Beszólogatnak nektek is rokonok, családtagok hogy "már megint utaztok"?

A beszélgetés előtt: mindenki örült, hogy mennyi helyre utazom. Fizetem magamnak az egyetemi tandíjat, mellette tényleg teljes állásban dolgozom. Látom Európát, látom Ázsiát, látok mindent, de szuper.

Aztán elmondtam tőlem feleségre ne nagyon számítsanak. (mindenki érti, nem ide tartozik)

Erre kedves apám és az ő szülei összeálltak - előzőre reagálva na ők egybites suttyók pedig egyik orvos, másik tanár (de hát látjuk, hogy nem ez tesz valakit emberré) - és innentől kezdve:

"Magyarországon nem találsz hímringyót?"

"A fajtádnak miért nem jó itthon?" (egy éjszakára mentem Milánóba 5000 forintos repjeggyel)

"Akkor mostantól csak ilyen erkölcstelen országba mész?" (???)

"Ne utazz oda [Egyiptom], ott halálbüntetés jár érte"

"Ha megölnek az a te hibád lesz"

"Tényleg azért mész, hogy összeszedj valami aids-et?" (hát persze, a fajtám csak a sz#xturizmust ismeri)

"Hogy tudsz egész nap sétálni...ha...tudod..."

Eddig azzal nyugtattam magam, hogy két 80+ ember, de ha így folytatják én tényleg rájuk sem fogom rúgni az ajtót.

Nem tartom a kapcsolatot a rokonsággal, nem veszünk részt egymás életében. Ők nem tudják, hogy mikor hova utazok, én meg nem hallom, hogy mit gondolnak róla - nem is érdekel.

Másoknak sem nagyon beszélek az utazásaimról. Akiknek igen, azok meg olyanok, akik értékelik, együtt örülnek neki velem és nem irigykednek, vagy sopánkodnak rajta.

Ha vagytok olyan jó viszonyban, akkor két értelmes lehetőséged van. Vagy segítesz nekik, hogy fel tudják fogni, hogy megengedheted magadnak, akarod és neked ez jó, így mindkettőtöknek sokkal jobb lesz, ha ők is elfogadják. Vagy, ha ez nem megy, netán nem éri meg számodra az erőfeszítést, akkor lehet, hogy jobban jársz vele, ha megkíméled őket az ilyen információktól. Ők nem sopánkodnak rajta, hogy megint utazol, neked nem kell hallgatnod a sopánkodásukat.

Ha nem vagytok olyan viszonyban, akkor meg mit számít a véleményük?