Külföldön élök nektek milyen az életetek? Hogy birjátok?

Én is Angliában élek, már 5 éve és szerintem az, hogy az embernek vannak e barátai csak saját magán múlik. Nem kell ilyen árat fizetni azért, hogy külföldön élj. Nekem vannak barátaim és az otthoniak közül is megmaradtak az igaz barátok. Az életük viszont nekik is átalakult. Ha otthon maradtam volna sem lógnánk már annyit együtt, mert gyerekeik lettek és más ütemben zajlik az életük.

Persze kell tenni is azért, hogy legyenek barátok. Mi a legtöbbet a neten találtuk, iwiw, egyéb fórumok. Aztán jöttek ismik ismijei.. szal valahogy kialakult a kör. Szerencsére vannak olyanok is, akik otthonról jöttek "utánunk" és így ők is megmaradtak.

Amúgy nagyon utcán nem ismerkedünk... valahogy úgy nem sikerült jó barátságokat kialakítani. Segítség kérőkbe szerencsére nem botlottunk csak olyanokban, akik felszínesek voltak.

Szóval én nem érzem, hogy olyan nagyon gáz lenne a helyzet. 33N

" esetleg meg kene probalkozni ismerkedni a te szinteden levo emberekkel."

És még erre mondják,hogy nem nézzek le senkit....

"De a vége mindig az,hogy 1.Van hely nálatok?oda költözhetek?

2.Tudsz valami melót nekem is? "

Na ez jellemző a Magyar emberre. Így igaz. Elfordul ha ráköszönök. Már én sem nagyon keresem a társaságukat, maradnak akik vannak.

Én még igazából csak fél éve vagyok kint, de sokkal kevésbé érzem magányosnak magam, mint otthon. Sok nálam alig idősebb munkatársam van, és én szeretek velük beszélgetni, időnként sörözünk vagy ebédelünk együtt, meg volt hogy ottragadtunk fél éjszakára a munkahelyen, mert dumáltunk.

Nem értem, miért kell ahhoz magyarokat keresni, hogy ne legyél egyedül... jó, nem mindenkinek megy egyforma könnyen a nyelv, én sem vagyok nagy zseni, de egy idő után csak megtanulja az ember!

Meg én mondjuk nem egyedül bérelek lakást, és a lakótársammal is tök jóban vagyok, én vele is nagyon szeretek beszélgetni.

Ha nincs olyan programod, amin ismerkedhetnél új emberekkel, akkor szerintem találj ki magadnak egy olyan hobbit, ami tetszik is, és erre is alkalmas. Ha csak akár futni kezdesz járni minden nap ugyanabba a parkba, előbb-utóbb lesznek emberek, akiket naponta látsz, megszólítjátok egymást egy idő után, ki tudja, hátha szimpatikus, elmentek együtt valami minimaratonra vagy hasonlóra, mire túlélitek, már megosztottátok egymással a fél életeteket... nem olyan reménytelen ez!