Milyen problémád van a családodban? Mi bosszant a legjobban?

milyen családi bajaitok szoktak lenni? mi, vagy ki az aki legjobban bosszant a családodból?

én nekem elképesztő szüleim vannak.. nálam otthon folyamatosan üvöltözés van, főleg inkább ha anyám van otthon. egyszerűen gyűlölöm most már a hétvégéket és ahogy tudok megpróbálok eltávolodni anyámtól.

anyámmal az a bajom, hogy akárhányszor fel hozok valami dolgot ami nekem fontos akkor mindig el hahotázza és amikor én hozok fel valami vicceset, vagy jó dolgot, akkor mindig meglátja benne a negatív dolgot és csak arról tud beszélni. konkrét példa:

első munkanapom volt a tescoban és jövök haza nagy örömmel, hogy "jajdejó képzeld el ma volt életem első munkanapja és nagyon élveztem a munkát :))" erre ő "na várj csak, pár nap múlva nem fogod így gondolni, úgy meg fogod utálni hogy csak na, főleg ha rájössz, hogy minden erődet ki akarják majd szívni és mindenki a fizetésedet akarja megrövidíteni" és teljesen tönkretette a kedvemet és utána mondja hogy "de azért mesélj ^^" és utána fel van háborodva ha nem mondok semmit... és mind ezt jogtalanul, mert már dolgoztam egy pár hetet és fizetést is rendesen kaptam és az emberek is olyan kedvesek velem ott stb. csak azért mondja ezt, mert valaki utált a tescoban dolgozni és valami rosszat mondott róla.

másik példa:

ha felhozom témaként, hogy én angliába szeretnék továbbtanulni, mert szeretném vinni valamire, és anyanyelvi szinten megtanulni az angolt, nem csak úgy hogy nagyjából értem meg nagyjából tudom beszélni stb. és ahogy el kezdem a témát, el kezd vele egyhuzamban viccet csinálni belőle és nevetni és hiába, mondhatok akármit ő azt mondja ezt nem lehet komolyan venni.. lehet, de ő minden számomra komoly témából csinál komolytalan elröhöghető témát...

ja azt még hozzáteszem, hogy ő csehszlovákiában született még és magyarországon tanult tovább, sokkal kevesebb esélyekkel mint én, mert ő csak 1 évet tanulta a magyar nyelvet és úgy jött ide magyarországra, én meg már 8-9 éve tanulom, és nem hiszem, hogy az ő anyja viccet csinált ebből, hanem támogatta. egészen addig míg élt.

apámmal meg az a bajom, hogy ő sem vesz igazán komolyan.. de egy fokkal persze jobban mint anyám, de nála is van olyan mint pl:

öcsémmel és bátyámmal vagyok 1 szobában és öcsém akkora rendetlenséget csinál, hogy azt senki nem tudja elképzelni és én hiába rakok rendet magam után rendszeresen, mindig is rendetlenség uralkodik a szobámban mert egyszerűen nem képes a gyerek rendet csinálni a cuccai között, még a szülei felhívására sem.. na már most, a konkrét példa az úgy szól, hogy átmentünk unokatestvéremhez és beszélt apám a nagybátyámmal, hogy milyenek ezek a gyerekek rendetlenséget csinálnak a szobában aztán a másikra fogják és apám megszólal "Ugye <én nevem> ?" mondom mi én rendet tartok magam körül és apám elkezd röhögni és mondja hogy persze látja.. és hiába mondom hogy nem én vagyok a rendetlenség központja akkor is cssak röhög, hogy én ráfogom öcsémre.

meg volt egy olyan is hogy elmentünk KOCSIT venni londonba apámmal meg egy munkatársával, és egész út alatt én fedeztem apámat kb, mindent megtettem azért, hogy minden simán menjen mert apám nem tud semmit angolul, csak mondja, és mikor már megvolt a kocsi akkor mentünk le doverbe hogy szálljunk kompra és ott volt egy kis zűr a jegyvásárláskor mert valamit nem értettem amit mondott a jegyárus és erre közölte velem apám hogy meg kéne tanulni angolul. hát pofám leszakad, ne haragudjon de egész út alatt én beszéltem helyette meg tolmácsoltam neki és még kocsit bérelni sem tudtunk volna ha én nem megyek és ezért legalább annyi járt volna, hogy elvisz engem a big benhez vagy valami, meghálálásként, erre meg azt mondja nekem, hogy meg kéne tanulni angolul.. nem tudom én mit mondtam volna, de akkor ott lelkileg összeroskadtam magamban és nem szóltam semmit csak mondogattam magamban, hogy elviselem.

apám anyám együtt:

