Ti mit gondoltok arról, ha egy 9-10 éves kislánynak szülinapja van, de nem köszönti fel senki se és nem kap semmi ajándékot senkitől se és ezt a család nem is érzi bajnak és nem is érdekli?

Igen, értem én. Ovis korodban megvolt, aztán valahogy elmaradt... És egyre kínosabb nekik maguktól újra felvenni a szokást.. Igen, normális ember ezen túllendül, de a szüleid nem normálisak, neked kell segítened nekik ebben. Ha persze akarsz. De ha neked nagyobb probléma túllépni az egódon, és megtenni, amit leírtam, akkor veled is problémák vannak. Ez nem gond, ezzel együtt lehet élni, de szar azért végigpuffogni egy életet, és azon nyekeregni, hogy miaú, de szar nekem, mert ilyenek és ilyenek a szüleim...

Tegyél valamit, és hagyd abba az önsajnálatot!

"neked könnyű mondani mit csináljak! neekd tuti hogy egyetlenegy gyerekkori születésnapod sem maradt el!"

Így van. És, van jobb ötleted?

Igazad van, félreértettem a kérdést. Azt hittem, meg akarod oldani a helyzetet, de most már látom, hogy csak sajnáltatni magad jöttél ide. Nos, figyelj jól:

Nagyon sajnállak, szar neked. Brühühű. Mekkora szemét szülők.. Együtt érzek veled. Most jobb, ugye?