Külföldön élök nektek milyen az életetek? Hogy birjátok?

Érdekes és hasznos válaszokat olvastam. És most jön a de. De valahogy nem érzem, hogy kerek lenne a dolog. Mindenkinek igaza lehet a saját szempontjából nézve. ugyanakkor valamit nem értek, illetve értem. Amikor valaki megteszi az első lépéseket a külföldi élet irányában, vajon automatikusan nem kér e segítséget? Nem biztos, hogy bűnként kell felfogni a tipikus kérdéseket. Amikro szomjas vagy inni kérsz. Ez hiba? Egyszerűen csak szomjas vagy és kész. Akárkivel beszéltem eddig, mindenki azt mondta, hogy a mentalitás más egy külföldi országban, lazábbak, vidámabbak több helyen stb. És a válaszolók, mesélők nem ismerték egymást, csak elmondták, amit tapasztaltak. Az, hogy ottkint nem igazán szívesen segítünk egymásnak (egy egészséges szintig értem, nem a kihasználásról beszélek) sajnos azt mutatja meg, hogy idehaza miért nincs AZ a gondolkodásmód, amitől jobbá tehetnénk egymás mellett az életet. Sokfélék vagyunk, sokfélét tapasztalunk. Aki anyagi gondokkal küzd nam, mint nap egyszerűen képtelen rózsásan látni a helyzetet. Aki meg úgymond dúskál, elképzelni sem tudja, zavarja, hogy az "emberek" folyton csak panaszkodnak és nem érti miért. Zavaró, hogy még idehaza a pártokra, vezetők csodáira várnak az emberek a változás reményét illetően. Ahhoz, hogy idehaza is olyan legyen, mint "kint", teljesen másként szükséges gondolkodnunk. Sokaknak jót tesz, ha kint élnek és van, lesz viszonyítási alapjuk. Akkor már túllátnak a híreken és az öltönyös megváltókon és szavaikon. Barátkozni mindig lehet és segíteni is csak annak, aki nyitott rá, hogy segítsenek, barátkozzanak vele. Egyszerűen nyitni kell.

Én hasznosnak találom a kint élő magyarok tapasztalatait, mert felnyitják a szememet, hogy nekem is szemléletmód változásra lenne szükségem. Hogy idehaza fusztráltak vagyunk sokan, az nem csoda. Akkor is bántjuk egymást, amikor nem lenne rá szükség. igazából ez az, amit nem ért senki sem.