üvöltöznek egymással, elválni nem válnak el mert anyám nem hagyja, hazajövök suliból akkor egyenesen mehetek mosogatni vagy akármit csinálni amit nem szeretnék de közlik velem hogy kell, mert nekik fontos megbeszélni valójuk van meg mittudom én és folyamatosan nekem kell takarítanom aztán ha tányér nélkül bemegyek enni a szobánkba vmi szendvicset akkor anyám azt mondja hogy "azonnal vegyél egy tányért, az egyedüli aki tányér nélkül ehet az én vagyok mert én takarítottam és tudok úgy enni hogy ne morzsázzak" és ha szóvá teszem hogy igazából falsch amit ő mondd, mert mindig én takarítom az egész lakást, már kb másfél éve nem takarít semmit az udvaron kívül, akkor egyből közli velem, hogy így nem beszélhetek a saját anyámmal mert egyenlőre ő az anya én meg a fia.

aztán meg olyan ruhákban járok amik már kicsik rám, és néha néha kapok egy pulóvert vagy nadrágot, félévente, és mikor elmegyek napi 8 órát dolgozni akkor elkezdi nekem megszabni anyám, hogy én mire fogom és mire nem fogom költeni a pénzem, mikor azért kelek napi hajnali 3-4 órakor, hogy beérjek reggel 6-ra érdre dolgozni, hogy legyen valami szabadságom ilyen téren, hogy olyan ruhákat veszek amilyet én szeretnék és arra költöm a pénzem amire akarom. és ha ezt megmondom neki, akkor is mondja hogy hogy beszélek vele és stb. rájöttem akárhányszor igazam van mindig ezt mondja...

meg osztálytársaim előtt is nagyon gáz, évzárón meg évnyitókon mindig mindenki egyedül megy be és csak nekem jön el az anyám, mint egy dadus vagy mit tudom én, mondhattok bármit de ez nekem nagyon megalázó, 10.-es létemre, osztálytársaim nem szólnak semmit, de azért mégis csak gáz nem gondoljátok?

meg ha megemlítek valami ott alvós házibulit akkor egyből az van, hogy kér a többi szülőtől telefonszámot hogy megbeszélhesse velük (mint az óvodásoknál) VAGY azt mondja hogy ott sötét alakok vannak és oda nem szabad menni, és még sose voltam házibuliban, és már nem is hív meg senki, mert tudják, hogy úgy sem jövök el és néha azt hiszem, hogy azt hiszik rólam, hogy direkt bekamuzom hogy anyám nem enged el, hogy ne kelljen jönnöm. :/

csak akkor van nyugtom amikor dolgozni megyek, mert akkor elmegyek, dolgozom, hullafáradtan hazajövök és akkor tekintettel vannak rám és hagynak lefeküdni, de még akkor sem, mert akkor is piszkál anyám, hogy ezt nem fogom csinálni, mert ezt ő törvénytelennek találja, hogy 16 éves gyerek napi 8 órában dolgozzon... hiába mondok neki akármit, áhh...

nemtom mit írjak még le... mindig tudni akarja hol vagyok, mit csinálok, sose enged el sehova, nem hagy élni, folyton odaállít mikor apámmal veszekszik, hogy hallgassam és nem enged el a dolgomra, szinte semmi. fenyeget hogy átirat egy másik iskolába, mert neki nem szimpatikusak az osztálytársaim, nem fogja fel, hogy máshol már csak rosszabbak vannak, mert egy színvonalas suliba járok.. meg mindenért folyamatosan megreguláz és utána csodálkozik, hogy nem mondok el neki semmit.

egy szóval (vagy mondattal) ha tehetné elzárna a világtól és papnak nevelne..

és folyton úgy állít be mindent amit nagyon várok, hogy elmenjen tőle a kedvem és utána meg rákötelez ha meggondolom magam.

jah plusz még azis, hogy cukorbeteg és akárhányszor nem tetszik neki valami, üvöltözve azzal fenyegetőzik, hogyha nem csináljuk meg ezt meg azt akkor nem tudja beadni a gyógyszert és ezzel magát is kinyírja, és valami passzív rosszindulat van benne mert folyamatosan rosszat tesz nekünk, de úgy, hogy nem tud róla, és mindig azt mondja hogy ő csak segíteni akart.

mondták már nekem, hogy becsüljem meg a szüleimet és vegyek példát róluk.

bocsánat a tiszteletlenségért de ezekről vegyek példát? tönkreteszik a gyerekkoromat, a folyamatos üvöltözéssel és egrecíroztatással és akárhányszor velük vagyok sosincs béke.

na szóval a kérdésem célja, hogy van-e vki rosszabb helyzetű (biztosra veszem, hogy van) és akkor azon vígasztalódnék :'(

16/F