örülök annak, hogy valaki tudott érvényesülni és jól érzi magát külföldön, illetve annak is ha hasznos tanácsokat olvasok valahol, viszont akkor én is furán szoktam nézni, amikor valaki rendes választ vár a lehetőségeiről és csak annyit kap, hogy "maradj otthon, külföldön sem jobb", lehet hogy így van, de ha kilátástalannak látja valaki itthon a helyzetét, akkor miért ne próbálhatná meg (pláne ha egyedül van, veszíteni valója nincs)? Viszont azzal teljesen egyetértek, hogy nyelvtudás nélkül ne égessék a magyarokat azzal az emberek, hogy elmennek, és emelt hangon kommunikálnak MAGYARUL hatalmas kézmozdulatokkal, és még ők vannak felháborodva, hogy nem értik meg őket a "hülye" helyiek. Hogy engem mi vonz? Egyáltalán nem a pénz, a meggazdagodás, és a siker. Az hogy tapasztalatot szerezzek egy teljesen új környezetben is, hogy legyen értelme annak, hogy két nyelven is beszélek (és ráadásul imádok más nyelveken beszélni), hogy új arcokat, új kultúrát ismerjek meg, és beletekinthessek olyan dolgokba, amibe amúgy nem. Csupa olyan dolog miatt vonz, amit egy nyaralás alatt nem lehet megvalósítani.

Több barátom is lehurrogott már, hogy "neked ez a hazád, itt kell maradnod" én sem értem miért ilyen ellenségesek az emberek, mi beszél ilyenkor belőlük, egy valamiben viszont biztos vagyok. Több külföldi önkéntes táborban is jártam már és ahogy betettem Svédországba a lábam, már egy egészen más mentalitást, teljesen más életet tapasztaltam mint itthon. A nagyvárosban is teljesen lelassult világ várt, senki nem rohant, mindenki mosolygott, segítőkészek voltak az emberek, nem lökdösődtek a villamoson, és nem rugdostak arrébb ha zene hallgatás közben véletlen nem hallottam meg, hogy valaki utat kér. Ez az ami hihetetlenül megragadott.