Nagyon bosszant, ami a húgomnak boldogságot okoz. Irigység?

Én is 20 vagyok, húgom nemsokára 17 :D

Én is így voltam vele eleinte, de már inkább ráhagyom. Hosszútávon nekem is jót tettek a kezdeti csalódások, tanultam belőle.

Ha mindentől "megvédenéd" most, ő 20 éves korára nem lenne olyan érett, mint most Te. :)

Hm, érdekes, mert szerintem Te vagy azt sajnálod, hogy a hugod veled ellentétben még nem esett pofára, vagy azt, hogy Ő hamarabb rátalált egy olyan fiúra, akivel nagyon boldog.

A hugom és köztem is pont 3 év van, csak én 23 vagyok, Ő pedig 20.

20 éves voltam, mikor 1 fél éve jártam a férjemmel, és a hugom említette párszor, hogy olyan jó lenne,ha neki is lenne komoly párkapcsolata. Utána pedig lett is.

Szerintem ne légy féltékeny! Nem olyan kicsi már a hugod, hogy ne mehessen el 3 napra a barátjával és néhány haverral!! Inkább menj te is velük a pároddal! Mi nagyon sokat együnk közösen mindenfelé a tesóimmal, s nekik a párjukkal.

Nem hiszem,hogy ez féltékenység.Inkább félted,ahogy leírtad.Félted a csalódástól,mert lehet ő is úgy reagálna rá ahogy te.De ez közel sem biztos,azért mert testvérek vagytok,lehet más a gondolodásotok,másképp látjátok a dolgokat,másképp dolgozzátok fel a csalódást.

Én megértem a féltésedet,de te nem ő vagy.Hagyd élni,beleszólni semmiképpen ne szólj bele az életébe.Természetesen csalódni fog,lehet hogy sokat,lehet hogy keveset.De ez az ő útja.Testvéri féltéssel félted és így jogosak az érzéseid.

Aranyos vagy, hogy a húgodért aggódsz.

Igazad van, nem jó ha az ember túl naiv. De hidd el: mindenki bele esik ebbe a hibába. Akármilyen elővigyázatos, akkor is. Megjön az első nagy szerelem, eldobod az agyad, és vége! :) Beáll a 0 IQ, a pupillád helyett pedig egy kis szívecske vigyorog a szemedben. Aztán persze jön a pofára esés...vagy így, vagy úgy.

Én azt mondom, hogy ezek a pofára esések nem ártanak nekünk. Elvégre érettebb lesz tőle az ember lánya. :) Te is okosabb lettél, elővigyázatosabb, és próbálsz nem a naivitás hibájába esni újra. Nem baj az, ha koppanni fog a húgod. Fájni fog, sírni fog, rossz lesz, de jobb emberré vélik tőle.

Egy valamit azért tanácsolnék neked. Ha elérkezik a "koppanás", akkor ne azt vágd a fejéhez, hogy 'én megmondtam'. Olyankor minden vigasztaló szó, minden baráti ölelés, minden segítőkész váll, amin kisírhatja magad gyógyír. Ha elérkezik az idő- akár most, akár 10 év múlva- akkor tartsd oda neki a vállad. :) Ennyit mindannyian megérdemlünk. :)

24/N

bátyó.. (rám is vigyázott a bátyóm.. olyan jó ez.:)))

Próbáld felelősségteljesen megbeszélni vele ezeket. (szerintem is túl korai amiket írsz)

üdvözlet!